Mutual

22.

-Honey?-kérdezte pár perces néma csend után. Heves bólogatásba kezdtem, de miután rájöttem, hogy ő ezt nem látja, válaszoltam.

-Taxit kellett volna hívnom, de elfelejtettem a telefonszámukat. Felhívtam a pizzériát is, hogy esetleg megrendelhetném-e magam, de a néni gonosz volt Shawn, érted? Gonosz volt!-dobbantottam dühösen a lábammal.

-Te részeg vagy?

-Nem én Honey vagyok csuporban-kezdtem el nevetni a saját béna poénomon.

-Hol vagy?

-Az utcán-válaszoltam körbepillantva.-Szeretnél a taxim lenni?

-Ha azt mondom, hogy igen, akkor kapok pontosabb meghatározást?-jött megint a tanáros dumájával, mire megforgattam a szemem.

-Gyere és bulizz velem!-kiáltottam fel vigyorogva, majd folytattam-Meghívlak egy...jaa nem, te nem ihatsz, mert te vagy a taxi. Olyan butus vagy Shawn!

-Ez hosszú lesz-nevette el magát.

-Szóval elmagyarázom, hogy hol vagyok, oké? De alaposan figyelj ide! Szerepcseree! Most te vagy a diák-mondtam kuncogva-Dark night, asszem’.

-Hogy jutottál oda be?-kérdezte szinte azonnal.

-Shawn, már tizennyolc éves vagyok, mindenhova bejutok. Már a büfében is előre kell engedniük a sorban-bólogattam mindenttudóan, pedig ebben az állapotban még a nevemben sem voltam biztos.

-Csak maradj ott és vigyázz magadra, oké? Ha bárki odamegy hozzád és bármi olyat csinál, akkor rúgd meg-mondta, miközben a hangja alapján sétált.

-Okés! Szia, várlak ám!-mutattam a telefonra, aztán rákattintottam a piros ikonra és boldogan tettem vissza a készüléket a táskám mélyére. Egy hatalmas vigyorral ültem le egy közeli padra és meredten bámultam az autókat, amik hatalmas fénnyel siklottak az úton. A percek óráknak tűnő lassúsággal teltek, miközben én az előttem elhaladó autókat számoltam. Már a kilencvenharmadiknál tartottam, amikor egy ismerős fekete kocsi parkolt le szinte előttem, aztán másodpercek töredéke alatt pattant ki belőle Shawn. Egy egyszerű szürke pulcsit viselt, fekete nadrággal, de mindezek ellenére is lepipálta az összes tomboló srácot a klubban.

-Shawn!-pattantam fel, aminek hatására forogni kezdett körülöttem minden.

-Nem fázol?-kérdezte, miközben aggódó arccal végigmért.

-Nem, de lassú voltál. Miért nem jöttél hamarabb?-vontam fel a szemöldököm és közelebb léptem hozzá.

-Nos elég nehéz ideérni a város másik feléből, de siettem ahogy tudtam. Átmentem érted egy piros lámpán-nevette el magát.

-Ez a legszebb dolog, amit valaha tett értem bárki-szorítottam a hevesen dobogó szívemre a kezem, miközben őrültek módjára vigyorogtam, mint a tejbetök.

-Szállj be, mert megfázol!-intett a fejével, majd lassú léptekkel elindult a kocsi irányába meggyőződve arról, hogy én is követem. Úriemberekhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót én pedig boldogan pattantam be a meleg és hihetetlenül kényelmes autóba.

-Kikkel jöttél egyébként?-fordult felém, miután ő is beszállt. Egy ideig az ablakra meredve ültem némán, aztán megszólaltam.

-Hát...barátaimmal?!-válaszoltam bizonytalanul.-Abban biztos vagyok, hogy itt volt Amie is és elhívta Mikeot.

-Várj, Amie nem Brad barátnője?-szaladt ráncba a homloka, ahogy az enyém is.

-Fogalmam sincs, hogy ki kinek a barátnője-ingattam a fejem értetlenül.