Careless [magyar]

3.

Egyszer csak az idősebb férfi szólalt meg idegesen:
-Connor! Gyere már! Nem láthatnak meg itt minket! Tudod hogy engem ezért kirúghatnak!
A fiú megfordult, és mindketten sietősen távoztak.
- Connor... - suttogtam. Eddig fel sem tűnt az eső, de most hirtelen elkezdett rázni a hideg. A barátnőm ebben a pillanatban ért oda hozzám lihegve, és két fuldoklás között a kezembe nyomta az esernyőm.
- Meg...ha.....lok...
- Connor.... - még mindig sokkhatás alatt álltam.
- Tessék - alig bírt beszélni.
- Connornak hívják.
Ekkor megrezzent a telefonom. Egy üzenetem érkezett.
#313 248 317 : Holnap, ugyanekkor a tőled balra lévő utcában.
Csak álltam a szakadó esőben, nem tudtam mit csinálni. Lefagytam. Szó szerint. Nagyon hideg volt. Azzal meg már nem is foglalkoztam, hogy a barátnőm mellettem üvöltözött, vagyis próbálta megtudakolni tőlem azt hogy mi történt.
- Zoé? Hahó! Magadnál vagy még? Vagy túlságosan nagy trauma ért? Megláttad az arcát és rájöttél hogy milyen ronda? Mi van veled?!
- S.. semmi.
- Ki üzent neked?
- A... Az anyukám. Ideje hazaindulnom.
- Persze. Mit mondtál mi a neve?
- Connor.
- Oké, otthon elkezdek mindent átnézni egy kép és egy név alapján. Hosszú éjszakánk lesz.
- O-oké.- mondtam még mindig sokkos állapotban.
Elsétáltam a legközelebbi buszmágállóhoz és felszálltam az első buszra. Amíg ültem a buszon egy csomó kérdés merült fel bennem. Ki lehet ő? És mégis hogyan írt nekem üzenetet miközben láttam elmenni? Honnan tudta a nevem?
Nagyon fáradt voltam, úgyhogy amikor hazaértem egyből bedőltem az ágyamba. De előtte még felírtam a karomra: #313 248 317 18:24
De egy ideig még nem tudtam elaludni. Nagyon izgatott voltam amiatt, hogy vajon eljön-e. És hogy tényleg ő írta-e az üzenetet. Mit fogok mondani neki? És ő mit akar tőlem?

Másnap már korán beértem a suliba, és elő is vettem a tabletem, hátha még van időm legalább egy házit megírni. De... Nem volt. Vagyis arra a döntésre jutottam, hogy majd valaki átküldi. Igen, tudom, nagyon lusta vagyok, de már nem törődök vele. Csak én voltam az egész teremben. Ez volt a kedvenc tíz percem. Még sosem hallottam hogy valaha is ekkora csönd lett volna itt. 
Lenéztem, és megláttam azt a feliratot amit tegnap este a karomra írtam. Felhúztam a pulcsim ujját, hogy az egészet láthassam. #313 248 317 18:24
Megint csak Connorra tudtam gondolni.
- Szép név... - motyogtam - Olyan... Különleges. Pont mint ő.
Nagyon izgultam már. Nem volt semmi dolgom, úgyhogy megint felmentem a netre. Beírtam hogy #313 248 317. És vártam. Nem volt erőm megnyomni a gombot. Mivan, ha nem az fogad, mint amire számítottam? Mivan ha egy pedofil? Bár az nem lehet, mert ő túl jól néz ki ahhoz hogy pedofil legyen. Itt az idő. Már közeledett az ujjam a képernyő felé.
- Az meg mi? - szólalt meg Joana közvetlenül a fülemnél. Én erre egy nagyot ugrottam, és összevissza kezdtem nyomogatni a tabletem, majd látván hogy ezen a helyzeten már nem tudok javítani, kejtettem a kezemből, és jó messzire csúsztattam a földön.
- Mi mi? Nincs itt semmi - uram Isten. Ez nagyon szánalmas volt.
A barátnőm elfutott a tabletért és felvette. Az arca ledermedt. Énnekem meg volt egy mini szívinfarktusom.
- Mivan?
- Komolyan kiscicás háttérképed van? - nagyon zavarodott volt. Tudtam hogy hazudik. Szinte remegő kézzel adta vissza a tabletemet.
- Mi volt az?
- Semmi. Tényleg... Mindent bezártál még mielőtt eldobtad.
- Figyelj. Legjobb barátok vagyunk. Mondd el! Kérlek - a vállára tettem a kezét és kiskutyaszemekkel néztem rá.
- Semmit nem láttam! Hidd el! - Azzal levette a kezemet a válláról és leült a helyére. Különös volt. Látszott rajta, hogy teljesen összezavarodott, és nem tudja mit kellene tennie. Én nem értettem az egészet.
Az egész nap folyamán különösen viselkedett. Végig csak a helyén ült, és még órák közben is valamit keresgélt.
De egyre jobban visszanyerte a régi állapotát, kezdett egyre több embert oltogatni. Innen már tudtam, hogy nincs nagy baj.
Hetedik óra után azonnal elkezdtem rohanni le a lépcsőn, és futottam a kijárat felé. De ekkor Joana termett előttem.
- Hova, hova ilyen sietősen? Nem azt beszéltük megy hogy együtt ebédelünk? Vagyis... Eszünk valamit, vacsora előtt?
- Most már szóba állsz velem?
- Igen. Gyere menjünk és kajálás közben mindent elmesélek mindent arról amit láttam. Csak nagyon váratlanul ért és.... Most már talán feldolgoztam.
- Ömm... Sajnálom le kell mondanom a kajálást. Dolgom van.
- Oh, igen? Mégis csak vannak barátai a nyomoréknak?
- Haha.. de most tényleg sietnem kell! Nem késhetek. Utána mindent elmondok.
- Oké! Fuss tuskó, fuss!
Már vagy húsz méterre lehettem tőle, de ezt a beszólását még hallottam félfüllel, úgyhogy jó magasra emeltem a középső ujjamat.Amikor leszálltam a buszról, tényleg elgondolkoztam, hogy lehet mégis vissza kellene szállni. De egy pillanat alatt erőt vettem magamon és megindultam a téren, ahol először találkoztunk.
Miközben sétáltam át az emberek között, egyszer csak észrevettem Őt. Megint a sötét pulcsija volt rajta. Ő is rámnézett, és miután biztos volt benne hogy én is észrevettem, gyors lépésekkel megindult a megbeszélt helyre. Én szinte futva próbáltam utolérni.
Amikor beértünk az elhagyatott utcába, megállt. Háttal állt nekem, én meg megálltam mögötte. Megint láttam magam előtt lepörögni az egész életem. Legszívesebben megfordultam volna, csak ne kelljen beszélnem vele. Bár félreértés ne essék, mindennél jobban vágytam a társaságára, és arra, hogy végre megtudjam, hogy ki is ő.
De nem volt időm tovább agyalni. Egyszer csak megfordult, és egyenesen a lelkembe bámult, azokkal a csodás, barna, ártatlan szemekkel. Meg lehetett volna ölni azzal a tekintettel. A hajából a kapucni miatt csak egy lelógó tincset láttam. Nagyon édes volt. Minden furcsa tényt vele kapcsolatban elfelejtettem, és már nem is érdekelt.
- Szia Zoé! - mondta a legselymesebb hangon amit valaha hallottam - Tudom, rengeteg kérdésed van. És ezért is gondoltam hogy találkozzunk.
- Sz-szóval akkor most mindent elmondasz nekem?
- Nem. Azt nem lehet. De tudom hogy te egy nagyon kedves lány vagy. Kitűnő tanuló... És Joana is nagyon aranyosnak tűnik!
- Te honnan tudsz ennyi mindent rólam? - Kérdeztem miközben tettem egy lépést hátra.
- Figyelj, sok mindent tudok rólad, de azt nem mondhatom el hogy honnan.
- Hogyhogy nem mondhatod el hogy honnan tudod? Te konkrétan minden személyes adatot tudsz rólam és a barátnőmről! De honnan tudod ezt?! - a végét már szinte üvöltve mondtam. Nagyon ideges lettem. És bevallom, szinte féltem tőle.
- Kérlek nyugodj meg! Kérlek!
- Hogyan nyugodhatnék meg melletted? Mindent tudsz rólam, biztos mert mindenhova követsz! Semmi sincs fennt rólad a neten! Ez már beteges!

Nagyon feldúlt voltam. Nem tudhattam, hogy még mit tud rólam. Nen tudtam, mit kellett volna mondanom. Az egész annyira félelmetes volt! Az egész világ elsötétedett körülöttünk. Csak mi voltunk. Vagyis én meg egy rohadt helyes srác aki minden lépésemet követi. Ez az egész annyira sok volt nekem így egyszerre. Mindent újra kellett volna gondolnom.
- Meg kell nyugodnod! - mondta kedvesen, de határozottan. De mivel látta hogy nálam ez nem használ semmit, odalépett hozzám és teljes erejéből átölelt. Én meg csak álltam mint egy kötözött sonka, kerek szemekkel. Teljesen elvörösödtem. Nem tudtam elhinni, hogy a leghelyesebb srác akivel eddig találkoztam megölelt. Önszántából.
- Kérlek... - elengedett, majd elmosolyodott - Jobb már?
- I-igen...
- Nagyon kedves vagy, szép vagy, és még okos is. Ezt egyből tudtam amikor rádnéztem - megigazította a kapucniját, vagyis inkább csak jobban a fejévehúzta - Arra gondoltam... Hogy... Talán... Tarthatnánk a kapcsolatot.

Ez nagyon meglepett, az után amik történtek. Nem gondoltam volna hogy én is tetszek neki. Vagy lehet hogy csak dolgoztatni akar a pincéjében, de majdnem ugyanaz. A lényeg hogy a közelében lehetek.
- De lenne egy kérdésem. Miért #313 248 317 néven írtál? És mi a teljes neved? Annyit már megtudtam hogy Connor, tudod amikor az újságosnál az apád rád szólt és...
- Ő nem az apám. Csak egy ismerősöm. És elég ha annyit tudsz hogy Connor - mondta, mintha titkolna valamit - És még egy kérésem van! Kérlek ne keress rám többet a neten! Se arra a számra ami a nevem helyén szerepel! Kérlek, ém csak meg akarlak védeni!
- Oké... Többet nem fogok nyomozni utánad.
- Köszönöm! Ha szükséged van rám, nyugodtan írj bármikor!
Megigazította a polcsiját, de ekkor kiszúrtam valamit. Egy pisztoly volt a pulcsija alatt.

Remélem tetszik❤️❤️