Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

19.rész - Ne vidd étterembe a szőkét.. Csak ne..

Fáradtan tettem le a dobozt a földre majd újabbakért indultam. Mikoto kitalálta, hogy rakjunk rendet a művelődési házban hálából, amiért ingyen megkaptuk az elmúlt időkben.. Ezzel nincs is semmi baj, ha nem Itachival kéne kettesben pakolásznunk..

- Hn..

- Nem érdekelsz Itachi, fáradt vagyok. – hagytam figyelmen kívül beszólását. Attól, hogy több dobozt be tud vinni egyszerre, még nem jelenti azt hogy én is. És nem vagyok gyenge!! De fáradt vagyok vitatkozni vele.. Kankurou egész nap fárasztott, mert folyton arról kérdezősködött, hogy mit mondott nekem Kakashi, és fel volt háborodva amiért a történtek után Iruka kettesben hagyott vele.. Én is haragudtam Irukára.. Ráadásként többször is megkeresett a nap folyamán.. De nem mondtam el neki a csókot. Ha komolyan gondolta, hogy mindent kitálal azzal alattam is vágja a fát. Ha a papus megtudná, rögtön haza rendelne Sziklarejtekbe, és rohadtul nem érdekelné hogy a nyakamon az érettségi. Halkan sóhajtva néztem körül a raktárban.. A földön már nincs semmi, de kisebb dobozok még akadnak a szekrények tetején. Odalépve felnyújtottam a kezem, de nem értem el.. Én meg az alacsony növésem.. Na jó, annyira nem vagyok alacsony de akkor is. Lábujjhegyre állva nyújtózkodtam de így is csak ujjaim hegyével tudtam megérinteni a dobozt.. Hangosan sóhajtva huppantam vissza a talpamra, majd újból neki veselkedtem.. Ismét semmi. Talán ha másik pózban próbálom.. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a szekrény ajtaján és úgy álltam ismét lábujjhegyre. Szorosan simultam a szekrényhez miközben szabad kezemet nyújtottam a dobozért.. - Csak még egy kicsit.. – erőlködtem. – Gyerünk már.. – próbáltam még jobban nyújtózni. Karok nyúltak fel mögöttem és vették le a dobozt egy egyszerű mozdulattal. Pislogtam párat majd hátra döntve fejemet farkas szemet néztem Itachival, akit jelenleg fejjel lefelé láttam. Unottan bámult rám én pedig duzzogva néztem fel a szekrény tetejére és újabb dobozok után kutattam tekintetemmel. Fáradt sóhajt hallatott majd elhagyta a helységet. Mégis mióta nézte ahogy szenvedek? Ez annyira idegesítő.. Puffogva mentem utána. A teremben dobozok hada sorakozott. – Akkor bontsuk ki őket. – vettem fel a színpad széléről a szikét és egy kisebb dobozhoz léptem majd pár mozdulattal felvágtam a celluxot. – Képek.. – motyogtam unottan. Kicsit áttúrtam, de képeken kívül nem volt benne semmi. A másik dobozhoz léptem és azt is felbontottam. Könyvek hada.. Kíváncsian vettem fel az egyiket. Egy orvosi kötet. Fasza.. Itachi mellém lépett, majd lehajolva kivett egy könyvet a kupacból és felém tartotta. Értetlenkedve néztem a borítót. Versek. – Köszi. – vettem el tőle és bele olvastam. Itachi felvette a földről a szikét és a többi dobozzal kezdett bíbelődni. Most még úgy ahogy, de el is vagyunk.. Tekintetem megakadt egy szerelmes versen. A költő szerelmes volt egy nőbe, de ez a szerelem egyoldalú volt. Azonban a lány játszott vele. Kacérkodott és táncolt előtte.. Kakashi is így érezhette magát.. De ez a költő nem erőszakolta volna meg a kedvesét.. Aha.. Meg a francokat. Tovább olvasva a verset, olyanokat mondott, hogy legszívesebben bezárná egy kalitkába, hogy csakis ő gyönyörködhessen benne. Ez abszurd. Ha bezársz valakit, az nem fog tündökölni.. Ezt a költő is tudta, mivel a következő sorokban ezt is megemlítette. Azt írja, akármennyire is elmúlna a nő fénye, ő még szürkén is szeretni fogja.. Milyen beteg egy vers.. Szomorúan csuktam be a könyvet, ami nagyobb zajt csapott mint terveztem. Itachi felém fordult, kezében egy furcsa maszk volt. Egy farkas talán. Már épp szólásra nyitottam a számat, mikor a telefonom rezegni kezdett. Halkan sóhajtva vettem elő zsebemből a készüléket. Sasori írt. Vacsora meghívás.. Halványan elmosolyodtam, majd rögtön bepötyögtem neki a választ.

˝Ha ne te főzöl akkor benne vagyok >.< ˝

Leírta, hogy hány órára készüljek el és azt is, hogy étterembe megyünk szóval úgy készüljek.. Étterembe?.. Miért?.. Nem jó otthon? Vagy esetleg egy gyorsbüfében?.. Tekintetem újra a verses könyvre tévedt.. Végül is, Sasori elég romantikus alkat.. Nem mintha bánnám, csak nem érzem úgy, hogy megérdemlem. Ha úgy vesszük akkor én megcsaltam őt, nem igaz? Ráadásul Kakashival. El kéne mondanom neki? Végül is joga van hozzá, hogy tudja. De mi van ha elmondja valakinek? Nem! Ő nem tenne ilyet. De ennek ellenére sem mondhatom el neki.. Egyszerűen nem tudom megtenni..