Mutual

16.

-Anya!-kiabáltam, miközben lekocogtam az emeleten. Nem találom a tolltartóm és bízom benne, hogy anya tudja, hogy hol van. Bementem a konyhába, ahol éppen törte fel a tojást, majd a habverőt megfogva kezdte el felverni. Érkezésemre ugyan felkapta a fejét, de nem igazán foglalkoztatta a jelenlétem.

-Anyaa! Nem tudod, hogy hol van a...-nem tudtam befejezni, mert gyorsan közbevágott.

-Nem!-vágta rá rögtön. Értetlenül meredtem rá, aztán apára néztem, aki az asztalnál ülve kávézott.

-Mi? Most mi van? Ezt én szoktam csinálni!-mutattam magamra felháborodva. Apa halkan felnevetett, viszont anya ugyan úgy tette a dolgát.-Minden oké?

-Persze, de nem tudom, hogy hol vannak a dolgaid. Te teszed el őket, nem én-vonta meg a vállát hanyagul, aztán a forró olajra öntötte a tojást, ami szinte azonnal sülni kezdett. Egy nagy sóhajtás után felvettem a táskám a vállamra, aztán intettem egyet és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. A hó szerencsére már javarészt elolvadt, viszont a hideg ugyan úgy nem készült még távozni a mi kis városunkból. Ahogy kiléptem a kihalt utcára, a járda felé vettem az irányt.

A szarkák fekete szemükkel követték végig az utam, ahogy elhaladtam egy-egy nagyobb fa mellett, amik leveleik nélkül álltak az út szélén és várták a tavaszt, ami a természet újjáéledését jelentette. A gyerekek boldog kacaját, a lenge ruhákat, a napsütést és a zöld tájat. Azt hiszem a tavasz a kedvenc évszakom.

Az iskola kapuján befordultam, aztán felkocogtam azon a pár lépcsőfokon és beléptem az épületben. A meleg levegőnek hála az arcom bizseregni kezdett és a hideg kezem lassan felmelegedett. Mosolyogva köszöntem a portásnak, aztán az emelet felé vettem az irányt. Amint beértem az osztályba a helyem felé vettem az irányt és lehuppantam Amie mellé, aki ismét egy anime figurát alkotott a matek füzetének hátuljába.

-Szia!-motyogta fel sem nézve a füzetéből, aztán a füle mögé tűrte a szemébe lógó haját.

-Hali!-ejtettem meg egy halvány mosolyt és az ölembe vettem a táskám. Elővettem a matek felszerelésem, aztán a táskám mélyén lapuló tolltartómért nyúltam. Végig itt volt? Vagy én vagyok ilyen vak, vagy valaki belecsempészte...

A matek tanárunk pillanatokon belül belépett az osztályba, ami érkezésére elhallgatott. A matek órák általában unalmasan telnek, mert a tanárunk annyit beszél, olyanokról is, amik nem tartoznak az órához, hogy vannak olyanok, akik bealszanak órán. Nos ez most sem volt másképp, a tanár végig csak beszélt monoton hangon én pedig az ablakra meredve süllyedtem el a gondolataimban.

📖📚📖

A nap végét jelző csengő hangosan szántott végig az iskolán. A fizika tanárunk egy mosollyal intett, majd kiment a teremből én pedig követve a példáját felpattantam a helyemről és a táskámmal a hátamon kimentem a folyosóra. Odabattyogtam a kávé automatához, majd elővettem egy érmét, amit bedobtam, megnyomtam a hatos gombot és türelmesen vártam a kávém. Remélhetőleg ez segít egy kicsit felébredni, ugyanis jelen pillanatban bárhol képes lennék elaludni. A gép jelzett, hogy a kávém "elkészült" ezért a pici poharat szorongatva indultam le a lépcsőn. Egyébként a kávé nagyon finom mindazok ellenére, hogy automatából jött ki. A barna poharat kidobtam a kukába, aztán kiléptem az iskola ajtaján.

A hideg szél játékba hívta pár kósza tincsem, amik örömmel fogadták kérését és kitették magukat a szél játékának. Hiába tűrtem őket a fülem mögé, megmakacsolták magukat, ezért morcosan zsebre dugtam a kezem és egy nagyot sóhajtottam.

-Szervusz Honey!-hallottam meg Shawn hangját, mire ijedten pördültem meg.

-Basszus!-hunytam le a szemem és mély levegőt vettem.