my_history_teacher

Szabadnap

| Rose

Hajnali öt, miért telik ilyen hamar az idő, de csak akkor ha alszunk. Ez valamiféle büntetés lehet. Casey még az igazat álmát alussza éppen. A hajam kócosan lóg az arcomba, hátam pedig iszonyatosan fáj. Szuper Rose Adams valóban elbűvölő teremtés vagy.

- Casey, ébredj. Ha fél óra múlva nem leszünk a faház előtt az a boszorkány egy kört fog velünk futtatni a tó körül vagy ki tudja mit csinál velünk - dobok a lányhoz egy párnát aki mintha a téli álmát aludná.

- Casey Scott, leöntelek egy pohár jéghideg vízzel ha nem kelsz fel, ne hagyj egyedül - rángatom meg, amit már valószínű észrevett, hiszen mocorogni kezdett.

- Fent vagyok Adams, nyugalom. Még öt percet kérek - fordul a fal felé.

- Nem lehet, én is aludnék még de attól a nőtől semmi jóra nem számíthatunk, és ráadásul azt hiszem a mai program a fürdő. Szóval ott is ráérünk aludni vagy akár lazítani - a fürdőruhám kihalászom a bőröndömből s a fürdőbe távozom a cuccommal. Az említett textil egy vörös bikini, amit egyszerűen imádok.

[..]

- A nap nagy részét itt fogjuk tölteni, késő délután pedig egy történelmi kiállításra megyünk ahol Mr. Mendes fog minket körbe kísérni. Mielőtt letepszünk az egyik fa alá mindenki figyelmébe ajánlom hogy nincs rongálás, sem pedig illetlen vagy szemérmetlen viselkedés. Rajtatok tartjuk a szemünket. - néz ránk fenyegetően. Mintha annyira beijedt volna mindenki, pont tőle.

Casey- vel a fiúk sátrába pakoltunk, mindössze a lepedőt terítettük ki a szabad ég alá.

- Csajok! Gyertek már fürödni, olyan jól néztek ki - szól nekünk oda Cristian.

- Talán később - szólok vissza a fiúnak aki csak bólintással jelez.

A két tanárunk tőlünk pár lépéssel mellettünk ültek a padon s beszélgettek, míg mi a barátnőmmel mindössze iskolai pletykákkal töltöttük az időt. Időközben egyre jobban megismertem Casey- t aki valóban klassz csajszi. Kiderült hogy egy fiú tetszik neki, de szerinte ez csak viszonzatlan érzelem, hiszen a fiú nem úgy viszonyul hozzá ahogyan ő hozzá.

Aztán áttértünk rám, nekem nincs sok mesélni valóm a szerelmi ügyeimben. Sosem volt komoly kapcsolatom, volt egy - két tini szerelemem de semmi komoly. Talán most fog rám találni a szerelem amikor nem számítok rá.

Miután kiveséztünk mindent a barátnőmmel a medence felé vettük az irányt, a fiúk épp kakas viadaloztak, ám amin igazán meglepődtem hogy Mr. Mendes is ott volt a vízben a nyakában Donald-al.
Miss. Stinson pedig a medence szélén figyelte a fiúkat, akik igencsak jól szórakoztak, a medence víze kissé hűvösen érte felhevült testem, ezért kellett volna lezuhanyozni előtte, újabb taps nekem!

A medencében rengetegen megfordultak, kisgyerekektől kezdve egészen idősekig. A gyermekek kislabdát dobáltak, a nagyobbak pedig a medence széléről ugráltak a vízbe, hirtelen egy ütést éreztem a hátamon, hátra fordultam s egy citromsárga labda úszott a vízen.

- Ne haragudj, ez a miénk - veszi ki a kezemből az említett labdát. A férfi iszonyatosan jól nézett ki, haja sötétbarna, szeme pedig sötétkék.

- Ugyan, semmi probléma - legyintek, s mélyen íriszeibe mélyedtem.

- Ha tudtam volna hogy egy ilyen gyönyörű lányt fog eltaláni, biztosan megakadályozom bármilyen módon - mosolyog rám, de gyönyörű fogai vannak.

- Köszönöm, ez jól esett. - mosolygok rá.

- Esetleg megadnád a számod? - tette fel a kérdést.

- Pe.. - nem tudtam befejezni a mondanivalóm hiszen David közbe vágott.

- Hé bébi! Gyere, nélküled nem igazi a buli! - karol át a haverom.

- Áh így már értem, ne haragudj - vakarja meg zavartan tarkóját, ám mihelyst válaszolhattam volna már odébb úszott.

- Kösz David, pedig annyira jól nézett ki - forgattam meg íriszeim.

- Bármikor Adams - kacsint.

Ez a nap valóban szuper volt, a kirándulások tényleg közelebb hozzák egymáshoz az embereket. Ez az utolsó évünk együtt, szeretnék minden percet kihasználni velük, hiszen három éven keresztül velük nőttem fel ha ezt így lehet nevezni. Láttam már őket a legrosszabb és legjobb napjaikor, és ez fordítva is így van. Velem voltak mikor a nagymamám temetése volt, számomra felfoghatatlan volt mikor az osztály nagy része velem volt aznap és emiatt kihagytak egy napot az iskolából. Akkor éreztem azt hogy ők többek mint az osztálytársaim, ők mindannyian jó emberek, kivéve Carol-t. Már lehet hogy a fekete szíve legeslegmélyén talán egy kis emberség szorúlt belé. Bár ez nem túl valószínű.
A középiskola az ember egyik legmeghatározóbb életszakasza, ilyenkor jön rá hogy mit is akar kezdeni az életével, hogy mivel akar foglalkozni és általában ilyenkor köt életre szóló barátságokat.

|| javított rész ismét🌹