Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

21. Újabb hullámvölgy.. Milyen lehet egy mini Sasori?

Döbbenten néztem az előttem heverő sütit, amire Sasori mamája hívott meg.. Na nem a süti volt olyan érdekes.. Á dehogy.. Hanem amit Chyo-baa mondott.. Már az elején sejthettem volna, hogy nem lesz jó vége, ha eljövök velük a cukrászdába.. És basszus, annyira nyilvánvaló volt!

- Azt szeretném, ha most azonnal beszélnél vele. – mondta Chyo-baa, de csak kínosan nevettem az egész szitun..

- Telefonban szakítsak vele? – kérdeztem de nem igazán érdekelte, hogy milyen aljas dolog távkommunikációval véget vetni egy kapcsolatnak.. Legalábbis az nem érdekelte, hogy ÉN lennék aljas..

- Nem érted a helyzetet? Elmondjam még egyszer? – kérdezte mogorván.

- Felfogtam! – mordultam fel talán kicsit hangosabban, mint illet volna. Gyűlölöm ezt a cukrászdát. Ma már másodjára érzem azt a hatalmas gombócot a torkomban.

- Arcátlan kölyök! – emelte a kezét az öreg de a fiatal lány még időben elkapta.

- Chyo-san.. Igaza van.. Nem lenne szép telefonon keresztül szakítani vele. Sasori is kiborulna..

- Ch! – rántotta el a kezét. – Még ma délután szakíts vele. – állt fel az asztaltól és elhagyta a cukrászdát. A lány elhúzta a száját..

- Ne haragudj. Chyo-san elég... hirtelen haragú. – motyogta és hasára simította a kezeit.. – De kérlek értsd meg. Eléggé megdöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy Sasori-kun egy sráccal.. – rázta meg a fejét undorodva, majd újra mosolyt erőltetett magára. – Szükségem van Sasori-kunra. – mondta majd feltápászkodott az asztaltól. – És a gyerekünknek is szüksége van rá. Szóval ha rám nem is, de a babára legyél tekintettel, kérlek. – mondta majd ott hagyott. Még mindig nem tudom elhinni.. Hogy Sasori apa lesz? Ez annyira... Dühösen felálltam az asztaltól és elhagytam az épületet. Sasori még is hogy lehetett olyan hülye, hogy nem védekezett? Idióta! És miért nekem kell szakítanom vele?! Miért nem mondták el Sasorinak, hogy ˝Hé! Apa leszel!˝ ? A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. A kijelzőn Sasori neve villogott. Emlegetett szamár.. Kinyomtam és haza indultam. Most nem akarok vele beszélni. Át szeretném gondolni ezt az egészet.. A telefonom újra rá kezdett, mire idegesen nyomtam ki és leszedve a telefon hátulját, kivettem az akkumulátort. Már nem mentem vissza a művelődési házba, nem volt kedvem az Uchihák képét bámulni. Sőt, senkire nem vagyok kíváncsi.. Alig kapok levegőt.. Nagy levegőket véve próbál a tüdőm oxigénhez jutni, de még így is túl kevés. Fáj.. Rohadtul fáj. Sasori kitartott mellettem azok után, hogy megerőszakoltak és ugyanúgy szeretett. Én pedig fordítsak neki hátat, azért mert gyereke lesz? Szereti azt a lányt egyáltalán? Biztos hogy az ő gyerekével terhes?.. Ez így nem stimmel.. Miért nem Sasorinak szóltak és miért engem kerestek fel?.. Ennek semmi értelme.. Ingerülten töröltem le az arcomon lefolyó könnyet de újak jelentek meg..

- Deidara? – hallottam meg egy ismerős hangot majd egy kéz ragadta meg a karomat. Nem néztem rá csak újra megtöröltem az arcomat.

- Mit akarsz Kisame? – kérdeztem egy kicsit sem kedvesen.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva. Csak röhögtem a kérdésen.

- Ja. Királyul vagyok. Hm. – rántottam el a kezem és ott hagytam. Vele is pont most kellett találkoznom. El vagyok átkozva vagy mi van? Rohanni kezdtem, amilyen gyorsan csak tudtam. Ordítani akartam, hogy kapja be mindenki, és még elég cifrán átkozódtam volna, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Sasorinak gyereke lesz.. Miért fáj ez ennyire?.. Miért nem tudom azt mondani, hogy legyen boldog?.. Miért látom magam előtt azt a mosolygós arcát, ami miatt még nehezebb ez az egész? Nem értem.. Miért? Berontva a házba becsaptam magam mögött az ajtót és bevágódva a szobámba ráhasaltam az ágyra és hangosan sírtam. Szánalmas vagyok.. Annyira de annyira szánalmas.. Nem akarom, hogy valaki így lásson. Márpedig kinézem Sasoriból, hogy mivel nem vettem fel neki a telefont eljön ide.. Pedig arra most rohadtul nincs szükségem.. Előkaparva a telefonomat visszaraktam az akkumulátort és írtam egy sms-t Sasorinak, hogy minden rendben csak egyedül szeretnék lenni egy kicsit.. Rögtön válaszolt de nem olvastam el.. Felnyúlva a párnámért lehúztam magamhoz és átölelve sírtam tovább.. Úgy mindenen.. A Kakashival folytatott rövid beszélgetésen.. a csókon.. Kana lenéző viselkedésén.. és azon, hogy el kell engednem Sasorit.. Amúgy sem akartam vele leélni az életem, nem igaz? Ez csak egy fiatal szerelem volt.. Attól, hogy családja lesz, még lehetünk barátok nem?..  - De ez akkor sem fair.. – sírtam a párnába temetve az arcom és még erősebben szorítottam magamhoz, mintha abban reménykednék, hogy meg fulladok tőle.. Ha úgy szakítanánk, hogy mi akarjuk akkor az más lenne, de így fáj..