Vörös szerelem - Gimnázium

Egy új barát

Már két hónap eltelt a nyárból, de én és Castiel csak telefonon beszélgettünk azóta, hogy a tengerparton voltunk. Valahogy egyikünk se tudott találkozni a másikkal, részben azért, mert egy ideig Castiel beteg volt, részben meg azért, mert apám és én jobban bejártuk Francia országot. Minden este beszélgettünk egy kicsit, de ha nem jött össze, akkor is legalább küldtem neki egy üzenetet, hogy jó éjszakát kívánjak. Furcsa, hogy most életemben igazán várom az iskolát. A hétvégén terveztem bevásárolni és összepakolni, hogy hétfőn teljes felszereléssel mehessek iskolába, majd eszembe jutott, hogy Rosa amúgy is szeretett volna velem vásárolni. Felhívtam este, hogy megkérdezzem, van kedve hozzá, de habozás nélkül igent mondott.

Találkoztunk a buszmegállóban szombat reggel, bár Rosa olyan hiperaktív volt, hogy alig bírtam tartani a tempóját.

Albatraoz: Rosa már minden megvan, ami a sulihoz kell, mehetünk akár...

Rosalia: Arról szó sem lehet! Ahhoz, hogy sikeres éved legyen és leved Castiel-t a lába alól, szükséged van egy csinos ruhára.

Albatraoz: Rosa, neked mindenhez egy ruha a megoldás?

Rosalia: Ne akard azt mondani, hogy a bikini nem okozott számodra boldog emlékeket!

Albatraoz: Te aztán tudod, mivel kell kedvet csinálni a vásárláshoz.

A plázában összesen csak négy ruhabolt volt, de egyikben sem volt olyan ruha, ami Rosa és az én feltételeimnek is megfelelt volna. Minden ruha túl csicsás volt, Rosa-nak meg nem volt elég szexis. Miközben nézelődtem a következő bolt kirakatában, szem elől tévesztettem Rosa-t és különváltunk. Kerestem minden boltban, még azokban is ahol keresni valója sem volt. Út közben elkezdett sajogni a lábam, biztosan az új cipő miatt, de már nem volt pénzem venni még egyet. Ott ültem kínok közepette majd egy mókás kék hajú fiú megszólított.

Alexy: Nahát, csak nem cipő gond van?

Albatraoz: Eltaláltad, nem nagyon megy a cipőválasztás.

Alexy: Azonnal megoldjuk!

A kedves fiú elővett kétpár cipőt és a lábamra segített. Kissé nagy volt, de legalább nem sajogott tovább a lábam.

Albatraoz: Köszönöm, nagyon hálás vagyok!

Alexy: Ne bolondozz! Épp most vettem őket, de kölcsön adom szívesen. A lányoknak sokszor akad ilyen problémájuk. Alexy vagyok, nagyon örvendek a szerencsének.

Albatraoz: Én Albatraoz vagyok, te is a környéken laksz?

Alexy: Nem rég költöztünk ide. Holnap már indul is az első napom az új iskolámban, a Sweet amouris gimiben.

Albatraoz: Én is oda járok és a barátnőm is Rosa... El is felejtettem, hogy sehol sem találom őt!

Alexy: Ketten töbre jutunk. Keressük meg és közben mesélj nekem az iskoláról.

Alexy-vel együtt kezdtük el keresni Rosa-t közben meséltem neki mind arról, amit eddig a suliról tudok. Nagyon kedves társaság és közben megtaláltam Rosa-t.

Albatraoz: Rosa te meg hol voltál?

Rosalia: Ezt én is kérdezhetném, tűvé tettem érted az egész boltot... Nem mutatsz be az új barátodnak?

Albatraoz: Milyen udvariatlan vagyok. Rosa ő itt Alexy, holnaptól az osztálytársunk.

Rosalia: Tényleg? Ez remek!

Alexy: Örvendek Rosa, gondoltam eljövök bevásárolni suli kezdés előtt, hiszen egy ruha mindig a legjobb első benyomás.

Rosa: Milyen igaz!

Érdekes módon Alexy társaságában máris találtunk nekem új ruhát. Igazán üdítő egy harmadik fél véleménye is. Alexy mesélte, hogy van egy ikertestvére, aki eléggé hasonlít rá, de azért meglehet őket különböztetni. Armin-nak hívják és egy igazi kocka, de legalább lesz kivel beszélgetnem, ha épp olyan a kedvem. Egy kicsit kettesben maradtam Rosa-val amíg Alexy üdítőt vásárolt magának és Rosa ismételten bevágta magát.

Rosalia: Fogadok hogy tetszel neki.

Albatraoz: Rosa, miért van az, ha egy fiú hozzám szól abból már kapcsolat lesz?

Rosalia: Ugyan már! Megállás nélkül feléd fordul ez egyértelmű jel egy férfinál.

Albatraoz: Rosa mit számít ez?

Rosalia: Tudom, hogy Castiel tetszik, de Alexy még jobban nem igaz?

- Most már nem tarthatom tovább titokban Rosa előtt, ami történt. Barátok vagyunk, ráadásul össze-vissza beszél.

Albatraoz: Rosa, én és Castiel... Csókolóztunk.

Rosalia: Mi, mikor?

Albatraoz: Még a tengerparton csak nem tudtam, hogy...

A mondatomat félbeszakította Rosa sikítozása és ölelgetése, ami kissé azért fájt.

Rosalia: Sikerült! Te vagy az ászok ásza!

Albatraoz: Mintha az előbb valami mást mondtál volna.

Rosalia: Ne érts félre! Neked mindenből a legjobbat.

Nem is Rosa lenne, ha nem volna ennyire izgatott. De érdemes volt elgondolkozni azon, amit mondott. Mi van, ha tényleg tetszem Alexy-nek? Remélem, ez nem változtat semmin sem, de azért rákérdezek. Oda mentem hozzá majd finoman célzásokkal kezdtem el bombázni.

Albatraoz: Mond csak Alexy, ha ilyen jól kijössz a lányokkal, akkor biztosra veszem, hogy van barátnőd.

Alexy: Nem, soha sem volt.

Albatraoz: Értem, de érdekel egy kicsit is?

Alexy:... Mondok neked valamit. Nem érdekelnek a lányok.

Egy kis hatásszünet kellett hozzá, de hamar rájöttem, hogy mire is célzott Alexy.

Albatraoz: Sokkal inkább a srácokra buksz?

Alexy: Bingo!

Albatraoz: Nahát, sohasem találkoztam még meleg fiúval.

Alexy: Ha a bátyám hallaná ezt... egy japán lány nem látott még meleg srácot. Szerintem számára ez elég ironikus volna.

Albatraoz: Lehet, de én a valóságra gondoltam.

Alexy: Akkor te is olyan lány vagy?

Albatraoz: Ne ítélj el!

El sem hiszem, hogy ilyesmi történik velem. Az új barátom nem csak nagyon kedves és divatos, de tudok majd vele beszélgetni a fiúkról is. Tudom hogy ez közhelyes, de mindig is egy meleg barátra vágytam.

Későre járt így hát elbúcsúztam Alexy-től és Rosa-tól, majd haza fele indultam, amikor is egy új üzenet fogadott engem ráadásul Castiel-től.

„Várlak a park bejáratánál."

Hírtelen nagyot dobbant a szívem és széles lett a mosolyom. Azonnal futni kezdtem a parkhoz és láttam, hogy ott van Castiel egy új ruhában. Kicsit hasonlított az előzőhöz, de talán merem azt mondani, hogy sokkal érettebbnek látszott tőle.

Albatraoz: Mi ez így hírtelen?

Castiel: Két hónapja nem láttalak és ez az első kérdésed? Nem is hiányoztam?

Albatraoz: Dehogy nem.

Castiel-el kissé döcögősen, de átöleltük egymást. Olyan jó volt Castiel karjai között lenni. Egy kicsit együtt voltunk, majd hazakísért engem. Lehet, hogy csak egy kis időt töltöttünk együtt, de az is csodálatos volt, mert mellettem volt. Az este egész végig csak az járt az eszemben, hogy holnaptól még többet látom a barátaimat és Castiel-t. Az este furcsa álmaim voltak. Alexy-vel csókolóztam, Castiel meg Rosa pedig végig csak néztek és fújoltak. Nem tudom, hogy egy ilyen álomnak van e jelentése, de egy valami biztos, a gondolataim megbolondítanak.