Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

12. Mikor Narutonak eljár a szája..

- Hn.

- Te meg a szokásosnál is hangosabb. – néztem Itachira dühösen. Csak vállat vont majd inkább ott hagyott. Unottan fordultam vissza a vászonhoz és tovább kevertem rajta a színeket. A kedvenceim közé az absztrakt művészet tartozott. Néha fát festettem, vagy embereket teljesen átszínezve a dolgokat a lelkivilágomnak megfelelően. Így többnyire nem lehetett észre venni minek is indult a kép..

- Agresszió, kétségbeesés, félelem.. – hallottam meg Sasori hangját. Meglepetten néztem felé. A festményt tanulmányozta.

- Kankurou? – kérdeztem mire bólintott.

- Azt mondta órák után felkerested Kakashit, és hogy felzaklatva jöttél ki onnan. Gondolom nem kért bocsánatot.

- Végül is de.. Aztán mégsem.

- Akarsz róla beszélni? – kérdezte mire megráztam a fejem. Azt mégsem mondhatom el neki, hogy egyetlen csóktól felizgultam.. Bár lehet valamit viagrát juttatott át a számba, csak nem vettem észre a döbbenettől.. Szeretném ezt hinni. Sasori megsimította arcom mire szemeibe néztem. – Tett veled valamit? – kérdezte mire mosolyogva vissza fordultam a vászonhoz.

- Dehogy. Ott volt Iruka-sensei is. – hazudtam. Sasori végül nem firtatta a témát, csak leült a falhoz és nézte ahogy festek. Agresszió, kétségbeesés, félelem.. Rajta kívül egyetlen ismerősöm sem jött volna rá erre.. Sasori felé pillantottam. Engem nézett. Letettem a kezemből a palettát és az ecsetet majd leültem mellé. Sasori megfogta a kezem amin elmosolyodtam. Én tényleg nagyon kedvelem őt. A vállára hajtottam a fejem és csak élveztem a közelségét. A festményre pillantottam. Legfőképp a félelmet lehet észrevenni rajta, és ezt valószínűleg Sasori is tudja. A kilátást hirtelen két láb takarta el. Felnéztem Mikoto-sanra aki meglepetten állt előttünk.

- Öhm.. Deidara-kun és öhm..

- Sasori. – állt meg mellette Sasuke. Biztos Narutótól hallotta a nevét.

- Értem szóval Sasori-kun. – mosolygott Mikoto de még mindig kicsit zavart volt.

- Együtt járnak. – mondta Sasuke, mire Mikoto egy pillanatra lefagyott.

- Mi?.. Öhm.. Értem. – nevetett majd tovább sietett. Sasuke rám nézett.

- Mi az? Most nem kezdesz el hisztizni, hogy biszexuális vagy?

- Nincs kedvem. – mondtam unottan. Sasuke összeráncolta szemöldökét és egy pillanatra aggodalmat véltem rajta felfedezni. Jó vicc. Egy Uchiha aggodalmaskodik. Vajon Itachi képes ilyen érzelmekre?.. Kétlem.

- Te általában nem Narutóval vagy? – kérdezte hirtelen Sasori.

- Azt mondta suli után idejön. – mondta én pedig értetlenül néztem magam elé. Nekem nem mondott semmi ilyesmit.

- Már rég vége a sulinak...

- Tudom. Azt mondta beszélni szeretne Kakashi senseiel..

- Minek? – kérdeztem indulatosan és rögtön felálltam.

- Tudom is én. Nem mondta el.

- C! Használhatatlan vagy. – kerültem ki.

- Most hová mész? – kérdezte a fiatal Uchiha de nem válaszoltam. Mikor kiértem Sasori elkapta a karomat.

- Ott a kocsim. Azzal gyorsabb. – mondta mire csak bólintottam. Ha az a szemét csinált valamit Narutóval esküszöm kinyírom.

- Hé! – futott utánunk Sasuke. – Most mi van? – kérdezte Sasorit. Sasori rám nézett majd csak leintette. Beszáltunk a kocsiba és ott hagytuk.