Careless [magyar]

7.

- Köszönöm! - mondta Joana valami elképzelhetetlenül ironikusan.
- De az ebéd után más lesz a véleményed róla. Biztos vagyok benne!
Már több ilyen kis "vitánk" volt, de ez a barátság velejárója. És végülis ő tényleg csak nekem akart jót. Kicsit elgondolkodtam azon amit mondott. Tényleg túlságosan megbíztam benne. Joana most megint kicsit elbizonytalanított Connorral kapcsolatban. Megint annyi még meg nem fejtett kis rejtély van benne. De pont ezért szeretem. Olyan kis cukin titokzatos.

Mivel nem tudtunk jobb helyet az ebédhez, ezért maradt a szokásos Meki. Már ha nyitva van. Amikor odaértünk, Connor már ott várt minket. A szívem megint a torkomban dobogott. Reméltem, hogy Joana nem kezdi el alázni őt. Valahogy nem tudtam bízni benne, pedig mondta, hogy "Ááá neeem, én sose tennék ilyet! " Volt benne valami miatt volt okom aggódni.
- Sziasztok! - üvöltött Connor a bejárat elől miközben gyorsan megindult felénk. És igen, már megint a kék pulcsiban volt.
- Hello! - köszöntem vigyorogva, miközben oldalbaböktem Joanát, aki kicsit nehezen de végül is megértette, hogy mit akartam ezzel jelezni.
- Szia. A nevem Joana. A tiéd meg ha jól tudom Connor. Ugye?
- Aha, örülök hogy megismerhetlek - mondta ragyogó arccal Connor, miközben a kezét Joana felé nyújtotta. Igazi úriember! Csak Joana nem az. Neki nem sikerült megértenie, hogy mit akar, úgyhogy adott egy pacsit Connornak. Én alig bírtam visszatartani a röhögést amikor megláttam Connor arcát. Egy jó ideig tisztán látható volt az arcán hogy nem tudja, hogy erre hogyan reagáljon.

Szinte hallottam a fogaskerekek kattogását az agyában. Szegény, erre nem volt felkészülve.
- Nem lenne kedvetek bemenni? - Kérdeztem tőlük röhögve.
- D-de, persze - mondta Connor még mindig sokkhatás alatt állva. Ahogy ránéztem megint elfogott a röhögőgörcs. De most egy sokkal durvább. Az egész tér engem nézett, ahogy visítva röhögök.
- Semmi hirtelen mozdulat, tudom mit kell ilyenkor csinálni! - mondta Joana miközben kicsit eltávolodott tőlem és elkiáltotta magát - Nem velünk van!
Igazi barát. Most már tényleg mindenki észrevett.
Connor lépett oda hozzám, megfogta a vállam és kicsit megpróbált lenyugtatni. Utána be is mentünk, vagyis akartunk volna feltűnés nélkül, de Joana ezt is elszúrta. Ott vitázott Connorral, hogy ki menjen előbb. Én odébb löktem mindkettőjuket, és bementem. Amikor visszafordultam, azt láttam ahogy Connor sóhajt egyet és értetlen arccal bejön Joana előtt. Gondoltam, ez sem ment valami könnyen, de abban a pillanatban Joana esett át rajtunk, majd amilyen gyorsan csak tudott, sprintelni kezdett ahhoz az asztalhoz, aminél mindig ülni szoktunk, nem törődve azzal, hogy hány gyanútlan embert lökött fel. (Köztük minket is)

Így visszagondolva, nem is értem hogy Connor ebben a pillanatban miért nem tagadott le minket. Különös. De ez csak is azt jelenthette számomra, hogy komolyan gondolja hogy szeret az idióta barátaim ellenére is.

Mindketten leadták nekem a rendelést, és mint mindig, most is engem ért az a megtiszteltetés, hogy odavigyem a kaját. Joanának tudtam mit hozzak, de Connorral nehéz helyzetben voltam. Azt mondta nem kér semmit, de én azért arra gondoltam viszek neki valamit. Akármennyire is tiltakozott. Gondoltam, biztos valami allergia, ezért neki csak egy kis adag sültkrumplit vittem. Mégse haljon éhen.

Amikor odaértem éppen egy röhögőgörcs közepét sikerült elcsípnem. Egy nagy kő esett le a szívemről. Legalább Joana még nem próbálta meg kinyírni! Csak lelkiekben. Tőle ez nagyon nagy teljesítmény!

Leraktam a tálcát az asztal közepére és mindketten elvettük a sajátunkat. Csak egyetlen kis adag sültkrumpli árválkodott még a tálca közepén.
- Egyél... - néztem Connorra kedvesen - Egyél csak...- na most már viszont szerintem egy enyhén pszichopatának nézhettem ki.
- Köszi, de nem kérek... - mondta, miközben elém tolta a krumplit - nem vagyok éhes. Majd kifizetem.
- De... Ezt neked vettem. Ajándék.
- Oké, majd hazaviszem és otthon megeszem - mondta Connor, miközben Joanára nézett, aki éppen egy jó nagy harapást akart enni a hamburgeréből - Tudod te, hogy abban mennyi kalória van?
- Nem?
- Szerintem nem kellene ilyen egészségtelen cuccokat enned.
Joana egy ideig megvetően nézett Connorra, aki szinte már fenyegető tekintettel nézett vissza rá. Majd nem megszakítva a szemkontaktust, harapott egy nagyot a szendvicsből. Connor egy nagyot sóhajtott, majd csalódott arccal rámnézett - Sajnálom, nem vagyok éhes, de megígérem hogy megeszem majd, ha neked ez ennyit jelent.
- Jó, ha nem akarod nem kell. Csak... Kedves akartam lenni - mondtam elszomorodva.
- Te már így is a legkedvesebb lány vagy akivel eddig találkoztam, csak most nem vagyok éhes - rám mosolygott, majd közelebb csúszott hozzám, és megölelt.
- Oké - szólt Joana - Ha tényleg szereted, megeszed a krumplit!
- Mi?
- Edd meg! Nézz csak rá szegényre! Annyira csalódott! - mondta Joana valami elképzelhetetlenül gonosz tekintettel.
- De szeretem, csak most nem vagyok éhes! És mégis mi az összefüggés a kettő között? Zoé nem egy sültkrumpli!
- Szereted?
- Persze!
- Akkor edd meg!
- Sajnálom, de nem fog menni.
- Tudtam. Én végig tudtam, hogy te nem is szereted igazán.
- Joana kérlek hagyd abba - szálltam be én is a vitába - én tudom hogy szeret - mondtam miközben az asztal alatt megfogtam Connor kezét.
- Nem is szeretheted! És neki sem kéne éreznie irántad semmit! Tönkre fogod tenni!

Erre Connor szeméből egy könnycsepp hullott ki, majd elengedte a kezem, és gyors lépésekkel kiment az ajtón.
- Miért kell mindig mindenkit megszégyenítened? Mit ártott neked? Mi bajod van vele? - üvöltöttem Joanára miközben felálltam, összeszedtem a cuccaim, és Connor után szaladtam, fellökve azt az androidot, aki éppen a tálcánkat akarta elvinni.

Kint még éppen hogy csak láttam ahogy befordul a sikátorba. Egyből elkezdtem sprintelni utána. A sikátorban nehezen, de sikerült elkepnom a pulcsiát, és visszahúzni. Vagyis akartam volna, de inkább ő rántott magával.
- Connor! Állj már meg!
Megállt és rámnézett.
- Kérlek, ne haragudj Joanára, sokszor csinál ilyeneket, de jó ember.
- Az lehet. Nem is az a baj.
- Akkor mi?
- Az, hogy igaza van. Soha nem lehetek veled, szóval mindkettőnknek jobb lenne ha többet nem találkoznánk. Nem akarlak megbántani, te egy gyönyörű és kedves lány vagy, de nekem ez nem megy. Nem mondhatom el neked az igazat, mert akkor te összetörnél, és soha többé nem állnál szóba velem. És az is biztos, hogy teljes szívedből utálnál.

Kicsit régen volt rész🤔 Megpróbálok majd egy kicsi rendszert bevezetni abba, hogy melyik napokon lesz❤️

Remélem hogy tetszik!❤️❤️