✨14✨

8.2K 110 4
                                    

,,Nem számít ,majd úgyis összefutunk újra. Valamikor..."

Reggel kómásan keltem fel. Megint egy újabb tökéletes sulis napnak nézünk elébe. Szuper.
Gyorsan magamra kapkodtam valamit a szekrényemből ,fogatmostam és a többi szokásos dolog. Lassan úgy érzem magam ,mint egy robot amit beprogramoztak és mindig ugyan azt csinálja napról napra. Borzalmas.
-Kicsim ,készen vagy? -hallom anyu kedves csilingelő hangját.
-Igen! Egy pillanat és megyek. -kómás lehajtott fejjel ballagok le a lépcsőn amikor megcsap az az ismerős illat. Harry. Harry illata.
Felkapom a fejem és elémtárúl a csodálatos látvány. Gyorsabban kapkodom a lábaim és karjaiba ugrom.
-Annyira hiányoztál. -szagol bele a hajamba ,amit én kifejezetten utálok.
-Nekem is... -súgom fülébe.
-Na induljatok ,mert el fogtok késni. -mondja anya ,mintha tudná ,hogy mikor kezdődik az első órám.
-Okés. Puszika. -adok neki egy nagy ölelést.
-Viszlát Mrs Brown. -köszönt illedelmesen.
-Hívj csak Cloe-nak. -nézett rá ,majd rám mosolyogva.
-Megadom a tiszteletet ,így nem élnék a tegezéssel. -ahogy elhagyták ajkait ezek a szavak egyre jobban belé estem.
-Megértem. -nézett Harryre.
-Jó sulit édes. Puszi. Viszlát Harry. -ad nekem egy puszit és fog kezet Harryvel.

A kocsiban csak gondolkodtam. Alig beszélgettünk ,pedig erre vártam amint megláttam. Az egész fejem tele volt kérdésekkel, kijelentésekkel. Annyira jó ,hogy értelmes és nem csak a szexre kellek neki. A születésnapomon is olyan jól elbeszélgetett anyuval és Dollyval. Megfogott a szókincsével. Minden apró kis porcikájával.

-Min gondolkozol picim? -nézett rám.
-Semmi különösről. -nem akartam megmondani ,hogy magamban róla áradozom.
-Ne hazudj kérlek. Ha valami baj van csak mond el. -kétségbeesettnek hangzott.
-Jaj dehogy. Semmi bajom. Csak annyira jó ,hogy...hogy... -nem tudtam tovább mondani. Félek ,ha kimondom az ellenkezője történik és tényleg kihasznàl.
-Hogy? Mond meg kérlek. -látom ,hogy kezd lehúzódni ,majd leparkolni.
-Csak ,hogy ilyen kedves vagy velem. Mindent megkapok tőled. Kicsit félek ,ha elmondok valamit kiderül ,hogy tévedtem. -kezdtem bekönnyezni.
-Nagyon szeretlek Baba. Soha nem akarlak elveszíteni.
-Én is szeretlek. -hajoltam közelebb ,majd érzelmes csókba kezdtünk.
-Muszáj suliba menned igaz? -kérdezi szomorúan.
-Sajnos igen ,de suli után elmehetünk valahova. -mosolyogtam rá ,miközben Harrynek felcsillant a szeme.
-Benne vagyok. -viszonozta a mosolygást ,majd újra elindultunk.
A beszélgetés után csendben ültük végig a maradék utat. Ahogy elköszöntem futottam is Dollyhoz.

-Szia Hugicám. -ölelt át szorosan az én egyetlen barátnőm.
-Hiányoztál Bibi. -rég használtam már ezt a becézést rá. Imádtam így hívni.
-Te is nekem. Képzeld Mrs Ross már megint feladott egy francia beadandót. Rémes ez a nő. -forgatta szemeit.
-Meg se csináltam. -vontam meg a vállam amikor évekig jó tanuló voltam.
-Lisa! Sose hagytál ki egy beadandót se... -nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Tudom ,de... -végig se bírtam mondani de már közbeszólt.
-Nem ronthatod le a jegyeid.
-Jó okés igazad van. Sajnálom.
Éppen ebben a pillanatban szólalt meg a csengő.
-Meg fog ölni minket ez a francia. -mosolygom Dollyra.
-Inkább elásom magam élve mint ,hogy bemenjek. -nevetünk fel.
-Hát...ha meghalunk - ha nem ,muszáj bemennünk.

A franciaórát végigszenvedve ültem végig azt a 45 percet. Szerencsére kikönyörögtem még egy napot a beadandóra. Bibimmel még mászkáltunk suli után. Szokásosan beszélgettünk egy jót. Holnap kifaggatom a fiúkról is.

Most az uncsisabb részek voltak ,de ne felejtsétek ,hogy megígértem azt a jó részt. ☺️
All the love ,Isla . 💞

✨Where stories live. Discover now