Mutual

14.

Karácsony. Minden bizonnyal ez az én ünnepem. Nem, nem a klisés dolog miatt. A "szeretet ünnepe" kifejezés engem hidegen hagy, hiszen nem csak ilyenkor kell szeretnünk egymást. Én teljesen másért szeretem ezt az ünnepet. A tipikus karácsonyi illat a konyhában. A roskadásig megpakolt karácsonyfa a tv mellett a nappalinkban. Az utcánk, amire ilyenkor ráül az a tipikus karácsonyi béke. Ez mind megmelengeti a szívem, de amit ilyenkor imádok, az a Shrekk. Minden évben leadják ünnepekkor én pedig minden évben megnézem. Ugyanakkor imádom azt a sok ételt, amit anya ilyenkor készít és azt, hogy az egész család együtt van. Egyszerűen csak imádom az egész Karácsonyt és az azt megelőző heteket is, hiszen már minden ki van díszítve, a reklámok különböző ajándékokkal hívogatnak a boltokba és a pláza is teljesen más ilyenkor. Ugyanakkor azt is imádom, amikor elmegyünk fenyőfát választani a közeli erdőbe. Apa hozza a láncfűrészét és hosszas vacillálás után kivágunk egyet, amit haza is hozunk. Mondjuk még soha nem töltöttünk ennyi időt választással, mint idén. Vagy két órán keresztül sétálgattunk a nagy hóban. Végül kiválasztottunk egy nagyon szép fenyőfát, amiről azt gondoltuk, hogy pici..hát nem. A mi nappalinkban az egy óriás volt, de végül betuszkoltuk.

-Reszkess kanapé, mert most én is reszketni fogok-huppant le mellém apa. Egy elég furcsa pillantást küldtem neki, mire a tv képernyőjére mutatott jelezve, hogy most lesz a Reszkessetek betörők.

-Nézd mit találtam!-rohant be anya a konyhába egy borítékkal a kezében.

-Csak nem?-pattant fel apa és már cseppet sem érdekelte szegény Kevin története.

-Mi az?-néztem fel rájuk felvont szemöldökkel. Anya felém fordított a kis papírt. Egy ajándék wellness nap volt Montreal egyik híres szállodájába.

-Menjetek el!-kiáltottam fel lelkesen. Anya szomorúan visszacsúsztatta a borítékba, aztán ledobta az asztalra.

-Nem gondolod, hogy majd itt hagyunk egyedül szilveszterezni-ült le mellém a kanapéra. Jaa igen, azt elfelejtettem említeni, hogy igazából a karácsonynak és az évnek is lassacskán vége.

-Ezt nem mondod komolyan?!-kérdeztem.-Nem maradtok itthon! Ennyi nektek is jár meg amúgy is ajándék volt, használjátok fel!

-Igaza van-bólogatott apa, mire elvigyorodtam.

-Edward, ugyan...nem vagyunk már fiatalok-ingatta a fejét anya.

-Mi az, hogy nem vagyunk fiatalok? Én most élem a fénykorom-kezdett el táncikálni apa.

Ugyan nehezen, de meggyőztük anyát is, hogy ennyi jár nekik, hiszen már régen voltak kettesben plusz apát is régen látta, szóval kicsit habozott ugyan, de aztán összepakoltak pár dolgot és elindultak.

Egy hatalmas vigyorral az arcomon kezdtem el táncikálni a lépcsőn, aztán a konyhába szaladtam és egy nagy adag pudinggal a kezemben lehuppantam a kanapéra, aztán video hívásban felhívtam Olivia-t, aki szinte azonnal felvette.

-Ú Honey, hali!-integetett vigyorogva a rénszarvasos pizsijében.

-Szia Oliviaa, hogy vagy?-halkítottam le a tv-t, amiben éppen Kevin és az egyik betörő üvöltözött.

-Fáj a hasam és azt hiszem mennem kell majd edzeni, mert felszedtem vagy ötven tonnát-biggyesztette le a száját.-Te?

-Én remekül elvagyok a pudingommal-mutattam fel a fehér tálat vigyorogva.

-Azt hittem, hogy az egy macska. Basszus lehet, hogy ez a kajakóma miatt van? Már vak is vagyok nem csak kövér? Baszki Honey én kiugrom az ablakon!-túrt bele a hajába kétségbeesetten.