Mutual

26.

A szokásos helyemen ültem Amie mellett és azon gondolkoztam, hogy miért telik ilyen unalmasan ez az utolsó pár hónap. Jön a nyár, de mindezek ellenére mindenki befásult és szótlan. Esküszöm szeptemberben több élet volt az osztályban, mint most.
Vegyük például Oliviat. Az utóbbi pár hónapban már nem énekelget a szünetekben random dalokat és nem álmodozik Mikeról, akivel egyébként még mindig együtt van.
Vagy Brad. Pár hónappal ezelőtt minden másodpercben túl volt pörögve, most pedig csak ül és valami focis játékkal játszik a telefonján.
Amie pedig szemmel láthatóan unja az életét. Ahelyett, hogy anime figurákat gyártana, csak színezgeti a négyzeteket a füzetében.
És itt vagyok én. Aki már azt unja, hogy mindenki unja ezt az egészet. Olyan gáz, amikor unod, hogy a barátaid unják azt, hogy te unod, hogy ők mennyire unják azt, amit minden másik gyerek un.

-Hallod Amie?-fordultam olyan gyorsasággal a lány felé, amit még a fény is megirigyelne.-Just danceljünk!

-Hogy mi?-szaladt ráncba a szemöldöke. Mindig, amikor unatkozunk Just dancelünk a kedvenc dalainkra. Ezzel megy az idő és nem unatkozunk.

-Mondjuk a Timberre-vigyorodtam el. Amie szeme felcsillant a kedvenc dala hallatán és másodpercek töredéke alatt írta be a Youtube keresőjébe a megfelelő szöveget, aminek hatására elsőként kidobta a legjobb videót.

-Én leszek a panda!-ragadta meg a kezem, majd a tanárihoz húzott, ott megtámasztotta a telefonját Violet üvegén. Időm sem volt azon agyalni, hogy konkrétan az egész osztály idiótának fog minket nézni, hogy Brad paparazzikat megszégyenítve videóz és, hogy az ajtó tárva volt, ugyanis elindult a Timber.

Azt tudni kell rólam, hogy mérhetetlenül botlábú vagyok. Olivia egyszer úgy jellemezte a táncmozdulataimat, hogy "olyan, mint a higany". Az ilyen videóknak hála pedig mindig eltévesztem az irányt. Ha az én figurám balra megy én mindig jobbra megyek és másodpercekig bámulom a képernyőt, nyitott szájjal, hogy ezt mégis hogy tudnám megcsinálni. Aztán miután felocsúdok, ugrálok és olyan fejet vágott, mint egy strokeos gorilla. És ez most sem volt másképp...

Amie láthatóan élvezte ezt az egészet, ugyanis vigyorogva táncolt és énekelt én pedig próbáltam normálisan leutánozni a mozdulatokat, miközben már sírva röhögtem saját magamon.

Ezt a dalt én is imádom. Mert ennek a dalnak története van. Még kilencedikben, amikor megismerkedtünk, elmentünk hárman kempingezni a hegyekbe. Az ilyen alkalmakra szánt helyre kellett volna letelepednünk, de minket csakis a szép kilátás érdekelt, ezért "kicsit" messzebb tettük le a sátorfánkat. Délután, miután már mindennel kész voltunk, úgy döntöttünk, hogy hallgatunk zenét. Elindítottunk egy random spotify lejátszási listát és nyugisan elcsevegtünk, nem törődve azzal, hogy a közelben erdészek irtották az erdő egy részét. Éppen a Timber jött, amikor az egyik fickó elkezdte üvöltve énekelni, hogy "It's going down i'm yelling timber you better move!" aztán a hatalmas fa rádőlt a sátrunkra. Utána értettük csak meg igazán, hogy miért nem kellett volna oda mennünk sátrazni.

-Ez tök jó volt!-ugrándozott mellettem kifulladva Amie, majd magához vont egy fullasztóan szoros ölelésre.

-Én meghaltam, ez nem nekem való-szorítottam a mellkasomra a kezem, miután kibontakoztam Amie öleléséből és a vigyorgó Bradre néztem.

-Halljátok, ez nagyon állat volt! Már várom a szülinapotokat!-nevetett a fejét ingatva, miközben a zsebébe süllyesztette a telefonját.

-Ezt csak Honey szülinapján teheted ki, mert az enyémen cuki, közös képeket kell kiraknod!-mutatott rá fenyegetően Amie.

-Az én szülinapomon senki se tud ciki képeket kirakni, mert engem lehetetlen lefotózni-vigyorodtam el.

-Mostantól ez lesz az életcélom-bólintott elszántan Amie, én pedig nevetve megvontam a vállam.