Vörös szerelem - Gimnázium

Átkozott tanulás

Végre nyugodt az iskola. Napok óta nem volt egy nyugtalan beszélgetés sem, örülök, hogy minden rendben. Legalább is, ha nem lennék tanuló. Számunkra az iskola olyan, mint egy csatatér tele olyan katonákkal, mint matematika, nyelvtan és történelem. Számomra könnyebbek a reáltantárgyak, de a nyelvtan nem nekem való, már csak azért sem, mert a francia nyelvtan számomra nehéz. Általában ha egy DÖK-öshöz megyek segítségért furcsán néznek rám. Nem értik, hogy én nem vagyok olyan sznob stréber, mint ők. Az iskolában mindenki tanul a nyár előtti dolgozatokra és nekem is kéne segítség a nyelvtanhoz, csak nem tudom, ki segíthetne. Castiel és én a hétvégén tanulgattunk, de nem jutottunk előrébb a nyelvtanban. A suliban viszont az egyik teremben indult egy korrepetáló óra, azonnal keresni kezdtem azt, aki a nyelvtannal foglalkozik, de Amber barátnője Charlotte volt az, szóval hanyagoltam inkább. Türelmesebb ember kell nekem, aki nem forgatja a szemeit tanítás közben, csak mert nehezemre esik megérteni a tanultakat. Beültem az osztályunkba tanulni, de olyan volt, mint egy rémálom, semmit sem értettem az egészből. Valaki megráztam a vállamat én pedig kizökkentem a zombi állapotból.

Nataniel: Olyan volt a tekinteted, mint aki kész lenne elaludni.

Albatraoz: Szervusz, én csak arra állok készen, hogy meghaljak. Nincs senki, aki segítsen tanulni.

Nataniel: Had segítsek!

Nataniel leült mellém és folyamatosan tanultunk. Azt hittem nehezen fog menni, de Nataniel nagyon jó tanár, türelmes és könnyen elmagyarázza a tanultakat. Féltem attól, hogy vele nehéz lesz tanulni, de kellemesen csalódtam.

Albatraoz: Tényleg nagyon köszönöm Nataniel!

Nataniel: Holnap is átvehetjük a tananyagot, hogy jól menjenek a dolgozatok, persze csak ha szükségesnek érzed.

Albatraoz: Azt megköszönném.

Felkaptam a Nataniel által készített jegyzeteket, majd haza indultam átolvasni azokat, de a suli előtt hírtelen feltartott engem Lysander és Castiel.

Castiel: Nahát, egésznap nem láttalak.

Lysander: Valószínűleg a tanulószobában volt korrepetáláson, igaz?

Albatraoz: Majdnem, Nataniel-el voltam tanulni.

Castiel: A DÖK-össel? Minek?

Albatraoz: Nem megy a francia nyelvtan ő meg segített, hogy ne bukjak meg a dolgozat írásakor.

Castiel: Nem értem, miért pont vele?

Lysander: Ha nekem segítségre volna szükségem, én is a legokosabb diákot kérném meg.

Castiel: Hülyeség. Holnap viszont ráérsz velem tanulni?

Albatraoz: Castiel, kedves hogy felajánlod, de Nataniel megígérte hogy holnap is szán rám időt.

Castiel: Akkor tanulj velem, engem nem izgat!

Castiel elviharzott és úgy éreztem mintha rosszat tettem volna, pedig én csak tanulni szeretnék kicsit.

Másnap siettem Nataniel-hez tanulni, de egy barna hajú lány megállított engem a DÖK-ös terem előtt, azt hiszem Melody-nak hívják.

Melody: Szervusz, te vagy Albatraoz?

Albatraoz: Igen, te pedig Melody, ha jól tudom.

Melody: Igen, kérdezhetek tőled egy igen személyeset?

Albatraoz: Gondolom...

Melody: Van valami közted és Nataniel között?

Albatraoz: Valami?... Ó nem, dehogy is!

Melody: Tényleg? Csak kicsit nyugtalanított a gondolat...

Albatraoz: Miért, te szereted Nataniel-t?

Melody: Én? Hát igen, de nem érzem úgy, hogy valaha is lehetne köztünk valami. Próbáltam közeledni felé, de mindig olyan visszautasító.

Albatraoz: Ne aggódj Melody, majd én megoldom!

Melody nem nagyon értette mit szerettem volna ezzel, de egyelőre ez nem is számít. Tudom milyen, ha szerelmes vagy egy fiúba, de úgy érzed semmi esélyed. Ilyenkor csak egy kis kettesben töltött idő csodákra képes. Mikor elmentem Nataniel-hez, szóltam neki hogy Melody bajban van. Pontosabban, hogy szüksége van egy kis korrepetálásra, csak fél bevallani neki. Nataniel kicsit elmosolyodott, ami szerintem elég jó jelnek számít. Igaz szükségem lenne a korrepetálásra, de fontosabb, hogy Melody érzései elérjék Nataniel-t. Szerintem erre mindkettejüknek szüksége van.

Kiültem az udvarra átolvasni Nataniel jegyzeteit, még mielőtt elfejteném őket. Sehogy sem tudtam megjegyezni a tanultakat, már majdnem feladtam, de megjelent Castiel és neki kocogtatott egy kólát a fejemnek.

Castiel: Úgy tanulsz, mintha az életed múlna rajta. Hol van a DÖK-ös gyerek?

Albatraoz: Kihagytam a korrepetálást.

Castiel: Keményebb lennél, ha inkább az óráról lónál, de nekem ez is megteszi.

Albatraoz: Ha-ha, nagyon vicces. Te szándékozol, tanulni vagy nem érzed fontosnak?

Castiel: Ahhoz ez nem elég számomra. Mindjárt jövök!

Castiel legalább egy órára eltűnt majd visszajött egy kis harapni valóval. Ettünk, tanultunk és nevettünk. Furcsa mód minden beleragadt a fejembe abból, amit tanultam, talán azért mert kellemes emlékek ragadtak meg bennem mindeközben.

Készen álltam a dolgozatra, sok kis pillangó repkedett a hasamban és majd elfogott a hányinger, de tudtam, hogy képes leszek rá. Beültem a terembe és kicsit úgy éreztem, mintha lassan elfelejteném a tananyagot. Körbe néztem a teremben, nagy izgalmamban és pont találkozott a tekintetem Castiel-ével. Meredten néztem rá, ő pedig elmosolyodott és mondott valamit. Nem vagyok jó szájról olvasásban, de még én is tudtam, hogy azt mondja: „Minden rendben". Mások ki nem néznél Castiel-ből, hogy ennyire kedves, csak ha igazán megismerik. Dolgozatírás közben mindenre tudtam vagy sejtettem a választ, tehát nem éreztem magam totál elveszettnek. Amint kicsöngettek, mindenki nagy iramban pakolta el a tollait és futottak ki az iskolából. Találkoztam még Rosa-val a bejáratnál aki mint mindig most is letámadott engem.

Rosalia: Na, kész vagy?

Albatraoz: Kész, mire?

Rosalia: Elhívod Castiel-t randizni a nyáron, a partra.

Albatraoz: Tudod, én is erre gondoltam. Ma úgy is a parkban lógunk mind a négyen együtt.

Rosalia: Remek! Aztán elegyünk vásárolni.

Albatraoz: Miért?

Rosalia: Van fürdőruhád?

Albatraoz: Hát persze hogy van. Mindig használom már felső általános óta.

Rosalia: Iskolai fürdőruha? Felejtsd el! Veszünk egy igazán szexis fürdőruhát amitől Castiel eldobja az agyát.

Albatraoz: Tudok én neked nemet mondani?

A parkban Lysander és Rosa együtt írogattak valamit én pedig összeszedtem magam és meghívtam Castiel-t a tengerpartra. Az mondta, hogy semmi pénzért ki nem hagyná, tehát ez egy győztes hazafutás volt. A nagy bandázás után, Rosa és én elmentünk vásárolni. Találtam is egy helyes Pin-up bikinit, amiben sokkal jobban néztem, ki mint az iskolai fürdőruhában. Rosa-nak igaza volt, egy új ruha bármikor jó kedvre derít. Alig várom a tengerparti lazulást!