Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

17. Mert egy kibebaszott hercegnő vagyok

Konan ábrázata inkább hasonlított egy szellemre, mint Konanre.. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy bemerjek-e menni, vagy inkább óvatosan csúsztassam át a küszöb felett a házikat és meneküljek amíg esélyem van rá, nehogy idő előtt meghalljak. De végül félretettem bolond gondolataimat, és nagy levegőt véve beléptem a baci negyedbe.. Konan köhögve kuporgott egy karos fotelben és a jegyzeteimet másolta. Mivel láttam rajta, hogy nagyon, nagyon, de tényleg nagyon szarul van, így leültem a földre a kisasztalhoz és segítettem neki.

- És?.. Lemaradtam valamiről? – kérdezte én pedig a dinamitos tollamat csattogtatva gondolkodtam el a hét eseményeiről.. Kisvirágok hulltak az éden fekete hajkoronára, egy lány vérfagyasztó sikolya, Itachi furcsa megjelenése láttán a női budiban..

- Nem. – ráztam meg a fejem és folytattam előbbi tevékenységemet.

- Pedig esküdni mertem volna, hogy az Itachi arcán lévő karmolások tőled származnak. – nevetett rekedten.

- Most miért? Más nem csinálhatta? – kérdeztem áll-sértetten, amivel megint megnevetettem szegényt.

- Te vagy az egyetlen aki utálja. – krákogott majd az asztalkához nyúlt és nagyot kortyolt a gőzölgő teából.

- Inkább én vagyok az egyetlen aki nem fél tőle. – javítottam ki. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem, majd egy kómás, vörös hajú emó fiú csoszogott a mellékhelység irányába. Meghatottan elmosolyodtam. – Mindig öröm, mikor Nagatot láthatom. Hm. – minden szavamból sütött az irónia. Szellem fiú még köszönni sem szokott, soha.

- Munkát kapott, szóval most a szokásosnál is kevesebbet hagyja el a szobáját. – mondta Konan.

- Hacker munka? – kérdeztem ő pedig bólintott. A fene vigye el, hogy antiszoc létére ilyen rohadt okos... Na jó, sok antiszoc okos.. Bizonyos értelemben.. – Itt hagyom neked a füzeteket. – keltem fel a földről és elpakoltam a tollamat.

- Miért? Te hová mész? – kérdezte meglepetten.

- A művelődési házba.

- Jaa, még mindig készülődtök a jótékonysági izére? – kérdezte mire kedvtelenül bólintottam. – Naa, azért ennyire ne szeress segíteni az embereken. – nevetett ki.

- Én szívesen segítek, nem ezzel van a baj.. Hanem azzal, hogy Jégcsap is ott van. – morogtam rosszkedvűen. Mellé lépve egy puszit nyomtam a kékség homlokára. – Pihenj sokat. – köszöntem el.

- Te meg ne csinálj hülyeséget. – mondta mire léptemben vissza fordultam és mosolyogva tettem fel a nap kérdését.

- Ugyan, szoktam én hülyeséget csinálni? – kérdésemre csak felnevetett, én pedig intve egyet elhagytam a lakást. Lesiettem a lépcsőkön, majd kilépve a friss levegőre hangosan felsóhajtottam. Franc akar külön programokat Menyéttel.. Lomhán indultam meg a művház felé. Ma később kezdtünk, mert egy színjátszó csoport lefoglalta a termet és a kistermet is.. Fent meg nem akartunk festegetni. Mikor beléptem az épületbe két dologra figyeltem fel. Az egyik, hogy Sasuke és Naruto a nagyteremben ücsörögnek, ahová valamiért több sor szék is ki volt pakolva.. A másik ami feltűnt, egy gyönyörű dallam.. Zongora. A zongorista játéka könnyed volt és lágy. Vagy egy nagyon érzelmes és kedves pasi játszik vagy egy édes és gyönyörű lány. Bentebb lépve felpillantottam a színpadra amin Itachit pillantottam meg a zongorán játszani. Anyukádat!! Ez a seggfej miért ért mindenhez?! Érzelmes pasi a francokat! Hát így veri át az embereket!!! Rohadt Jégcsap! Hogy olvadnál szét magadtól te köcsög!

- Nii!! – ordított oda nekem Naruto, mire intettem nekik. Naruto mutogatott, hogy menjek oda hozzájuk és mivel látszólag ez az ifjabbik menyétnek nem tetszett, vidáman sétáltam melléjük.