Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

15. Ha másban nem, legalább a táblán megverem..

Duzzogva ültem Sasori ágyán ő pedig elém lépve az arcomhoz nyomott valami fagyasztott cuccot. Rátettem kezem az övére, ezzel jelezve, hogy tudom magamnak is tartani a rögtönzött jég akut.

- Most komolyan azért duzzogsz, mert szét szedtünk titeket? – kérdezte megsimítva arcomat.

- Tuti hogy nyertem volna! – néztem fel rá ingerülten. – És amúgy is az ő hibája! Miért kell neki mindig mindenbe beleszólni?! Hmm?? – kérdeztem majd ciccegve elfordultam. Nem vártam tőle választ..

- Csak hnn-ögött...

- Tudod mennyi minden volt abban a hünnögésben? Hm? – kérdeztem újra felé fordítva arcomat. Sasori halkan felsóhajtott.

- Még sosem láttam Itachit ilyennek.. – osztotta meg velem gondolatait.

- Különleges képességeim egyike, hogy másodpercek alatt képes vagyok felhúzni az antiszoc menyétek agyát. – gúnyolódtam és fújtatva dőltem hanyatt az ágyon. Sasori halkan nevetett, mire felé pillantottam. Helyes volt.. nem is kicsit.. Mikor észrevette, hogy őt mustrálom, egy aranyos fél mosoly húzódott ajkain és lassan felém mászott.

- Szépen végig karmoltad az arcát. – jegyezte meg mire egy hatalmas mosoly terült szét képemen.

- Ugye-ugye? – kérdeztem felszegve államat amivel ismét megnevetettem.

- Abszolút. – bólintott – Eléggé megleptél. Nem hittem, hogy ilyen erő van benned. – pillantott rajtam végig.

- Ja igen. A Jégcsappal folytatott dulakodások igazán edzésben tartanak. Főleg a fogaimat. – bólogattam hevesen. Sasori megsimította szemöldököm ívét.. Itachival kicsit össze fejeltünk... Közelebb hajolva hozzám egy puszit nyomott homlokomra s elég hosszan tartotta ott puha ajkait, amit élvezettel tűrtem s lehunyva a szemeimet, halványan elmosolyodtam az érzésre. Gyengéd volt, és megértő. Pedig okkal borulhatott volna ki amiért így lejárattam az emberek előtt.. Végig kellett vonszolnia a parkolón, mert én mindenáron szét akartam tépni azt a hülye Uchihát. Rúgtam és csapkodtam, meg ordibáltam vele... Szabad kezemet felsimítottam mellkasán keresztül nyakára, majd tarkójára és tincseivel játszottam ujjaimmal. Éreztem ahogy megremeg fölöttem ami jó érzéssel töltött el. – Ne haragudj amiért patáliát rendeztem.. – mondtam bűnbánón s egyik lábamat öléhez simítottam.

- Hnn.. Ha egész este ilyen édes leszel, megbocsátok. – simította össze orrunkat mire halkan felnevettem.

- Hülye.. – csókoltam meg lágyan, szenvedélyesen. Sasori egyik lábát ölemhez dörzsölte mire jólesően nyögtem bele a csókba. Éreztem kezét csípőmön, ahogy ingem alá simít..

- Oppácska kapáska! – ordította el magát.. Kisame?.. Kérdőn kaptuk az ajtó felé a fejünket. A halpofa lila arccal bámult ránk.. Lila? Hm... Kék + piros = lila.. Vajon milyen színe van ha hányingere van? Sasori egy csalódott sóhaj kíséretében feltápászkodott az ágyról és a sarokban lévő fotelben foglalt helyet. Én is felültem az ágyon és unottan néztem a halképűre.

- Mit akarsz Kisame? – kérdezte Sasori unottan.

- Bocs, csak.. ha az a csirkemell kiolvad, csináljátok meg édes-savanyúnak. – biccentett felém én pedig meglepetten néztem meg a.. a kezemben tartott csirke mellett.. Most komolyan ezzel jegeltem a képem?.. Sasori te hülye...

- Még valami? – kérdezte Sasori. Kisame hol őt kémlelte, hol pedig engem és sejtelmesen mosolygott..

- Előtted nem fogunk csinálni semmit! – vágtam hozzá egy párnát.