Vajon most fogja megjegyezni, hogy ekkorka agykapacitással azt javasolja, hogy húzzak el a suliból? Vagy kiröhög, amiért azt mondtam neki, hogy nem értettem a kérdést? Egy pillanatra felnézett rám, aztán intett, hogy menjek közelebb, ezért előre léptem egy lépést.
-Nem harapok-mondta nevetve, aztán a nevemhez lapozott a naplóban. Most mi van?-Honey Grey! Ritka és szép neved van.
-Köszönöm?!-motyogtam bizonytalanul.
-Nincs bent anyukád telefonszáma a naplóban. Nem értem, hogy ezt az osztályfőnököd miért nem mondta neked. Van telefonszáma, igaz?-vonta fel a szemöldökét én pedig bólogatni kezdtem. Most megnyugodtam, hogy nem akar leidiótázni.
-De nem tudom fejből-vettem ki a zsebemből a telefonom, aztán beleptem a névjegyzékbe és kikerestem anyát. Mr.Mendes elé csúsztattam a telefonom, aki a képernyő és a napló között kapkodva a fejét, kezdte el írni.
-Egyébként kedves volt tőled, hogy nem hagytad, hogy veszekedjenek-csukta be végül a naplót, aztán felnézett rám.
-Ó....-csak ennyit sikerült kinyögnöm.-Ha látta, akkor miért nem állította le őket maga?
-Mert nem szeretek beleavatkozni a diákjaim magánéletébe, igaz nem az osztályban kellene jelenetet rendezniük, de nem tartom helyesnek, ha a tanárok beleszólnak a gyerekek életébe-válaszolta.
-Basszus, akkor tök feleslegesen csináltam magamból hülyét-motyogtam az asztalt bámulva.
-Nyugodtan mehetsz szünetre Honey-kezdett el pakolászni én pedig egy halvány mosollyal elköszöntem, aztán kisiettem a teremből. A folyosón Amie és Olivia vártak vigyorogva.
-Nem kérte meg a kezem-mondtam, miután odaértem hozzájuk.-Csak anya telefonszáma kellett neki.
-Lehet, hogy anyudra fáj a foga-suttogta nagyra nyílt szemekkel Olivia, Amie pedig elgondolkozva nézett rám.
-Jesszusom. Valószínűleg sokkal fiatalabb mint anya. Jó a fia nem lehetne..várjunk. Hány éves egyáltalán?-szaladt ráncba a homlokom.
-Biztos nem több harmincnál-válaszolta Amie.
-Ha nem mondanák, hogy tanár, akkor azt hinném, hogy az egyik végzős. Amúgy láttátok a tetoválásait? Egy csomó van a kezén-mesélte vigyorogva Olivia.
-De ma hosszújúban volt, nem?-nézett rá Amie.
-Jó, de tegnap egy fekete póló volt rajta. Ráadásul Nike. Van ízlése-bólogatott vigyorogva.
-Szerintem a Puma pólók jobban megmutatnák, hogy izmos a hasa, vagy sem.
-Perverz Amie a fedélzeten-nevettem. A csengő hangja adta tudtunkra, hogy sajnos mennünk kell történelemre, ezért visszamentünk az osztályba.
📖📚📖
Fél hatkor már javában szürkült és a köd is ellepte a kissé kihalt utcát. A konyha ablakjából tanulmányoztam a szembe szomszéd házát. Pontosabban a nappalijuk ablakját, tökéletes belátásom nyílt a csodálatos táncára.
-Kicsim, hányszor mondjam neked, hogy nem szép dolog a szomszédot kukkolni?-tette csípőre a kezét anya, aztán odajött mellém és ő is kinézett az ablakon, majd nevetni kezdett.
-Na látod? Túl vicces ahhoz, hogy ne nézzem-léptem el az ablaktól mosolyogva, aztán lehuppantam az egyik székre. Néztem, ahogy anya is leült velem szembe és szed a tésztából.
-Milyen volt az iskola?
-Mr.Mendes elkérte a telefonszámod-mondtam, mire anya szemöldöke szinte a hajáig szaladt-Nem volt bent a naplóban.
YOU ARE READING
Mutual
RomanceMi van akkor, ha új irodalom tanár jön a gimibe? És mi van akkor, ha a tanár érdeklődését felkelti az egyik diákja? "-Hogyan jellemeznéd Rómeó és Júlia történetét? -Pont úgy, mint a miénket. Tiltott mégis gyönyörű."