my_history_teacher

Az ismert ismeretlen

|Rose

Végre péntek van, ám attól nem szakít el hogy most is fejfájással keljek. Szokásos teendőim egymás után végeztem el, a fogmosást hagytam legutoljára, majd a ruhás szekrényemhez léptem ahonnan a mai szettem választottam ki. Amely egy kék szaggatott nadrágból, egy szürke pólóból és a bőrkabátomból állt, ehhez pedig a jól megszokott fekete Adidas cipőm társult. Az idő ma sokkal kellemesebb mint tegnap, a tegnapi időjárás kegyetlen volt, valóban mintha dézsából öntötték volna. Korán reggel ami nekem hét órát jelent mellesleg, a Nap sugarai felfedték magukat a felhők közül, a szél sem volt érzékelhető, fagy pedig végképp nem. Az ajtót és a kaput gondosan bezártam, hisz volt már rá példa hogy elfelejtettem bezárni a kaput. Evelin a szomszédom szólt hogy a kaput kivágta a szél, volt olyan kedves és egész nap a házon tartotta a szemét. Evelin egy középkorú nő aki élettársával neveli a négy éves Nadia- t. Aki egy tündéri kislány vöröses haja, és zöld szeme méginkább csodálatossá és különlegessé teszi, a kislányra nagyon sokat vigyáztam sőt a mái napig is ha megkérnek rá nagyon szívesen vigyázok rá. Elindultam az iskolába vezető úton, elindítottam a lejátszási listám és csak gyönyörködtem a Napfelkeltében. Negyed nyolc után pár perccel értem be az iskola kapuin belülre ahol Anderson köszöntött az új portás. Mosolyogva kívánt szép napot amit természetesen viszonoztam, nagyon közvetlen és szimpatikus számomra, körülbelül negyven - ötven év körülire sorolnám. Holly még nem érkezett meg hiszen mindig majdnem becsengetésre érkezik meg, nem is ő lenne ha pár percen belül összefutnánk. A kilences terem felé vettem az irányt ahol az első óránk lesz az pedig irodalom. Valóban különösen kedveltem az irodalmat, a szenvedély, a harc a szerelmesek közt, a vívódás ami inkább közelebb hozott az említett tantárgyak, na meg persze a kedvenc művem a Rómeó és Júlia, igazi szerelmes történet talán az egyik legklasszikusabb a világirodalomban.

Hamarosan háromnegyed nyolcat üt az óra, a diákok nagy része még most szállingózik be a termekbe, na meg persze az iskola területére aminek az oka az hogy a háromnegyed iskola dohányzik, így ha későn érnek ide persze még el akarnak szívni egy slukkot, vagy kettőt hármat és az is társul hozzá hogy megvárom a barátnőm a barátom, a testvérem és sorolhatnám napvégig. Azt hiszen kezdem túlzásba vinni ezt a témát.

A nagy tömegben megpillantottam Holly-t Cristian és a többi fiú társaságában, mihelyst észrevettek egyenesen hozzám vezetett az útjuk. Két puszival köszöntöttem őket, mint minden nap, az irodalom tanárunk tíz perc elteltével sem jelent meg, így elfoglaltuk magunkat, de csak addig míg Mr. Hills meg nem jelent, az iskolaigazgató.

- Jó reggelt! Nincs órátok? - állt meg előttünk karba tett kézzel.

- Mr. Mayers nem jelent meg az órán, nem említette nekünk hogy nem jön - szólal fel Errick.

- Valóban Mr. Meyers-nek sürgős családi problémák miatt reggel jelentette hogy nem tud ma megjelenni, azonnal keresek egy kollégát aki majd helyettesíti az órát - bólint s eltűnik a folyosó végén. Csak reménykedni tudtunk benne hogy nem olyasvalakit küld akivel elkezdünk tanulni, csak ne Miss. Stinson legyen az a tanár akit utunkba terel a sors. Néhány perc elteltével Miss. Stinson lépett be a terembe.

- Jó reggelt! - köszön mosolyogva. Na mi történt megszállta a Szent Lélek?

Az osztály kórusban köszöntötte a tanárnőt, aki ma különös módon nagyon fel van dobva, ez nagyon furcsa és ijesztő. Miután Emma lediktálta a hiányzókat az órán csendben elfoglaltuk magunkat, a nő a telefonját bújta folyamatosan, talán Mr. Mendes üzenetét várja, vagy új hódoló van a láthatáron? Nekem aztán valóban mindegy csak ne legyen olyan mindig mint aki karót nyelt. A nap további részében semmi különös nem történt, a mai nap nagyon lazára sikerült, Holly-val megbeszéltük hogy beugrik hozzánk, Holl szinte vakon is el tudna lenni a házban, kívülről ismeri a helyiségeket.

- Ma Mr. Mendes nagyon dögös volt, nem gondolod? - kiált felém a kanapéról.

- Holly, tudod hogy nem érdekel az a férfi, ráadásul a tanárunk! - hangsúlyozom a tanár szót.

- Tudom, de nem tagadhatod hogy iszonyat jó pasi! Várj, egy valamit nem értek. Tegnap akkora eső volt hogy olyat még életemben nem láttam, hogy hogy nem kaptál tüdőgyulladást? - nevet föl jóízűen.

- Hát ez elég furcsán fog hangzani - vakarom meg a tarkóm. - szóval tegnap átmentem a zebrán és megállt mellettem egy kocsi, lehúzta az ablakot és Mr. Mendes ült a volán mögött, aztán megmakacsoltam magam hogy nem szükséges hazahoznia, de ragaszkodott hozzá. Így hazahozott. El ne kezd a hegyi beszédet mert Isten a tanúm Holly Parker hogy megfojtalak - nézek rá, melyre csak kitágult pupilákkal hallgatta mondanivalóm.

- Basszus ez mennyire aranyos már! - ugrott fel eddig ülőhelyzetéből.

- Inkább csak udvarias, de többet nem szállok be abba az autóba! Nem szeretném hogy pletykáljanak, ennyit nem ér meg. Nem akarom derékbe törni a karrierjét, sem pedig a sajátomat. - ülök le mellé egy tál pattogatott kukoricával.

- Ki tudja még mi lesz az érettségiig, és az érettségi után - kacsint, melyre csak egy szemforgatást kapott tőlem. Ezután pedig megnéztünk egy vígjátékot, amelyet még életemben nem láttam, a neve azt hiszem Másnaposok volt. Hogy lehet hogy ezt a filmet nem láttam? Iszonyatosan vicces, és nagyon jól megrendezett filmről volt szó. Attól a naptól felkerült a top tizes listámra, nem nem vezetek listát, írásban. Persze minden ember a fejében legtöbbször eldönti mely filmeket kedveli a legjobban és rangsorolja őket. Ami velem sincs másként. A nap további részében kicsit nosztalgiáztunk, és persze mindent amit két jó barátnő kibeszéljük az életünk minden kis mozzanatát.

***

Holly pár perce ment el, nehéz búcsúzkodás után, összepakoltam a tányérokat és egyebeket. Az óra kilenc negyvenötöt mutatott, szemeim szinte leragadtak a fáradságtól, holnap pedig a szüleim ellátogatnak hozzám, amelynek hatására majd szétpattantam az örömtől. Éppen zuhanyozni készültem mikor a telefonom megcsörrent. A kijelzőn egy ismeretlen számot jelzett, pár másodpercig elgondolkoztam rajta hogy felvegyem-e. Majd végül úgy döntöttem hogy lehet valami fontos ügy, de ilyen későn? Ujjam elhúztam a zöld ikonon, s a fülemhez emeltem a készüléket.

- Igen? Rose Adams, kivel beszélek? - szóltam bele kissé félve.

- Rose, ne haragudj a késői zavarásért Mr. Mendes vagyok. Egyébként nem tudom miért hívtalak fel, nem szabadna - nevet föl a vonal másik végén - de itt volt, annyi év után és kicsit felöntöttem a garatra, kérlek segíts nekem, a lakásom darabokban áll - hangja itt megtört és mintha a sírás kerülgette volna. Nem történt még velem hasonló, legvadabb álmaiban sem mertem volna gondolni hogy a tanárom felhív kèső este hogy segítsek rajta. Az agyam teljesen leblokkolt, lefagytam nincs mese.

- Nyugodjon meg, küldje el SMS-ben a címet és sietek ahogy tudok - mindössze ennyi tellett tőlem, egy rendben után bontotta is a vonalat, még mindig csak pislogtam magam elé. A telefonom csipogására figyeltem fel ismét, ahová egy cím érkezett. Ez a ház pedig sajnos nem tíz percnyi autóútra van, hanem minimum fél órára, de mivel késő este van így bízom benne hogy a forgalom nem lesz olyan nagy mint napközben.

|| ismét egy újabb rész, remélem tetszett, fejtsétek ki a véleményeteket! Vigyázzatok magatokra, és a családotokra is, puszi🖇

Illetve megtaláltok a @hungarianwriter oldalon, ahol publikálva van egy Harry Styles fanfiction, ha gondoljátok lessetek be!💜