Vörös szerelem - Gimnázium

Egy kis hiány...

A szünetet kihasználva elhívtam Priya-t, Kim-et, Iris-t és Melody-t egy kis kiruccanásra. A többi barátnőmet is szívesen elhívtam volna, de nem értek rá. Rosa hiányzik a legjobban, de ő és Leigh romantikus hétvégén vannak, együtt. Csak egy laza nap együtt, mostanában amúgy is nehéz számomra a barátkozás. Találkoztunk egymással a kávézó előtt, hogy megbeszéljük a programot.

Iris: Annyira jó, hogy így összejöttünk.

Kim: Ja, a szüleim már nagyon idegesítenek minket otthon, szóval muszáj volt elmenekülnöm.

Priya: Örülök, hogy engem is meghívtatok, pedig még nem rég jöttem csak az iskolába.

Iris: Szívesen ismerkedünk veled!

Albatraoz: Mire gondoltatok, hova szeretnétek menni?

Priya: Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nagyon éhes vagyok.

Kim: Egyet értek. Menjünk, együnk valamit!

Iris: Mit szeretnétek enni?

Albatraoz: Omurice...

Kim: Hogyan?

Albatraoz: Semmi csak kicsit elkalandoztam. Ehetnénk az új étteremben, ami a bazár mellett nyílt. Azt halottam, hogy a tészta salátájuk isteni.

Iris: Ez nem is hangzik rosszul!

Kim: Ja, együnk ott!

Megebédeltünk az új étteremben, de úgy éreztem, hogy Priya egyre inkább csak engem figyel. Az ebéd után valami jó meleg helyre kívántunk menni, ezért Kim az tanácsolta, hogy menjünk és nézzünk meg egy filmet.

Iris: Annyi lehetőség van, melyik legyen?

Priya: Szerintem a sok horror mellett jobban mutat az a kis vígjáték.

Albatraoz: Oda vagyok a vígjátékokért, mondjuk otthon mindig anime filmeket néztünk a moziban.

Iris: Mi az az anime?

Albatraoz: Ő, semmiség. Miért nem veszünk egy kis popcorn-t?

Valahogy olyan magányosan érzem magam mostanában. Nem értem miért, hiszen vannak barátaim és Castiel is itt van nekem, de furcsa mód olyan mintha más világban élnénk. Furcsa, de csak mostanában érzem ezt a nagy hiányt.

Iris: Érdekes film volt, nem csak nevettem, hanem el is gondolkodtatott.

Kim: Hát én inkább nem gondolkodtam.

Priya: Te neked hogy tetszett Albatraoz?

Albatraoz: Hát egész jó volt. (Nem tudhatják meg hogy nem figyeltem. Túl sok minden kavarog most a fejemben, hogy erre gondoljak.)

- Hé, csak nem Albatraoz?!

Hirtelen hátat fordítottam és egy ismerős arcra lettem figyelmes.

Albatraoz: Letti!

Letti: Albatraoz, olyan rég láttalak alig lehet rád ismerni, de ezzel a hajjal olyan vagy, mint édesanyád.

Albatraoz: Komolyan? Azt hittem butaság átfesteni, de ezek szerint megérte.

Letti: De még mennyire!

Egy pillanatra magamhoz kaptam és rájöttem, hogy A többiek csak értetlenül álnak mögöttünk, míg mi beszélgetünk.

Albatraoz: Lányok, ő itt egy gyerekkori barátnőm, Letti.

Letti: Üdv nektek!

Iris: Gyerekkori barát, akkor te is japán vagy?

Letti: Dehogy! Én, ugyan úgy, mint Albatraoz, félvér vagyok. Csak nekem az anyukám japán.

Priya: És pontosan hogy ismertétek meg egymást?

Letti: Mikor még általánosba jártam akkor találkoztam vele, japánban. Jó barátok lettünk meg hát aztán kiderült, hogy még akkor is ismertük egymást mikor óvódások voltunk. Érdekes hogy képes minket összehozni a sors.

Iris: Tényleg nagyon izgalmas!

Letti: Na, engem várnak a többiek, de még tartsuk a kapcsolatot most, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz!

Albatraoz: Persze!

Letti-t látva előtörtek a régi emlékek és csak egyre jobban mar a honvágy.

Iris: Annyira jó hogy ilyen nagy távolság árán is jó barátok maradtok!

Albatraoz: Meglehet, habár japánban mi félvérek mindig kitűntünk. De mindegy is...

Priya: Kérlek Albatraoz, én érzem magam kényelmetlenül. Látom, hogy zavar a honvágy.

Albatraoz: Tehát látszik? Bocsi, de csak mostanában kezdett el ez így zavarni. Szilveszterkor a barátaimmal mindig meglátogattuk a legközelebbi templomot kotatsu alá bújtunk és mochi-t ettünk. Úgy hiányzik, mert ezeket itt nem élhetem át.

Kim: Megértem. Nekem még nem adatott meg hogy ennyire hiányozzon az otthonom, de tudom, hogy nehéz, mert már csak három nap után megérzem.

Iris: Nem lehet könnyű.

Priya: Tényleg...

Egy ilyen hosszú nap után csak egy forró fürdőre vágytam és a puha ágyamra. Talán képes leszek úgy ki szellőztetni a fejemet. Nem akartam beleásni magam a múltba, de a sors közbe szólt. Zavar, mert nem akarok panaszkodni másoknak. Nem vagyok szegény, hiszen boldog vagyok itt. Van sok barátom már és Castiel-t is szeretem. Ha visszautaznék, az jobban fájna, mint a honvágy.

Apukám mostanában túl sokat dolgozik és lehet, hogy emiatt kezd bedilizni, de miért nézeget csillámos bőröndöket? Néha nem igazán értem, hogy anya mit látott apámban, de biztos megvolt annak is a varázsa. Késő este nem tudom ki járja még az utcákat, de képes valaki becsöngetni a mi házunkba. Apa is elég mogorvának tűnik, de az ajtót nem képes kinyitni.

Albatraoz: Jó akkor majd én...

Apa: Nani? (Mi?)

Albatraoz: Nandemo... (semmi...)

Kinyitottam az ajtót és hatalmas meglepetés ért, hogy Castiel későeste a házunk előtt áll. Azt hittem szívrohamot kapok.

Albatraoz: Castiel, hogy hogy itt vagy? Este tíz óra van.

Castiel: Több funkcióval rendelkező barátnő, még az időt is mutatja.

Albatraoz: Ne kekeckedj velem! Miért vagy itt?

Castiel: Ja, ezért.

Castiel átadott nekem egy borítékot, ami viszonylag egész vastag volt. Féltem mit akar vele, mert nála sohasem lehet tudni. Felnyitottam és majdnem sírva fakadtam, tele volt...

Albatraoz: Repülő jegyek? De hogyan és honnan?

Castiel: A szüleim munkájának köszönhetően. Kis korom óta cipelgetnek mindenhova, kész világjáró voltam.

Albatraoz: De miért öt jegy?

Castiel: Ahogy téged ismerlek, meg az apádat kettesben mégsem mehetünk, ezért Lysander, Leigh és Rosalia is velünk jön.

Albatraoz: Castiel te...

Castiel: Nem csak az én érdemem. Priya hívott fel és mesélte el mi történt ma. Az egyetlen ötletem csak az volt, hogy hízelgek kicsit anyáméknak és akkor... Hé!

Nem tudtam végig hallgatni, annyira örülök, hogy Castiel ilyen nagyszívű. Mondhat akárki bármit, de Castiel nem csak egy rossz fiú, hanem álmaim párja is.