Mi van akkor, ha új irodalom tanár jön a gimibe? És mi van akkor, ha a tanár érdeklődését felkelti az egyik diákja?
"-Hogyan jellemeznéd Rómeó és Júlia történetét?
-Pont úgy, mint a miénket. Tiltott mégis gyönyörű."
Hogy hogy indult a csütörtök reggelem? Szarul. Az egész reggelem úgy elvolt cseszve, ahogy. Kezdődött azzal, hogy a telefonom lemerült, ezáltal nem ébresztett én pedig kivételesen nem keltem fel. Aztán nyolc előtt pár perccel felébredtem...bár ne tettem volna. Ugyanis a telefonom, miután feltettem töltőre, egyből jelezte, hogy Amie kivételesen nem messengeren írt, ebből pedig tudtam jól, hogy valami sürgős témával zaklatott hajnal tájékán. Ám legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy eme téma főszereplője Shawn lesz és a doktornéni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután vagy ötször átolvastam az üzeneteit, próbáltam lenyugtatni a szívem, ami ismét őrült tempót diktált. Egyszerre voltam mérges és csalódott. Az egyik részem hitt abban, hogy Amie elnézett valamit, de a másik forrt a dühtől és folyamatosan trágár szavakkal illettem Leshát. Féltékeny voltam. Életemben először igazán féltékeny voltam és rájöttem, hogy ez az érzés, mindennél rosszabb.
Körülbelül tíz perc után idegesen kapkodtam magamra a ruháimat és szinte rohantam az iskolába. Annyi adrenalin dolgozott bennem, hogy percek alatt odaértem az épülethez és dühösen trappoltam fel a lépcsőn. Utáltam azt, hogy még ilyenkor is iskolába kell menni, utáltam a telefonom, utáltam Leshát és utáltam azt a tényt, hogy az első órám irodalom egy olyan személlyel, akit abban a pillanatban meg akartam ütni.
Az osztályunk ajtaja előtt vettem egy mély levegőt és minden erőmet összegyűjtve kopogtam az ajtón, majd benyitottam a terembe. A srácok egy emberként kapták felém a fejüket és páran hitetlenkedve meredtek rám, ugyanis abszolút nem szokásom a késés.
-Elnézést a késésért!-morogtam az orrom alatt, miközben felsem nézve a helyemre mentem. Éreztem magamon Shawn tekintetét, de ignoráltam.
-Mi van veled?-kérdezte Amie kicsit hangosabban a kelleténél, aminek hála páran kíváncsian kapták felénk a fejüket.
-A táskám meg egy jó adag fáradtság-vontam vállat lazán, majd ledobtam az említett tárgyat a földre és kinyitottam az irodalom füzetem.
-Furcsa vagy-jegyezte meg Pete az arcomat fürkészve, mire megforgattam a szemem.
-Ámen!-támasztottam meg a fejem a kézfejemen és unottan a táblára néztem. Shawn egy ideig meredten bámult a szemembe, de miután rájött, hogy ezzel nem ér el semmit folytatta tovább az órát, ami amúgy halál unalmas volt. Ha az ember mérges a tanárjára, akkor az adott ember órája szarabb, mint általában. Vagy eddig is ilyenek voltak az órák, csak én voltam benne abban a hülye rózsaszín felhőben.
Az óra végét jelző csengő hangosan szántott végig az osztályon, mire páran, köztük én is, boldogan dobáltam a tanszereimet a táskámba, majd a többiek között elvegyülve megindultam az ajtó felé. Már majdnem elértem a küszöböt, amikor Shawn megszólalt.
-Honey, maradj egy percre légyszíves-ült az asztalánál a naplóba írogatva. Karbatett kezekkel mentem hozzá közelebb és felvont szemöldökkel néztem le rá.
