Vörös szerelem - Gimnázium

A dallamok hatása

Kicsi voltam még mikor először jártam a szüleimmel Francia országban. Elmentek vásárolni és mivel sokáig voltak el utánuk mentem, de eltévedtem és nagyon féltem. Az egyetlen, aki segített rajtam az egy fekete hajú fiú volt, rongyos ruhákban. Akkoriban nem nagyon értettem mit mond, de ma már tudom, hogy csak megkérdezte, hogy mi a bajom. Megfogta a kezem és csak sétálgatunk mire belefutottunk a szüleimbe. Olyan nagyon örültem, hogy mire megnyugodtam, ő már eltűnt. Meg sem tudtam neki köszönni, de mindig is kíváncsi voltam, hogy ki is ő valójában.

Rosalia már napok óta azzal zaklat, hogy kibe vagyok szerelmes, de semmit sem mondok neki. Lehet, hogy csak kicsit megszédültem Castiel-től és semmit sem szeretnék nagydobra verni. Bár én elhatároztam magam, de Rosa szörnyen akaratos. Hogyan titkoljam el, amíg nem vagyok benne biztos? Szeretnék őszinte lenni, de nem megy ha Rosa-ról van szó.

Ebédidőben próbáltam kicsit elszakadni tőle úgy, hogy egy magányos helyet keressek. Az egész iskola nyüzsög a diákoktól és egy kis zug sincs, ahol egyedül lehetek a gondolataimmal. Kissé kutakodva, de találtam egy sötét kis alagsort ahol senki se volt. Tele volt hangosítókkal és hangszerekkel, én meg leginkább a gitárt nézegettem. Elszakadt rajta egy húr és kissé kopottas volt, de szerettem volna hallani mire képes. Amint elhagyhattam a sulit a szünetben, elmentem a legközelebbi zene boltba hogy vegyek hozzá húrokat és gitár viaszt. Visszatértem a suliba és azonnal neki fogtam, sokan úgy néztek rám az órán mintha szellem lennék. Meg is értem, mivel azon kívül sose látni engem, de nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget. Az órák végén befejeztem mindent, már csak arra várt, hogy játszhassak rajta. A kedvenc számomat játszottam el rajta a Death Punk-tól. A banda egyetlen kissé lágy hangú dala, ami a zavartságról és a gyanúról szól, de mint mindig most is elrontottam a végét. Többet kellene gyakorolnom. Annak ellenére, hogy elrontottam olyan ismerős érzés fogott el, mikor is tapsot halottam mögülem. Hátrafordultam és bár Castiel-t vártam, egy fehér hajú fiú jelent meg különös öltözetben.

Albatraoz: Sajnálom, a te gitárod?

Lysander: Nem az enyém, viszont egész jól ment neked, mármint a végéig. Lysander vagyok és csak gyakorolni jöttem a barátommal.

Albatraoz: Kivel?

Castiel: Velem!

Albatraoz: Castiel?

Castiel: Egyébként, köszi hogy megcsináltad a gitárom. Későbbre terveztem, de így legalább nem kell vele bajlódnom.

Albatraoz: Nem tudtam, hogy zenélsz.

Castiel: Ezt én is elmondhatnám rólad. Lysander-rel szoktam itt gyakorolni. Ő dalokat ír én meg a zenét írom meg hozzá.

Sok mindent tudtam meg a srácokról, míg beszélgettünk. Lysander, Leigh testvére így ő is ismeri Rosa-t. Ő és Castiel már régóta ismerik egymást és igazán jól ismerik egymást. Hiába próbáltam kiszelőztetni a fejemet, akkor se tudtam megfeledkezni a Castiel iránti vonzódásomról. Főleg, hogy most még többet tudtam meg róla. Nem csak gondoskodó, de vagány is.

Este el akartam búcsúzni, de Castiel ragaszkodott azért, hogy hazakísérjen. Próbáltam kissé elmenekülni, hogy ne essek kísértésbe, de úgy tűnik erősebb nálam. Főleg mert a kezemet is megfogta, mintha azt akarná, hogy meg ne szökjek. Nem látta az arcom, de még így is reménykedtem, hogy nem halotta mennyire dobog a szívem.

Másnap a suliban Rosa arca haraggal teli volt és ez sajnos miatta volt. Leültem mellé hogy megkérdezzem miért ilyen mérges, de megelőzött még azzal, hogy letolja a fejemet.

Rosalia: Tegnap egésznap nem láttalak, csak ha rád néztem órán.

Albatraoz: Én csak...

Rosalia: Tudom már, hogy Lysander-rel és Castiel-el voltál, na de szándékosan kerültél?

Albatraoz: Nos, igen... de nem azért mert idegesítesz vagy ilyesmi Rosa. Csak ideges voltam.

Rosalia: Miért?

Albatraoz: Mert mindig faggatózol, és alig bírom ki.

Rosalia: Jó, lehet, hogy igazad van. De akkora bűn, ha érdekel a barátnőm élete?

Albatraoz: Dehogy is Rosa, bocsánat.

Rosalia: Nem tudok rád sokáig haragudni.

Ha örökre meg kéne válnom Rosa-tól akkor a tönkre tenne, hiszen annyira jó fej, ha leszámítjuk, hogy mennyire akaratos. Egyszer-kétszer még Rosa-val együtt meglátogattuk Castiel-ék próbáit és még meg is tanított engem gitározni. Néha Rosa pedig teljesen kikészítette a fiúkat mikor megmutatta a ruha terveit az esetleges koncertekre. Kellemes volt a hangulat és egyre közelebb kerültem mindenkihez. Főkép Castiel-hez.

Közeledett egy tehetségkutató a városban és alig vártam, hogy elmondjam Castiel-nek, na, még hogy játszani haljam közönség előtt. Azonnal elő is kaptam a plakátot mikor lementem a pincébe, hogy megmutassam.

Albatraoz: Castiel nézd! Lesz egy tehetségkutató a héten és gondoltam jelentkezhetnél. A hab a tortán, hogy a Stars from nightmare együttes a bíró.

Castiel: Semmi kedvem sincs egy ilyen nevetséges versenyhez.

Albatraoz: De te annyira értesz ehhez...

Castiel: De nem megyek és kész!

Nem értem miért, de úgy nekem esett mintha valami szörnyen rossz dologgal álltam volna elő. Felkapta a vizet én meg tétlenül álltam ott és vártam, hogy visszajöjjön, de olyan sokáig volt távol hogy nem vártam tovább, hanem haza mentem. Lehet túlzottan elragadtattam magam. Nem is merem olyan jól Castiel-t ahhoz, hogy ennyire jó pofizzak. Össze kellet szednem a gondolataimat és erőt venni magamhoz a legközelebbi találkozásra.