,,Harryvel leültünk az asztalhoz és vártuk az ételeket.''
Egy hosszú téglalap alapú hófehér asztalhoz ültünk. Nem úgy ,mint a romantikus filmekben egymással szemben ,hanem egymás mellé ültünk. Niall máris hozta a hatalmas tányért ,majd tette le elénk. Enyém volt az első kanál saláta ,Harry csak utánam szedett. Miközben ettünk egyszer csak egy meleg kezet éreztem a combomon. Meglepődtem. Nem tudtam mit reagálni. Az arcom tűz vörösen égett de közben remegő kézzel emeltem a villám a számhoz. Valami megtörte tétlenségem. Hirtelen egy csöpp öntet hullott fekete térd felett érő szoknyámra. Rámnézett. Úgy végigmért szemével ,mintha egy ízletes sütemény lennék ,ami számára egy harapás.
-Jaj Babygirl tudhattam volna ,hogy a babák nem tudnak még enni szalvéta nélkül az ölükben. -mondta teljesen természetes hangon. Felállt és hozott nekem egy ruhaanyagból készült csipke szélű szalvétát. Kezeivel átnyúlt combjaim felett ,letörölte a cseppet majd rámterítette a szalvétát.
-Igazán köszönöm. -néztem smaragd zöld szemeibe ,mire bólintott egyet majd tovább falatozott.
Miután befejeztük az étkezést a kezét nyújtotta ,majd felsegített a székemből.
-Soha nem ettem ennél finomabb salátát. -dícsértem meg az ételt.
-Nálam annyi ilyet ehetsz amennyi csak belédfér. -húzott magához közelebb a derekamnál fogva. Egy lehelletnyi hely volt ajkaink között ,ami e pillanatban fényéveknek tűntek.
-Akarom ajkaid az enyémen érezni. Azt akarom ,hogy soha ne legyél másé. Csakis az enyém. -mondta szenvedélyesen ,méllyen a szemembe nézve. Megcsókolt. Ajkaink vad táncba kezdtek. Azonnal átvette az irányítást ,majd nyelveivel betörve a számba segítette a testemet a bizsergésbe. Erősen hajába markolva fejeztem ki mennyire tökéletes amit ebben a pillanatban csinál. Egy gyors de mégis igaz felismerés tört bennem utat. Ki ez a férfi? Mit csinálok pontosan? Miért jöttem el vele? Ahogy ezek a gondolatok átfutották egész testem ,izmos melkasát megérintve próbáltam eltolni magamtól.
-Harry elég. Nem lett volna szabad eljönnöm veled. Rég haza kellett volna érnem. Mit szól majd Dolly? Megígértem hogy ma átjön hozzánk. Senki nem tudja hol vagyok pomtosan. -kezdtem pánikolni. Ekkor erősen ráfogott kezeimre mire rögtön rá koncentráltam.
-Semmi gond Baba időben haza viszlek és Dolly is kibír egy kis várakozást. -nyugtatott meg rekedtes hangjával. Megölelt. Ahogy rátettem fejem mellkasára ,hallottam hatalmas szívének dobbanásait. Úgy éreztem soha nem voltam még ekkora biztonságban. Ahogy átkarolt hosszú karjaival maga volt a tökély. Imádtam már most karjaiban érzeni magam. Már most imádtam őt is. Miután érezte ,hogy lassul a légzésem engedett szorításán ,majd elengedett.
-Ideje indulnunk igaz? -kérdeztem félve de nem kaptam választ.
-Harry! Figyelsz? Hahó... -gyorsan pislogott párat és rám nézett újra.
-Hívj apucinak. -csak ennyi fért ki telt ajkain. Félig elcsodálkozva néztem rá de mivel nem akartam ellenszegülni akaratával ezért csak bólintottam egyet.
A kocsiban nem beszélgettünk csak hallgattam az utazás kellemes alap zaját és a mellettünk elhaladó kocsik hangját.
Amint odaértünk hozzám ,felém fordult és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Apuci holnap reggel bevisz az iskolába. Legyél jó kislány és készülj el fél nyolcig. -ahogy meghallottam ,hogy ő visz holnap iskolába azonnal felvsillant a szemem. Láthatom még. Érezhetem különleges illatát ,amit éjjel-nappal tudnék szaglászni.
-Köszönöm Har...Apuci. -mondtam betartva érdekes ,de mégis izgató szabályát. Kiszállt az autóból ,majd ajtót nyitott nekem. Én is így tettem. Szemei csak világítottak a naplementében. Nyomott egy csókot ajkaimra ,miután egyre méllyebben bámúltam íriszeibe.
-Akkor holnap. -nyögtem cserfesem nagy mosolyt húzva pici ajkaimra.
-Akkor holnap. -mosolygott vissza ,majd indult meg a kocsi felé. Végignéztem ,ahogy elhajt. Már most hiányzott. Nem érdekelt ,hogy nem tudok róla semmit. Csak az érdekelt ,hogy lássam még.
Remélem nem unatkoztatok ma sem. Legyen szép estétek! Veleményeket várok!
All the love ,Isla.💞
