Egyre jobban érzem magam itt Francia országban. Rosa és én a napokban még jobban megismertük egymást és Castiel-el is jóban vagyok. Ugyanakkor afelől hiányérzetem van, hogy alig beszélgetek másokkal. Próbáltam összeszedni magam, de egyszerűen nem jött össze egy beszélgetés sem. Úgy érzem magam néha mintha egy lúzer lennék. Főleg ebben a pillanatban, mivel Rosa romantikus hétvégére ment a barátjával. Kínosan érezném magam ha Castiel-el próbálnék meg beszélgetni. Mindenki azt hinné, hogy együtt vagyunk és az szörnyen kínos volna.
Ma elhatároztam magam, hogy másokkal is kommunikálok kicsit, de nem tudom, hogy csináljam. Megállás nélkül ötleteltem rajta majd hirtelen egy kis sikítás zavart meg. Láttam, hogy egy kis termetű lila hajú lányt, vigasztalt egy vörös hajú lány. Gondoltam oda termek, hogy segítsek esetleg, ezzel is segítve az esélyeimet.
Albatraoz: He..hello, mi történt?
Iris: Szervusz, semmi csak Viola megrémült attól, hogy ráesett ez a műanyag pók.
Viola: Én csak a hirtelenségtől ijedtem meg. De nem értem miért...
Albatraoz: Mit miért?
Viola: Amber hirtelen rádobtam, de nem tettem semmi rosszat.
Albatraoz: Értem...
Annyira bedühödtem hirtelen, hogy neki indultam elkapni Amber-t. A szeme sarkából észrevett és elkezdett távolodni tőlem. Helyesen tette, hiszen nagyon be voltam gurulva.
Albatraoz: Amber!
Amber: Mit akarsz tőlem te pszichopata?
Albatraoz: Neked ez az életcélod, hogy másokkal szórakozz?
Amber: Jaj, pont egy magad fajta agresszív fiú-lány akar kioktatni?
Albatraoz: Azt akarod mondani, hogy felejtsem el a tegnapit?
Amber: Ha erről akarsz beszélni, szerintem így sokkal szebb lett a szekrényed.
Igazgató nő: Szóval az ön hibája!
Amber: Mi? Nem igazán...
Igazgató nő: Azonnal jöjjön az irodámba!
Amber: De ő meg leöntött körömlakkal!
Albatraoz: Tudja igazgató nő, nagyon sajnálom a történteket. Amber-től is bocsánatot kértem, még a szekrény dolgot is elnéztem, de ő csak ordibált velem.
Amber: Hazudik!
Igazgató nő: Elég legyen! Ami pedig a pókos esetet illeti, Viola kisasszonnyal még lesz egy kis tárgyalásuk.
Dühödten nézett rám miközben elment az igazgatói felé, de nem hagytam abba a színészkedést nehogy lebukjak. Egy kis kacajt halottam a hátam mögül egy sötét bőrű lánytól.
Kim: Szép munka! Végre emberére talált ez a kis liba.
Albatraoz: Ó, ez kissé rossz fényt vet rám nem igaz?
Kim: Semmiképp! Kim vagyok csajszi.
Albatraoz: Én meg Albatraoz és látom valaki szintén jól gondolkodik a kis libáról.
Kim: Hát persze!
Egy szempillantás alatt jóban lettem Kim-mel,Viola-val és Iris-sel. Sokat beszélgettünk másról is nem csak Amber-ről. Viszont a nap végére eléggé egyedül maradtam és olyan mintha valaki szúrós tekintettel néz rám. Azt hittem, hogy Amber az, de mint kiderült Nataniel nézett rám.
Albatraoz: Nataniel, mi a baj?
Nataniel: Tudod milyen érzés mikor nekem esik a húgom, mert valaki bántotta és kijátszotta?
Albatraoz: Amber a húgod? Hát megérdemelte, mert mindenkivel olyan szörnyen viselkedik.
Nataniel: Nem te vagy az igazgató, hogy meg mond, mit érdemel meg! Gyere velem azonnal hogy bocsánatot kérj tőle és megmond az igazgató nőnek az igazat!
Albatraoz: Semmiképp sem, szörnyű az a lány.
Nataniel: Ez nem így működik!
Albatraoz: Eressz el!
Nagyon erősen szorította a csuklómat és egyre jobban fájt. Azt hittem sikítok, de valaki elrángatta Nataniel-t és a falhoz nyomta hirtelen. Castiel volt az és majdnem behúzott neki egyet.
Castiel: Megmutatom neked milyen az mikor valaki erőszakos, te szemét!
Albatraoz: Ne!
Elkaptam Castiel csuklóját és hátra húztam, de hirtelen hátra lökött engem. Azt hittem direkt csinálta, de ahelyett hogy Nataniel-t bántsa, felsegített engem. Amíg Nataniel feltápászkodott a földről, Castiel kikísért a suliból. A közeli parkba értünk ahol kifújtam magam, de Castiel egyszer csak elkezdett kiabálni.
Castiel: Van egy határ!
Albatraoz: Mire gondolsz?
Castiel: Én is tudom, hogy nem szabad packázni Amber-rel hiszen egy hisztis kis liba, aki a bátyja nyakán lóg mióta ő a DÖK elnök.
Albatraoz: Bocsánat, de olyan egy idegesítő diktátor ez a lány, hogy...
A mondatom közepén Castiel megfogta a kezem és a fejemen lévő púpot simogatta.
Castiel: Sajnálom, nagyon fájt?
Albatraoz: Nem...nem annyira.
Castiel: Had tegyem jóvá! Meghívlak egy italra.
Albatraoz: Rendben...
Nagyon ideges lettem hírtelen Castiel közelében. Egyre inkább úgy érzem, hogy kezd fontos lenni a számomra...sőt olyan mintha régóta ismerném ezt a gyengéd oldalát.
Rosalia visszatért a nagy nyaralásról és egész nap beszélgettünk....Na jó, ő beszélt a nyaralásról. Sokáig beszélt majd egyszer csak megállt egy szóra.
Rosalia: Olyan mintha máshol járna az eszed... Valami baj van?
Albatraoz: Semmi Rosa... én csak örülök, hogy jól telt ez a kis romantikus kikapcsolódásod.
Rosalia: Nem-nem! Fiú van a dologban.
Hírtelen elállt a lélegzetem és teljesen elpirultam.
Albatraoz: Nem Rosa ez csak egy kis merengés....De tényleg.
Rosa: Én is tudom, hogy nehéz bevallani, de rajta! Tudom, hogy a szíved mélyén van egy srác, akit nem tudsz kiverni a fejedből.
Úgy éreztem, hogy Rosa-nak igaza van. Próbáltam ellenállni, de az az igazság, hogy belehabarodtam Castiel-be.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
