Sziklarejtek árvája (ELSŐ VERZIÓ)

18. Testvéri szeretet.. És az én csöcsös padom

Futva szeltem át a folyosót.. Naruto gondoskodott róla hogy elkéssek.. Szombaton ő nyitott ránk, és hát.. elég sok mindent látott.. De persze rögtön lelépett, ami miatt nem tudtam elkapni a grabancát.. Lényegében ez nem sok mindet változtatott meg, hiszen Sasorival ezután újabb meneteket nyomtunk le, de akkor is. Végül tegnap este nagyon csúnyán összevesztem Narutoval, amire az volt a válasza, hogy reggel elcsórta a lakáskulcsomat és rám zárta az ajtót... Bent ragadtam a lakásban!! Szép, mondhatom. Az ablakokon nem mászhattam ki, mert akkor könnyen be tudtak volna törni és azt nem akartam.. Aztán mikor elmentem pisilni eszembe ötlött a veszélyes terv.. A fürdőszoba ablak ugyanis elég keskeny, és bár bentről ki tudok mászni (hála a kádnak), de kintről lehetetlen bejutni. Ki is dobtam az ablakon a táskámat, majd kimásztam én is. Elég nagyot zakóztam.. De végül csak beértem.. Kopogás nélkül rontottam be a terembe és mélyen meghajoltam.

- Elnézést kérek a késésért! – ordítottam bűnbánóan.

- Pedig már kezdtél leszokni róla.. – sóhajtotta Kakashi fáradtan. – Ülj le. – intett, én pedig becsuktam magam mögött az ajtót, majd a helyemre siettem. Mikor leültem Konan felém tartotta a füzeteimet.

- Sikerült lemásolni? – kérdeztem mire bólintott. Kankurou halkan nevetve fordult hátra és kiszedett egy gallyat a hajamból..

- Mi történt? – kérdezte, mire szólásra nyitottam a számat, de a fejemnek csapódó kréta elhallgatatott.

- Ha már késtél, legalább figyelj! – szólt élesen és kitartotta jobb kezét a krétát kérve..

- Elnézést kérek.. – motyogtam és felvettem a krétát, majd előre botorkálva letettem az asztalra. Én biztos nem megyek hozzá ennél közelebb.. Visszabattyogtam a helyemre és az óra további részében csöndben ücsörögtem..

- Mint mondtam, sokan nagyon rosszul álltok. Kankurout és Hidant még meg értem, de.. – rázta a fejét csalódottan, mire a két említett hangosan felmorrant.

- Most mi van? Tény hogy hülye vagy.. – röhögtem halkan.

- Deidara! – mordult rám Kakashi, mire behúztam a nyakam. Most miért ilyen? Pedig tök halkan mondtam.. – Kana, Konan és Itachi. Szedjétek össze magatokat. – na erre eléggé meglepődtem.. Mármint Kana a szerelmet üldözi, így azt értem.. Konan meg ugye a biosszal szenved már kilencedik óta, de Itachi?? A csengő hirtelen megszólalt, mire mindenki pakolászni kezdett. Kivéve én, hisz ki se tudtam pakolni.. Na nem mintha osztályfőnöki órára olyan fontos lenne. – Deidara és Kankurou marad, a többiek mehetnek. – csukta be a naplót, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom és megfagyva álltam meg a padom mellett. Kankurou meglökte a vállam, de nem néztem felé.

- Én kint megvárlak titeket. – mondta Konan, majd a többiekkel együtt elhagyta a termet. Kakashi a tanári asztalnak dőlt és onnan nézett rám.

- Nem akarsz mondani valamit? – kérdezte, mire Kankurora néztem. Ő nem nézett rám, csak feszülten figyelte a maszkost. Halkan felsóhajtottam.

- Naruto véletlenül bezárt a lakásba és nem találtam a kulcsomat. – motyogtam.

- És ezt Narutótól is megkérdezhetem? – csak bólintottam.

- Ha a héten nem kapok tőled igazolást, akkor ez a mai első óra igazolatlannak lesz bekönyvelve. – mondta mire döbbenten néztem rá. – Most elmehettek. – engedett el minket nagylelkűen. Kisiettünk a teremből.

- Rohadt seggfej! – ütött a falba Kankurou. – Amíg játszadozhatott veled addig bezzeg nem kaptál igazolatlant! És komolyan még neki áll feljebb azok után amit művelt? – kérdezte idegesen..