my_history_teacher

A fájó múlt

| Shawn

- Minden rendben Mr. Mendes? - néz végig rajtam.
- Persze Miss. Stinson, a gyerekek kint ülnek, beszélgetnek. Mindenki megvan, nemsokára még kinézek rájuk és bezavarok mindenkit. Előbb azonban lefürdök - kapom fel a melegítő alsóm, illetve egy fekete pólót.
Magamra zártam az ajtót mielőtt ez a nő ,,véletlenül" benyitna. Kinézem belőle hiszem messziről látszik hogy döglik utánnam. Ám engem egy csöppet sem érdekel, az ilyen nyomulós nők pedig az idegeimre mennek, ki nem állhatom az ilyesfajta tapadást.
A meleg vízcseppek lassan számották végig egész testem, göndör hajam most a víz hatására teljesen fejemre.
Miután körülbelül tíz percig áztattam magam a víz alatt, kilépve a gőz lepte kabinból megcsapott a nyitott ablakon beszűrődő hideg időjárás.
- Ne haragudj, nem tudtam hogy fázos típus vagy - kuncog fel.
- Egyébként ne hívj Miss. Stinsonnak, nem vagyok annyira öreg. Hívj csak Nicole -nak - dobja hátra haját.
- Rendben, és te is tegezz nyugodtan - sóhajtok egy enyhe mosolyt küldve felé.
Szinte a nyála folyt miközben csak rá pillantottam, az a mosoly pedig teljesen lángba borította arcát.
- Szólok a gyerekeknek hogy takarodó - kapom fel a pulóvert, s a kapucniját a fejemre dobtam, nem lenne jó most egy agyhártya gyulladás.
- Na jó gyerekek! Mostmár mindenki fürödjön le, és csöndbe legyetek. Holnap nagy nap lesz, egész nap úton leszünk - csapom össze a tenyerem.
- Mr. Mendes üljön le, szívja el velünk az utolsó csikket - mutatja fel David a dobozt.
- Rendben, de aztán tényleg alvás - mutatom fel a mutató ujjam.
David, Cristian és Miranda voltak ott, akik jóízűen szívták cigijüket.
A saját dobozomból kihúztam egy mentolos szálat, majd rágyújtottam.
- Mióta cigiztek? - nézek körbe rajtuk.
- Már lassan három éve, egyszerre próbáltuk ki - szólal fel Miranda.
A faház ajtaja kicsapódik és Casey foglal helyett mellettünk.
- Nem is tudtam hogy tanár úr is dohányzik - foglal helyett mellettem.
- Igen Casey, de nem napi szinten - fújom ki a füstöt.
- Casey, kérsz? - mutatja felé a dobozt David.
- Persze - nevet fel.
- Oké bébi, te tudod - szív bele az égő csikkbe, bébi.
- Ti együtt vagytok? - mutatok rájuk, ez a bébi megnevezés teljesen úgy hangzott.
- David csak azt szeretné - kacag a lány - de viccet félretéve nem, David szimplán ilyesfajta srác, szeret beceneveket aggatni a másikra.
- Értem. Az osztályban mindenki cigarettázik? - vetem föl a kérdést.
- Szinte mindenki, csak Rose nem. Ő valóban sport ember, néha azért a buliban iszik, de semmi mást, ki sem próbálta egyszer sem - meséli Miranda.

A srácok valóban jó fejek, lehet nem olyan szorgalmasak az óraimon de bízom benne hogy ezután a kirándulás után jobb lesz a viszonyunk.

- Jó éjt mindenkinek - intek nekik.
A házba felébe Nicole már szerencsére alszik, nincs vele különösebb bajom de rosszabb mint egy pióca.

Örültem volna ha a szakkör további tagjai is csatlakoztak volna ehhez a kis meghitt beszélgetéshez. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, a hívás feladója pedig Melanie.

Melanie.

Felvettem a mobilt és kiléptem a faházból, nem akartam a kolléganőmet felébreszteni személyes okoból.

- Mégis mit akarsz? - szólok bele csöppet sem kedvesen.

- Kicsim, kérlek bocsáss meg nekem - szinte sír a telefonban, ám engem ez kissé sem hat meg.

- Áh szegény kicsi Melanie, figyelj egyeztessünk időpontot amikor ráérek és megsajnállak téged! - emelem föl a hangom.

- Shawn, tudom hogy hibáztam, iszonyatosan nagyot, de kérlek próbáljuk meg újra, nem bírom nélküled - komolyan mondom ez a nő kétszínű.

- Nem gondolod hogy ezt már késő megbánni? A történtek előtt kellett volna gondolkoznod, mielőtt azt tetted velem. A családommal is összevesztem miattad, akikkel végre annyi idő után tökéletes a kapcsolatom. Soha többé nem akarok semmiféle kapcsolatot veled, örökre végeztünk. Sőt ha most belegondolok ez a beszélgetés meg sem történt volna és még mindig együtt lennénk, de ezt valaki teljesen tönkre tette. - valóban még a múltam egy része mái napig kísért, ez a nő a múltam akit végleg le akarok zárni.

- Kérlek, ne mondd ezt! Annyira megbántam mindent, még két év után is ugyanúgy szeretlek mint azelőtt. Veled akarok lenni, kérlek adjunk magunknak még esélyt. Tudom hogy nem felejtettél el. Még mindig ugyanúgy szeretsz engem, ahogyan én téged, édesem ezt még helyre hozhatjuk, kérlek - annyiszor kérte már tőlem ezt, de soha többé nem dőlök be neki. Erről a szerelemről azt hittem hogy örökké fog tartani, persze naív voltam és senkire sem hallgattam. Meg is lett a bőjtje. Jól átvágott, és hegeket hagyott a szívemben.

- Ezt soha nem tudod helyre hozni, engem elvesztettél ne is próbálj visszaszerezni mert nem fog menni, és nagyot tévedsz édes kicsi szívem, már nem szeretlek, sőt teljesen közömbös vagy számomra, mintha nem is léteznél. Ne keress többet, mert akármennyire is próbákozol nem fogom felvenni, ez volt az utolsó alkalom. - idegesen nyomom ki a hívást meg sem várva a nő válaszát.

Már megint zaklat, annyi év után is. Ő tett tönkre mindent, és van pofája visszakönyörögni magát? Nem, abból nem eszik. Lezártam ezt magamban, de a szerelem apró kis szikrája még mindig itt van bennem, akármennyire is megbántott, átvágott és csalódást okozott, öt év az életemből nem tűnik el csak egy csettintésre.

A tóhoz közel van egy farönk, kicsit távolabb a faházaktól, úgy döntöttem inkább itt kint lehiggadok és csak aztán fogok végre nyugodtan aludni. A kabátzsebemből kivettem a doboz cigarettám, és rágyújtottam.

Szégyen vagy nem szégyen, de könnyek árasztották el arcom. A múlt fájó sebei ismét felszakították a szívem, a múlt amit bárcsak elfelejthetnék. A könnyeket letörölöltem s csak néztem a Hold tükörképét a tavon keresztül.

- Mr. Mendes, minden rendben? - hallottam egy női hangot a hátam mögül. Rose volt az.

- Persze Rose, csak kicsit jó kint lenni - próbálok nem rá nézni hogy ne lássa könny áztatta arcom.

- Hiszen maga sírt, ha csak szeretne beszélgetni - gugol le mellém - vagy bármiben segítsége van szóljon bátran.

- Köszönöm Rose, igazán jól esik ezt hallani. Nyomom el a cigarettám.

- Szóval szeretne róla beszélni? Ígérem hogy senkisek sem említem, azt sem hogy éppen most hagyta abba a sírást, semmi oka nincs titkolni. Mindenki sír, még a férfiak is, ez nem szégyen, sőt. Ekkor tudatosul az emberben igazán hogy a férfiak is pontosan ugyanúgy éreznek mint a nők vagy a többi embertársunk. Wow, ez a lány szinte már kész nő, nem hallottam még egyetlen diákomat sem ilyen bölcsen és hatásosan beszélni.

|| ismét egy javított rész, olvassátok el ezt is drágáim💞