Aoi Albatraoz vagyok és életem legnagyobb utazására készülök épp. Nehéz mikor egy új környékre költözöl a családoddal, de számomra nem volt nehéz Francia országba költözni japánból, mert édes anyám onnan származott. Nagyon hiányzik mióta meghalt, de szerencsére itt van nekem az édesapám, aki mindig nagyon vigyáz rám. Azért költöztünk Francia országba, mert édesapám cége most itt próbál meg befutni Japán után. Szerintem nem is kell ecsetelnem miért is. Az apám cége tradicionális Japán épületeket épített eddig, de most más országok építészetével próbálkozik, hogy fejlessze a céget.
A költözés simán ment, viszont az új iskola számomra ijesztőnek tűnik. Új emberek, akikről semmit se tudok, az ismerkedés pedig sose ment nekem. Egyébként is, a francia emberek biztosan veszem, hogy más divatnak, hobbiknak hódolnak nekem meg mindet meg kell, tanuljam, ha vinni szeretném valamire.
Már az első napon hatalmas teher volt a vállaimon, hiszen az utolsó pillanatra hagytam a beiratkozási papírok kitöltését. Az igazgatónő szörnyűbb volt, mint az előző iskolámban szóval inkább a HÖK-ösökhöz fordultam segítségért. Hatalmas felfordulás volt a teremben, de egy szőke fiú egyedül volt így hozzá fordultam segítségért.
Albatraoz: Szervusz, tudnál nekem segíteni? A beiratkozási papíromon nincs rajta mit is kéne tennem, ha kitöltöttem.
Nataniel: Had nézzem! ...Még kell egy fotó, a beiratkozási díj és végeztél is.
Albatraoz: Köszönöm. A nevem egyébként...
Nataniel: Aoi Albatraoz, igen, olvastam a papíron.
Albatraoz: Igaz is...bocsi.
Nataniel: Az enyém Nataniel. Én vagyok a suli DÖK elnöke, szóval, ha szükséged lenne valamire, akkor csak szólj!
-Itt a nagy esély, hogy jó benyomással legyek és barátokat szerezzek!-
Albatraoz: Szóval milyen a...
Nataniel: Ne haragudj, de most rengeteg dolgom van. Majd később beszélünk.
Albatraoz: O...oké.
-Akár el is áshatnám magam, ez szörnyen kínos volt nekem. - A sok önmarcangolás közepette füst szagot éreztem az udvaron és követni kezdtem. A szag egy vörös hajú fiúhoz vezetet, aki cigizett egy eldugott sarokban. Nagyon vagány volt, ahogy ált ott egymagában. Olyan sokáig bámultam őt, hogy észrevett és azonnal elnyomta a cigarettáját.
Castiel: Mit bámulsz kislány? Be fogsz árulni?
Albatraoz: Kit hívsz kislánynak? Soha sem árulkodom, nem vagyok egy spicli.
Castiel: Hmm...ez tetszik.
-A mosolya hírtelen megdobogtatta a szívemet és kis híján el is pirultam.-
Albatraoz: Menő a pólód!
Castiel: Csak nem mesenézés közben ütötte be a tévé mikor lőtték a pizsit?
Albatraoz: Pizsit? Ne viccelj velem! Sose alszom. Amúgy ez a kedvenc bandám logója, a Death Punk együttesé.
Castiel: Nahát-nahát. Úgy tűnik, hogy alá becsültelek. Castiel-nek hívnak. Fontos tudnod, ha esetleg hiányolnál! Nos, szép napot és ne keveredj bajba!
-Azt hiszem mégsem lesz olyan rossz ebben a suliban.- A gondolatomat azonnal széttiporta három hárpia, akik fellöktek a folyosón az osztályba menet. Ahelyett hogy segítettek volna inkább elkezdtek kuncogni és megjegyezték mennyire suta vagyok. Azt hittem, hogy behúzok neki egyet, de velük ellentétben egy hosszú fehér hajú lány felsegített.
Albatraoz: Köszönöm ez kedves tőled. A nevem Albatraoz és új vagyok itt.
Rosalia: A nevem Rosalia, de hívj csak Rosa-nak. Velük meg ne is törődj! Ők csak a suli szemetei, Amber és a kis bandája.
Albatraoz: Hát rájuk férne egy hideg zuhany...
Rosalia: Jól mondod!
Egy újabb színes egyéniséggel ismerkedtem meg, Rosalia-val. Nagyon divatos lány és romantikus típus. Van is egy barátja akit Leigh-nek hívnak és ő vezeti a városunk butikját.
A nap végén haza fele indultam mikor láttam, hogy kirámolták a szekrényemet és tele öntötték vörös festékkel. Mikor megláttam a feliratot hogy „suta" tudtam, hogy ki tette. Azonnal az udvarra siettem az után a kis liba után, hogy megmondjam neki a magamét. Láttam, ahogy a körmét festegeti az egyik padon és oda is sétáltam hozzá, hogy jól kioktassam.
Amber: Hékás! Teljesen eltakarod a napot a nagy fejeddel.
Albatraoz: Nagyon megkeserülöd azt, amit a szekrényemmel tettél te kis liba!
Amber: Liba? Látom, nem tudod hol a helyed. Azt hiszed, csak úgy idejöhetsz és jó pofizhatsz a srácokkal, többek közt Castiel-el?
Albatraoz: Azzal beszélek, akivel csak akarok!
Amber: Nem mintha számítana.... A vörös hajaddal még nem veszed le Castiel-t a lába alól úgy se. Igazán rád férne egy másik szín.
Albatraoz: Rád is!
Nem teketóriáztam. Azonnal leöntöttem a göndör fürtjeit az ölében lévő körömlakkal, mire ő meg felsikított és összevissza kapkodott.
Amber: Mégis mit képzelsz? Tudod, te mennyibe kerül majd ezt ki javítani, te kis...
Közelebb húztam a pólójánál fogva és belesúgtam a fülébe olyan ijesztően hogy egyből elkékült tőle.
Albatraoz: Na, idefigyelj! Én nem leszek valaki lábtörlője mintha misem történt volna, főleg nem egy ilyen kis pláza cicáé. Remélem elég világos voltam!
Elsápadt majd azonnal kifutott a mosdóba, mint egy ijedt kiscica. Úgy éreztem magam mintha én volnék a legrosszabb, de igazság szerint, büszke voltam most magamra. A csendet körülöttem egy hírtelen jött tapsolás szakította meg. Hátra fordultam és Láttam, hogy Castiel volt, aki tapsikolt nekem.
Castiel: Ki hitte volna, hogy meg tudsz lepni? Még a nevedet se tudom.
Albatraoz: Aoi Albatraoz vagyok.
Castiel: Micsoda név! Milyen nemzetiségű?
Albatraoz: Japánból költöztem ide az apámmal.
Castiel: Ne vedd sértésnek, de nem tűnsz japánnak.
Albatraoz: Inkább édesanyámra ütöttem, aki viszont Francia. Ezért is megy ilyen jól a nyelv.
Castiel: Király! Van kedved eljönni velem egyet sétálni? A kutyámra úgy is ráfér!
Albatraoz: Szívesen!
A délutánt Castiel-el és a kutyájával, Démonnal töltöttem a parkban. Démon nagyon nagy és élettel teli, ami számomra nagyon kedvező volt.
Csodálatos volt ez a nap, ha leszámítjuk a kis libatréfáját. Alig várom mi sül ki ebből az új életből!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
