27.

14K 709 116
                                    

A történelem óra közben a figyelés helyett inkább a füzetem hátuljába firkálgattam. A töri tanárunk a végzősök osztályfőnöke, ami egyet jelent azzal, hogy teljesen szétszórt. Mindenkinek teljes erőbedobással segít megfelelő egyetemet keresni, miközben nekünk is besegít a bankett szervezésébe és közben több mint tíz osztályt tanít. Néha megértem, hogy miért idegbetegek a tanárok...
A kréta sercegése abba maradt, mire felkaptam a fejem, hogy leírjam amit a táblára írt, de csak egy félbemaradt mondattal találtam szembe magam. A tanárnőre néztem, aki sápadtan meredt az ajtóra, majd kiesett a kréta a kezéből és összeesett. Mindenki lesokkolódva nézte a földön fekvő tanárnőt, a döbbenet és ijedtség keverékétől megnémulva.

Violettel szinte egyszerre pattantunk fel és míg ő a tanárnőhöz ment én kirohantam a teremből, hogy szóljak valamelyik tanárnak. Mivel a tanári a másodikon van, ezért a lépcsőn feltrappolva rontottam be a békés terembe, mire a bent tartózkodó két tanár rám kapta a fejét.

-Miss.Grey magának elment az esze?-visított fel a rajz tanárnő, mire megráztam a fejem és az ajtóra mutattam.

-A tanárnő rosszul van-hadartam. Az idős nő szeme kétszeresére nőtt, majd felpattant a székből és kifutott. Nagyokat pislogva meredtem az ajtóra, amit hangosan csapott be maga után és azon gondolkoztam, hogy egyáltalán tudja-e, hogy hová kell mennie.

-Miss. Grey magának elment az esze?-kérdezte Shawn elvékonyított hangon, miután belekortyolt a kávéjába.-Hogy képzeli, hogy csak így becsörtet, mint egy felbőszült kan és felborítja a terem harmóniáját?

-Magánál sincsenek otthon, az biztos-forgattam a szemem, miközben összefontam karom a mellkasom előtt. A tény, hogy most már egy felnőtt is jelen van a teremben némileg megnyugtatott és vissza kellett volna mennem a többiekhez, de valamiért sokkal szimpatikusabb volt a tanári.

-Nos ma este biztos nem lesznek, mert elviszlek vacsorázni. Vagy inkább estebédezni-szaladt ráncba a homloka, nekem pedig az egekbe szökött a szemöldököm.-Úgy gondolom, hogy megérdemelsz egy igazi randit, szóval csípd ki magad.

-Nincs ellenemre-vigyorodtam el. Mindazok ellenére, hogy nem igazán szeretek nálam idősebbek előtt enni, már vártam ezt a szóban forgó randevút. Meg amúgy is kibaszott cuki, hogy egy ilyen dráma közben hív el randizni.

-Viszont most visszatérek-mutattam az ajtóra. Shawn halványan bólintott én pedig egy "Viszlát!" elmotyogása után kiléptem a tanáriból és visszaszaladtam az osztályomba.

📖📚📖

Miután hazaértem megrohamoztam a hűtőt és pár perc alatt melegítettem meg három virslit, amit aztán a kanapén ülve elfogyasztottam. A tvben valamilyen bugyuta szakácsműsor ment, ami csak háttérzajként funkcionált, ugyanis a telefonomba voltam merülve.

Egyébként a tanárnőnek semmi baja. A sok stressz miatt nem aludt az éjszaka semmit és a kimerültség miatt elájult. Mire visszaértem az osztályba már az asztalnál ült egy pohár vizet kortyolgatva.

"Olivia💜🏹:Szóval téged Mr.Mendes
próbált meg lenyugtatni?

Me:Ja...kissé beparáztam
hogy mi lesz a tanárnővel

Olivia💜🏹:Hmm.......
shippelek titeket😏

Me:Hogy mi? Na neeem!!
F

ejezd be! Megőrültél?!"

A küldés gombra kattintva még mindig a fejemet ráztam. Honey nyugi, senki sem tud semmit, csak Olivia képzel többet a dolgokba. Vagyis igazából csak a valóságot képzeli el, de neki erről még nem kell tudnia.

MutualWhere stories live. Discover now