Mutual

19.

-Akkor összegezzük, amit eddig tanultunk-mondta Timothy bácsi. Mivel az összefoglaló órák halál unalmasak, ezért a fejemet megtámasztottam a kézfejemen és megpróbáltam nem elaludni. Timothy bácsi teleírta a táblát képletekkel és fizikai kifejezésekkel, amiket nem másoltam le, mert ahogy a legtöbb tanár mondaná: minden benne van a tankönyvben. Legalább órákon tudok egy picit pihenni, ha már ez este nem jött össze, ugyanis a szembe szomszédunkhoz jöttek a tűzoltók, mert sikeresen felgyújtotta a kis fészerét a kertben. Még szerencse, hogy nagyobb baj nem lett.

A csendes teremben másodpercek töredéke alatt szántott végig a tűzjelző idegesítően rikácsoló hangja, mire páran ijedten kapták fel a fejüket, köztük én is, mindazok ellenére, hogy a legtöbbször tűkön ülve várom, hogy történjen valami izgalmas dolog, ami elveszi az időt, a tanulástól.

-Semmi baj gyerekek, ez csak próba. Mint ahogy tudjátok szépen lassan és fegyelmezetten vonuljatok ki a parkolóba-helyezte vissza a krétát a tartójába, aztán megdörzsölte a tenyerét és unottan elhagyta a termet a többiek társaságában.

-Csak én örültem volna annak, ha leég a suli?-kérdezte Olivia a telefonján pötyögve.

-Ezt ugye nem gondoltad komolyan? Mindenki örült volna, ha ebben a hidegben felmelegszik az iskola által-jegyezte meg mellettünk elhaladva Jessica, majd visszafordult Justinhoz.

-Van egy olyan érzésem, hogy ez a lány minden nap melegszik Justinnal csak nem a suli által-mondta Amie a gerlepár után vizslatva. Justin és Jessica elég régóta járnak. Már ha azt lehet annak mondani, hogy úgymond nyitott kapcsolatban élnek. Együtt járnak, de azzal bújnak ágyba, akivel akarnak.

A parkolóba kiérve kissé meglepetten tapasztaltam, hogy mennyien vagyunk. Tudtam, hogy az egész iskola létszáma durván meghaladja a kétezer főt, de ez akkor is meglepő volt. Elegyültünk a tömegben és megálltunk egy piros kocsi mellett. Általában a tűzriadók mindig egész órásak, mert mire kivonul az egész suli, ideér az igazgatóhelyettes, aki a tűzoltó szerepét játssza, és elrendezik az ezzel járó papírmunkákat az elhúzódik szerencsére.

-Miért nem lehet ezeket megtartani nyáron?-öleltem körbe magam a csupasz kezemmel. A kabátomat sikeresen a széken hagytam és csak egy pólóban voltam, aminek hála kezdtem megfagyni.

-Rád nézek és fázom-jelentette ki Amie összébb húzva magán a kabátját. Pete és Brad körülbelül tíz méterre álltak mellettünk, Amie pedig amint meglátta őket odarohant és Brad nyakába ugrott. Pete végül megnyílt és elmondta, hogy mi baja volt. A szülei elvállnak és az anyukája el akar költözni Kanadából, de szerencsére a főnöke meggyőzte, hogy itt sokkal jobb.

-Látod valahol Mikeot?-nyújtogatta a nyakát Olivia a tömeget pásztázva.

-Asszem’ az ott ő-mutattam a srácra, aki zöld kabátjának zsebébe süllyesztette a karját és úgy járkált fel s alá.

-Nem baj, ha odamegyek?-kérdezte válaszul pedig mosolyogva megráztam a fejem. Olivia egy halk sikkantást hallatott, majd odarohant Mikehoz.

Mivel egyedül maradtam, ezért elővettem a telefonom és megnyitottam az Angry Birds nevű játékot és unottan próbáltam ledönteni és kinyiffantani pár madarat a saját, mérges madárkáimmal. Unaloműzésnek jó játék, de amúgy nagyon fel tud idegesíteni, ha már tizedszer kezdek újra egy pályát.

-Szervusz Honey!-állt meg mellettem Shawn. Kivételesen nem ijedtem meg a hirtelen érkezésétől, ami még engem is meglepett.

-Jónapot tanárúr!-tettem el a telefonom, majd mosolyogva rá néztem.

-Te nem fázol?-vonta fel a szemöldökét, aztán pár srácra pillantott, akik vidáman köszöntek neki. Kiabálás helyett csak egy halvány mosollyal intett nekik, majd újra rám nézett.