Mutual

18.

A szokottabbnál is boldogabban léptem, vagyis ugráltam ki az iskola ajtaján. Hihetetlenül boldog vagyok, hogy a muffinoknak hála Amie megbocsájtott mindazok ellenére, hogy elmondása szerint amúgy sem bírta volna ki a hülye fejem nélkül.

A pár lépcsőfokon majdhogynem lezakóztam, de ez sem vette el a kedvem, szóval egy hatalmas vigyorral mentem tovább. Már majdnem odaértem a kapuhoz, amikor megtorpantam és a parkoló felé pillantottam, ahol Shawn állt és telefonált. Ő mindig telefonál? Akárhányszor látom mindig a telefonján cseveg valakivel.
Amolyan "majd leteszi" féle vállvonással elindultam felé. Amint odaértem felvont szemöldökkel fordult felém, aztán a kezével mutatott valamit, de mivel nem vagyok jelmagyarázó, ezért fogalmam sincs, hogy mit akart mondani, ezért zsebre dugtam a kezem és egy halvány mosollyal vártam, amíg megbeszéli a dolgait Charlieval. Onnan tudom, hogy vele beszél, hogy kimondta egy párszor a nevét.

-Ne haragudj, de Charliera rájött a szófosás-ingatta a fejét rosszallóan, miközben a zsebébe süllyesztette a fekete készüléket, majd rám vezette barna szemét.-Hogy vagy? Ahogy látom virulsz, szóval ez egy értelmetlen kérdés volt.

-Nos igen, mint látod majd kicsattanok-mutattam magamra nevetve, aztán folytattam-Nagyon szépen köszönöm neked és a muffin imádatodnak, mert ennek hála újra szent a béke. Hálás vagyok neked, amíg élek!

-Na ennek örülök-kiáltott fel vidáman-Nem kell még hálálkodnod, majd ráérsz akkor, amikor az öregek otthonába kell nekem takarót hozni.

-Ugye tudod, hogy leöregezted saját magad?-kérdeztem nevetést vissza folytva, mire játékosan megforgatta a szemét.

-Ugye tudod, hogy tőled tanultam? Rossz hatással vagy rám...-nem tudta folytatni, mert olyan hangosan felnevettem, hogy belefolytotta a szót. Kissé meglepetten meredt rám, miközben én levegőért kapkodva röhögtem még mindig. Gyönyörű látvány lehettem: mint egy szurikáta, aki betévedt a marihuána ültetvények közé és hirtelen még a hangyák ide-oda futkározása is vicces számára.

-Oké, oké jól vagyok-szorítottam a mellkasomhoz a tenyerem, miközben próbáltam normálisan levegőt venni.

-Lehet, hogy én vagyok hülye, de most ezen mi volt annyira vicces?-vonta fel a szemöldökét. Igen Shawn, minden bizonnyal te vagy a hülye.

-Semmi, semmi-legyintettem miközben idiótán vigyorogtam. Szerencsére már nincs annyira hideg, hogy a téli kabátot kelljen hordani. Ugyan még mindig nem élett újjá a természet, de azért a tavasz nyomai néhol üdvözölnek már minket. Elmondhatatlanul várom azt, hogy a nap felmelegítse a mi kis városunkat is és végre kivehessük a nyári ruhadarabokat a szekrényekből.

-Egyébként áthelyeznek-jelentette ki érzelemmentes arccal.

-Hogy mi?-szaladt a homlokom közepéig a szemöldököm. Tagadni sem tudtam volna, hogy mennyire meglepett és elszomorított a kijelentése. Mit kezdek..vagyis kezdünk nélküle? Ő tanította eddig a legjobban az anyagot és sokkal jobban kedvelem, mint a többi tanárom. Talán már túlságosan is jobban...

-Ez az arc mindent megért-tört ki belőle a nevetés.-Nem megyek el, mert meghalnátok nélkülem. Tudom, hogy milyen szuper tanár vagyok főleg mert nem iratok veletek annyi dolgozatot...

-Bazdmeg!-vágtam a szavába kissé dühösen-Ez nem volt vicces! Tényleg azt hittem, hogy itt hagysz minket.

-Nyugi, soha nem megyek el. Nem szabadultok tőlem-mutatott magára nevetve.

-Na és te hogy vagy?-váltottam témát. Egy laza vállvonás után válaszolt.

-Mint mindig annyi eltéréssel, hogy kicsit izgulok-dörzsölte össze a tenyerét vigyorogva.