my_history_teacher

Sweet Home

| Rose

A kirándulásról hazaérve teljesen hulla vagyok, mègis az első dolgom a táplálkozás, írtam Hollynak is hogy épségben megérkeztem és minden rendben van. Édesanyámnak is írtam egy kis helyzetjelentést, aki megígérte hogy ma még felhív és részletes beszámolót tartok neki.

Mindezek után leültem és folytattam a sorozatot amit a kirándulás előtt kezdtem el, mégpedig a Vámpírnaplókat. Órákat tudnék áradozni a sorozatról és a szereplőiről.

A nap nagy részében az órai feladatokat pótoltam be, bevallom nem ez volt életem legegyszerűbb feladata, hiszen a tételek kidolgozásával is eltelt az idő. Holnap ismételten nyolc órám lesz, ebből az kettő matematika, amit komoly szinten ki sem állhatok, fogalmam sincs hogy lesz meg belőle a kettes.
Miután lekörmöltem durván tizennyolc oldalt a kezem már szinte minden egyes kis mozdulatban megfájdult.

Hamarosan pedig egy adag rántottával ültem le a kanapéra, valóban kissé magányosan éreztem magam, egy ideje gondolkozom már egy kiskutyán vagy egy cicán. Akkor legalább nem lennék ennyire egyedül ráadásul bent aludhatna nálam, hiszen a szüleim sosem engedték meg hogy egy állat is be tegye a lábát a családi házunkba. Egy részt megértem, mivel szobatisztává kell tenni, ami nem egy kis időt foglal magába, másrészt pedig az állatnak kint a helye, az emberek nagy része szerint, most elárulom én nem tartozom közéjük.

Épp befejeztem a tányérom, és a mostalanok elnosogatását, mikor a telefonom csörrenését hallottam meg. A kijelzőn pedig édesanyám neve villogott, úgy éreztem hogy ez nem lesz egy rövid beszélgetés.

- Szia anyu! Miújság? - eközben pedig elkezdtem kicsit kipofozni a lakásomat.

- Szia szívem! Minden rendben van. Alváshoz készülődtünk, de úgy gondoltam addig úgysem tudok aludni míg nem tudom hogy veled minden rendben van - e.

- Nálam minden a legnagyobb rendben, a kirándulás pedig nagyon szuper volt. Nem mondanám hogy olyan sokat tanultunk, de legalább az osztály kisebb része mégjobban összekovácsolódott. Tudod mennyire fontosak nekem a srácok.

- Persze tudom. Ezt már akkor is tudtam amikor a fél osztály ott volt a nagyi temetésén, akkor értettem meg valójában hogy a ti barátságotok kitart a végtelenségig. Ez valóban aranyos gesztus volt tőlük - hallottam hangjában hogy kissé elérzékenyült, hiszen a nagymamám az ő édesanyja volt, és az is még anno a temetésen megérintette hogy egy idegen temetésére eljöttek olyan emberek is akik nem ismerték, csupán miattam. Természetesen ott voltak a virrasztáson is amit nem győztünk meghálálni a család tagjaival.

- Igen ez valóban csodálatos volt tőlük, és apa? Ő hol van most? - tettem fel a kérdést mielőtt a régi sebeket tépnénk fel.

- Igen, most vacsorázott, átadom neki - s hallottam ahogy a vonal másik végén édesapámat hívja majd egy férfi hang szólal meg.

- Itt Peter Adams ezredes, miben segíthetek katona? - kemény hangja teljesen megfelel a pozicíójának, de azonnal el is neveti magát. Mégis szerencsésnek mondhatom magam mivel nem lettem elkényeztetve, de olyan erősen sem szorul a nadrág szíj.

- Adams ezredes, tiszteletem - húzom ki magam, s tisztelgek. Amit persze én is elnevetek.

- Minden rendben kicsim? Hiányzol ám!

- Persze apu minden rendben, eljöhetnétek meglátogatni, úgyis kissé magányos vagyok mostanában, ebből kifolyólag arra gondoltam hogy veszek egy kiskutyát. Mit gondolsz erről? - meséltem lelkesen.

- Szerintem ez valóban jó ötlet, hiszen úgysem tanulsz a nap huszonnégy órájában, rá is lesz bőven időd.

- Tudtam hogy te örülni fogsz neki és megengeded, szeretlek apu! - örvendeztem.

- Én is szeretlek, tudod mit? A hétvégén úgysem kell bemennem a katonasághoz és édesanyád sem dolgozik, elutaznánk hozzád, persze csak ha nem zavarnánk!

- Mi az hogy! Annyira örülnék nektek! Szombatra főzök valamit, de legalább aludjatok nálam és majd másnap visszautaztok.

- Rendben, de mostmár hagylak pihenni, még beszélünk kincsem, aludj jól, szeretünk - köszönt el.

- Én is szeretlek titeket, aludjatok jól - mosolyogtam s bontottam a vonalat.

Alig várom már a találkozást a szüleimmel, mindig is nagyon fontosak voltak a számomra, mindent megtudtunk beszélni és ez oly sok év után is töretlen a kapcsolatunk.

|| ismételten javított rész🕊