my_history_teacher

A szégyenfolt

| Rose

- Köszönöm mégegyszer. Tudod ezt nem sokan tudják rólam, sőt csak a családom és a két legjobb barátom szóval valóban örülnék ha ez nem derülne ki, teljesen megbízhatok benned? - fordul felém.

- Becsületszavam adom, hogy igen - s helyett foglalok egy másik farönkön.

- Öt éve történt, középiskolás voltam, végzős. Minden szuper volt, már akkor is tudtam hogy tanár szeretnék lenni és kamaszokkal, vagyis középiskolásokkal szeretnék dolgozni.
Utolsó évben egy új lány jött az osztályba, Melanie Fraser.
Ő volt a leggyönyörűbb lány az egész iskolában, mindenki vele akart lenni.
Gyönyörű szőke haj, és smaragdzöld szemek, formás test és angyali hang. Mármint énekelt, vagy talán most is, ki tudja. Szóval márcsak a külseje is lehengerlő volt, akárcsak a személyisége. Egy este az egyik barátunk bulit tartott, James. Természetesen kamaszok voltunk és elmentünk, túl sokat ittunk aznap este és elcsattant az első csókunk. Aztán másnap hivatalosan is együtt jártunk. Ez a szerelem valóban igazi volt, a ballagás és az érettségi után is kitartottunk egymás mellett, és ebben nagyrészben annak is szerepe volt hogy ugyanarra a főiskolára vettek fel minket, ott én történelem szakra mentem, vagyis tanárképzőre, ő pedig ének - zene szakra szintén tanárképzőbe. Mindig volt időnk egymásra, senki és semmi nem választhatott szét minket. Persze mint minden kapcsolatban nálunk is voltak viták, sőt néha szakítás is, de mindig visszataláltunk egymáshoz. A végén már létezni sem tudtunk egymás nélkül. A főiskolán béreltünk egy közös szobát a kampusztól nem messze. Ha ez nem túl intim vele történt meg az első - mosolyodik el.
Így ment ez, majd egy szép nap megkaptuk a tanári diplománkat és szinte a fellegekben éreztük magunkat. A diploma után körülbelül két héttel eljegyeztem, amire ő persze igent mondott.
Mind a kettőnknek volt állása, más iskolában. Az eljegyzést követően összeköltöztünk, mindig is olyan barátnőt képzeltem el mint ő, akivel bármiről lehet beszélni, és mindig számíthatok rá, ő volt számokra a tökéletesség. Mindaddig a napig.

Tavaly június 20.-án volt az esküvőnk. Aznap izgultam életemben legelőször, komolyan, még a záróvizsgáim előtt sem izgultam ennyire. Dwayne aki a mái napig a legjobb barátom ő volt a tanúm. A családom nem nagyok kedvelték, sőt. Mindig is azt mondogatták hogy megcsal engem és sosem szeretett. Ezt mindig elengedtem a fülem mellett, nem hittem nekik. Azon a reggelen az emberek szállingóztak be a házasságkötő terembe, a terem gyönyörű volt, fehér - arany színben pompázott minden. A házasságkötő megérkezett és megkért mindenkit hogy álljanak fel a menyasszony fogadására. A koszorúslányok gyönyörű egyszínű lila ruhában jelentek meg, a kísérőikkel az oldalukon. Mikor mindenki megérkezett jött a hagyományos esküvői zene, mindenki a terem másik végét figyelte, a menyasszonyra várva. Mindenki csak várt, de ő nem jelent meg. Pár perc elteltével Jonathan, Melanie édesapja jelent meg, neki kellett volna a lányát kísérnie, de ő nem volt sehol. Mikor odaért hozzám közel hajolt hozzám hogy csak én halljam.
Azt mondta hogy sajnálja de Melanie nem fog hozzám jönni, megkérte hogy én közöljem a vendégekkel. Nem akartam elhinni, azt hittem valami rossz vicc, hiszen Melanie mindig is humoros lány volt, de ez nem tartozott oda. Ott hagyott engem az oltárnál. Ezután ittam, és ittam és mély depresszióba estem, felmondtam az iskolában, és bezárkóztam. Folyamatosan azon gondolkozam miért, nem értettem. Minden az ő hibája volt, aztán persze kiderült hogy egy férfi volt a dologban. Azóta nem hallottam róla semmit, egészen mostanáig, hogy volt pofája felhívni engem és azt kérni hogy próbáljuk meg, és hogy még mindig szeret - állt fel idegesen.

Teljesen lesokkolt ez a történet, azt hittem hogy ilyen csak a filmekben van vagy szerelmes regényekben.

- Istenem Mr. Mendes Ön nem ezt érdemelte, egyáltalán nem. Nem ismerem önt annyira hogy ezt megítéljem, de senki sem érdemli ezt meg, főleg ilyen szerelmi történet után. Mégis mi jogon hívta önt fel ennyi idő után?

- Nem tudom, talán kínozni akart vagy a srác akivel lelépett otthagyta. Le akarom ezt zárni örökre - fejét lehajta s tenyerével végigszánt arcán.

- Köszönöm hogy megosztotta ezt velem, és hogy ennyire bízik bennem.

- Én köszönöm hogy meghallgattál, és ha neked bármire szükséged van szólj nyugodtan, leköteleztél egy életre - bólint s apró mosolyt eröltetett magára.

- Meg is lenne a legelső szívesség amit megtehet nekem.

- Ez gyors volt - neveti el magát - Parancsoljon Miss. Adams, miben lehetek szolgálatára?

- Ne szomorkodjon többé miatta, nem érdemli meg. Mosolyogjon és legyen boldog, az ilyen ember annyit sem érdemel hogy egy könnycseppet is ejtsen érte, rendben? - mosolygok.

- Rendben, igyekszem betartani. Köszönöm mégegyszer, jó éjszakát Rose, egy angyal vagy - megfogta csuklóm s ajkához érintette egy kézcsók kíséretében.

A gyomrom hirtelen pinpong labda méretűvé változott, szívem hipergyorsasággal vert. Mégis ki ne reagálna így ha egy szívdöglesztő pasi csókol neki kezet? Azt is bevallom hogy arra a másodpercre elfelejtettem hogy ő a tanárom. Na nem! Azonnal verd ki a fejedből hogy másképp nézel rá.

|| ismét javított részt olvashattatok😘