Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

7.rész - Szerencsétlen helyzet.. Mi lesz ezután?

*Naruto szemszöge*

Bár Gaara-ék csak viccnek szánták, attól még elég.. nyomasztó.. mármint maga a gondolat, hogy én meg Sasuke.. Egyáltalán ki lenne felül? Mármint hogy én biztos nem, de Sasukéből se nézem ki, hogy alul akarna lenni.. Te jó ég miken gondolkozok??!

- Usuratonkachi! – szólalt meg idegesen Sasuke, mire elindultam az ellenkező irányba. Tegnap óta kerülöm és bár én kértem meg pár napja hogy küldjön át egy videót, még se reagáltam rá, hogy jó-e vagy nem.. Tegnap pedig csak tesin oldódtam fel és tudtam vele olyan lenni mint általában..

- Naruto, szerintem Sasuke akar tőled valamit. – szólt Kiba aki kissé furcsállta, hogy egyik pillanatról a másikra felbukkanok és eltűnök.

- Miből gondolod? – kérdeztem egy hamiskás mosollyal.

- Onnan, hogy már egy ideje jön utánad. – mutatott Sasukére aki valóban pár lépéssel mögöttem haladt engem bámulva. Ez de kínos.. Most mit csináljak? Lehet beszélnem kéne vele.. Megálltam és felé fordultam, de amint szólásra nyitotta a száját elfutottam mellette.

- Naruto! Ne rohangálj a folyosón! – mordult rám Sakura mikor elhaladtam előtte.

- Akkor szólj rá Sasukére, hogy hagyjon békén! – ordítottam vissza futtomban, ugyanis Sasuke futott utánam.

- Tegnap Deidara és Itachi, ma meg az öccseik. – nevetett valaki miközben páran videóra vették az attrakciót ugyanis nem kevés embert kerültem ki vagy csúsztam át a lábuk alatt és nem kevés táskán ugrattam át. Már csak az kéne hogy az embereket Sasuke elé lökjem, és tényleg olyan lennék mint tegnap Deidara. A kettő között csak egy igazán kicsi különbség van. Mégpedig, hogy Deidarának és Itachinak mániája egymást basztatni és Itachi tényleg meg akarta verni a lökött bátyámat, mi viszont az én hülyeségem miatt futunk.. Hirtelen egy magas és erős mellkasnak csapódtam. Itachi.. Csak emlegetni kellett..

- Fogd meg Aniki! – ordította Sasuke mire menekülni próbáltam de Itachi hátul elkapta az egyenruhám gallérját ezzel megfullasztva és meg is állítva engem. Nekem végem..

- Deidara jobban menekül nálad. – mondta Itachi mire csak szomorúan bólintottam.

- Kösz, te pedig velem jössz. – vett át a bátyjától Sasuke és a grabancomnál fogva indult el velem..

- Most hová viszel? – kérdeztem szomorúan. Nem hiszem el, hogy tényleg el kaptak..

- Az udvarra. – válaszolt ridegen ami nem sok jóval kecskéztetett (sz. m. : Kecsegtetett lenne, de mind tudjuk, hogy Naruto milyen ^^)

- Meg fogsz ölni?

- Lenne rá okom? – kérdezte gyanakvón.

- Ühmm... - néztem magam elé idegesen.. Ez nem a mérges féle ideg, hanem inkább az az izgulós fajta ideg..

- Oké, akkor most elmondod hogy mi a franc bajod van már tegnap óta. – lökött le egy padra és mérgesen nézett rám.

- Semmi. – fordultam el duzzogva.

- Haa?! Tegnap óta kerülsz, nem válaszoltál facen és akár mit mondok hozzám se szólsz. Mikor megkérdezem mi bajod elfordulsz és azt hazudod hogy semmi! Szóval ki vele! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Mondom, hogy semmi és ez téged egyáltalán miért zavar annyira?! – mert a legjobb védekezés a támadás – Ha jól emlékszem te mondogatod mindig, hogy ne lógjak a nyakadon és ha írok valamit facebookon akkor egyetlen szóval válaszol vagy pontokkal, vagy épp elküldesz melegebb éghajlatokra! Inkább örülj neki, hogy másokkal lógok és nem ˝fárasztalak˝ a hülyeségeimmel! – fakadtam ki. Hűű.. ez amúgy tényleg igaz.