Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

10.rész - Első találkozás halpofával.. Hm..

Az íróasztalomnál ülve olvasgattam az e-mailjeimet miközben Sasori kint telefonált. Fene tudja ki hívogatja este tizenegykor..

˝Kölyök! Hallottam hogy elmentél egy adománygyűjtő foglalkozásra és képeket festettél. Igazán büszke vagyok rád. Lassan azért meglátogathatnál minket itt Szikla rejtekben. Üdvözlettel: Oonoki.˝

˝Oonoki papus! Miért úgy köszönsz mindig hogy Kölyök? Üdv: Deidara.˝

Mosolyogva néztem ahogy pár pillanaton belül újabb üzenetem érkezik. Már megint későig dolgozik, mi?

˝Mert egy kölyök vagy!˝

˝Nem vagyok kölyök. Maga túl öreg :P˝

˝Na várj csak, megmutatom mire képes ez az öreg! Ne szemtelenkedj!˝

˝Azt hiszem már tudom honnan örököltem a lobbanékonyságomat :D˝

˝Mert mindig a rossz tulajdonságokat veszed át. Na de lassan tényleg ide tolhatnád a képed. Mást se hallok a két lököttől, minthogy ˝Deidara így, Deidara úgy˝. ˝

˝Na persze! Tudom hogy a papusnak hiányzom a legjobban! :D˝

- Kivel beszélsz ennyire? – jött be Sasori a szobába mire mosolyogva pillantottam felé.

- Oonoki Papussal. De már végeztem. – csuktam ki a gépet. – Csinálok palacsintát. Szereted? – kérdeztem ő pedig kissé zavartan nézett az órára.

- Ugye tudsz róla hogy fél tizenkettő van?

- Te meg ugye tudsz róla, hogy még nem is vacsoráztunk? – kérdeztem vissza kapásból.

- Egy rántotta pár perc alatt megvan, és amúgy is korán kelünk.

- Sokat aludtam a kocsiban, te meg délig nyomtad a szunyát. – utaltam arra hogy egyáltalán nem vagyunk fáradtak. Sasori felsóhajtva rázta meg a fejét miközben mosolyogva nézett rám.

- Te tényleg nagyon szőke vagy.

- Te meg vörös. Az se jobb. – nevettem ki miközben a konyha felé tartottam.

- Hányra jönnek holnap? – kérdezte miközben leült az asztalhoz.

- Olyan délután egy körül szoktak betoppanni. Tehát olyan hat körül kéne kelnünk hogy elmenjünk vásárolni.

- Négy óra alvás? Húzós lesz. – mondta én pedig felnevettem.

- A palacsinta is gyorsan kész van és amúgy se csinálok sokat. Te kérsz rántottát is?

- Inkább csak rántotta. Nem szeretem a palacsintát.

- Akkor se ha nem olyan édes?

- Akkor se. Szóval csináld úgy ahogy te szereted. – legyintett. Hát jó...

- Rendben. – mosolyogtam boldogan miközben elővettem a hozzá valókat.

- Nem is tudtam, hogy tartod a kapcsolatot a Tsuchikagével.

- Végül is ő nevelt fel. Eléggé le volt törve mikor ide jöttem gimnáziumba. – mondtam miközben kikevertem a palacsinta tésztáját.

- Miért jöttél ide gimibe? Sziklarejtekben is jó a suli. Ha nem ide jövök akkor oda mentem volna.

- Volt egy lány aki folyton zaklatott, szóval mindenképp meg akartam tőle szabadulni. Néha most is ír e-maileket. Bár a legnyomósabb okom az volt, hogy orvos szerettem lenni. Mivel köztudottan Tsunade-sama a legjobb így ebbe a városba akartam jönni, hogy tanuljak tőle. De előtte le akarom tenni az érettségit.