,,Csak az érdekelt ,hogy lássam még."
Reggel hangosan szólt a megszokott érbesztőm ,de most nem szomorúan nyomtam ki ,hanem tele örömmel. Boldogan keltem ki az ágyból ,mert tudtam ma reggel újra találkozom vele. A telefonom pittyenésére lettem figyelmes. Ismeretlen szám. Vajon ki keres és miért? Honnan tudja a számom? A gondolataim és kérdéseim pillanatok alatt változtak meg. Összeszedtem magam és megnyitottam az üzeneteket.
,,Szia! Ahogy megbeszéltük várlak a házatoknál! Vigyázz nehogy észrevegyenek! Siess ki!"
Olvastam végig a sorokat és néztem rá az órámra. Úristen már ennyi az idő? Bele kell húznom az fix.
-Liza mikor leszel kész? Így nem fogsz beérni a harmadik órára sem! -kiabált anyu idegesen. Ő nem tudta ,hogy nem gyalog fogok menni. Soha nem is fogja megtudni ki az a Harry... vagyis apuci. Ahogy lefutottam a lépcsőről leérve adtam anyunak egy gyors puszit és rohantam is tovább.
-Szép napot édesem! -köszönt el mézédes hangján.
-Puszi ,hívlak vagy írok ha végeztem az iskolában és indulok haza.
A ház mögött állt az ismerős autó de mellette állt a még ismerősebb apuci. Csillogó szemeibe bámúlva közelítettem meg. Amint odaértem egy puszival köszöntöttük egymást.
-Jó reggelt babygirl. Elkéstél. -jelentette ki kicsit fintorogva.
-Bocsánat elgondolkoztam és úgy elrepült az idő. -sajnálkozva néztem a szemébe.
-Semmi baj majd máskor megtanulod mikor kell jókislánynak lenni. -nézett rám pimasz mosollyal. Ahogy kimondta ezt a mondatot elindított bennem valamit. Valami mást amit eddig soha nem éreztem. Kicsit megráztam a fejem mert megint elterelődtek a gondolataim. Harry intett én meg sietősen beültem az autóba. Az iskola felé tartva rájöttem ,hogy máshol kanyarodott le. Egy elhagyatott ház nélküli utcába tévedtünk ,legalábbis én nem ismertem. Apuci átnyúlt combjaimon és kikapcsolta az övet.
-Mielött megszólalnál ne tedd. -tette ajkaimra két ujját.
-Rossz kislány voltál. Nagyon rossz. -húzta száját nagy vigyorra és kapcsolta ki a saját övét. Nem értettem ezt a helyzetet. Fogalmam se volt mit csinálunk itt. Meg sem birtam szólalni.
-Ülj hátra. -jelentette ki kemény hangon. Követtem utasításait. Nem tudtam mit tenne velem ha nem követném. Ő is beül mellém hátra. A lesötétített ablakban néztem a kihalt utcát. Ijesztő volt ,de erre Harry fölém hajolt és szenvedélyesen elkezdett csókolni. A számtól lefelé haladt. A nyakamat kezdte el szívni és harapdálni. Megőrített. Kellett nekem. Én akartam neki lenni az egyetlen Babygirl-je.
-Fordulj meg és feküdj át rajtam. -utasított. Azonnal tettem amit kér.
-Számolj. -amikor már kérdeztem volna ,hogy miért Harry kezét éreztem meg fenekemen a szoknyámon keresztül. Ujjait végighúzva szoknyám aljáig mért végig. Benyult alá ezzel a textilt ami takarta formás fenekem felhajtotta ,majd egy kissebb nyögés szabadult fel belőlem. Egy hatalmas kezet éreztem csapódni alfelemen.
-Ahhh apuci... -nyögtem fel.
-Számolj! -mordult rám nem megszokott édes rekedtes hangján. Csípett. Nagyon csípett. De kibirtam mert valahol tudtam ,hogy megérdem.
-Egy... -nyüszítettem. A válaszom után rögtön kaptam a másodikat és ez így ment összesen a tizedik csapásig. Égetett. Olyan érzés volt mintha ráülnék a parázsra ami még izzik. A legjobban az volt benne az ilyesztő ,hogy élveztem. Hiába fájt én élveztem és ez megrémít. Nem is tőle félek ,hanem magamtól.
Mielött visszahajtotta volna rám a ruhadarabot adott egy nedves csókot fenekemre.
-Sajnálom de rossz voltál. Megígérem ha többet nem rosszalkodsz nem kapsz büntetést. -mondta megbánóan.
-Semmi baj apuci. Csak picit fáj. -öleltem át és nyomtam nyakára egy puszit.
Miután visszaültünk rendes helyünkre combomra helyezte kezét és így utaztunk az iskoláig. Kavarodtak bennem a dolgok. Mit kellett volna reagálnom erre. Egyszerűen jól vsinálom ezt az egészet? Jó ötlet hogy egy nálam körübelül 10 évvel idősebb férfival vagyok? Semmit sem értek.
-Megjöttünk. Legyél jókislány. -csókolt meg.
-Szia apuci!
Köszönöm ,hogy elolvastátok további szép napot! Kommentbe várom a véleményeteket mint mindig!
All the love ,Isla.💞
