my_history_teacher

A nagy találkozás

| Rose szemszöge

Szavai szinte villámcsapásként jutnak el tudatomig. Mégis mit értett azon hogy csókom még most is érzi? Az a csók hiba volt, beismerem. Az hogy elmékeztet rá mégrosszabb.

- Ha sebezhetőnek érzi magát az nem azért van mert mi tegnap csókolóztunk. Ez nem igaz, Ön még szereti a volt menyasszonyát. Ebben semmi rossz sincs, vagyis egy részről. Hisz az ilyen szerelmet nehéz elfelejteni, szép időket töltöttek együtt. A seb még nem forrt be, ráadásul most hogy visszatért az életébe természetesen nehezebb a felejtés, de nem lehetetlen. Ne másban keresse a boldogságot ha még magában sem találta meg. Köztünk több nem fog történni, és ez ìgy a helyes - mélyen sóhajtva fejezem be mondanivalóm, amely eléggé hosszúra sikerült. A férfi arcmimkáját vizslatom. Ahogy ajkaival játszik úgy veszem észre elgondolkodik mondanivalómon.

- Melanie a múltam része és az is marad. A jövőm pedig kiszámíthatatlan, de bízom a sors erejében, és abban hogy egy nap megtalálom a nagy őt. Ahogy ez a nagy könyvben megvan írva. - mosolyogva emeli tekintetét az ég felé, s harapja be duzzadt ajkait.

- Én is ebben hiszek, pont ezért tudom hogy hamarosan megtalálja ezt az illetőt. Akit mérhetetlnen boldoggá fog tenni.

- Figyelj Rose, ha négyszemközt vagyunk nyugodtan hívj csak Shawn- nak. Öregnek érzem magam - kínosan megvakarja a tarkóját, melyre közösen felnevetünk.

A nap hátralévő részében a családommal töltöm az időm. Miután elköszöntem Shawn- tól egy kis sétálgatás után hazafelé veszem az irányt. Teljesen összezavart a beszélgetésünk, nem akarom derékba törni a karrierjét sem pedig a sajátom. Ő egy felnőtt érett férfi akinek egy érett nőre van szüksége. Nekem pedig eszembe sem jutna a tanárommal intim viszont folytatni. Így a csók minden egyes emlékét el kell folytani.

- Mit szólnátok ha elmennénk a közeli moziba? - vetem fel az ötletet. A közel múltban láttam egy előzetest. Családi Bunyó címmel, be kell valljam mindig is nagy rajongója voltam a pankrációnak, ezt valóban kevesen tudják rólam. A film egy WWE szupersztár igaz történetét mutatja be. Paige a főszereplő lány egész családja panrációzik. Ez olyasfajta családi biznisz, amelyben én is részt vennék, élvezném is.

- Jól hangzik, de hosszú volt az út. Legközelebb mindenképp bepótoljuk kicsim! - puszilja meg halántékon édesanyám s a fürdőszoba felé veszi az irányt pizsamájával kezében.

Teljesen megértem a reakcióját, nekem sem lenne kedvem órákig bent ülni egy filmnek, úgy hogy több órás repülőutat tettem meg és korán is keltem. Édesapám épp egy meccs ismétlést néz, talán amerikai foci. A konyhában akad pár mosatlan tányér melyek szúrják a szemem így szinte forró vizet engedek majd egy - két csepp mosogatószert s már mosom is a koszos edényeket. Gondolataim most a jövőhéten történő dolgozatokra fókuszálnak. Ha az emlékezetem nem csal akkor lesz egy történelem, irodalom illetve biológia. Mind témazáró, nem mondanám teljesen maximalistának magam, de van amikor éjszakánként azért sokat tanulok, és megdolgozom mindenért. Kezem megtörlöm kék - fehér kockás törölgető rongyomba s a nappaliba igyekszem ahol édesapám árgus szemekkel figyeli a televíziót.

- Még nincs vége? - helyezem csípőre kezeim, s váltogatom közte és az említett készülék között íriszeim. Mintha meg sem hallotta volna úgy folytatja tevékenységét, kezeit támasztja combjain. Ujjait pedig össtefűzi, és azon támasztja fejét. Mindig is ilyen pózban figyelte a televíziót, persze mikor hogy volt kényelmes számára.

- Mondtál valamit kicsim? - eszmél fel hirtelen.

- Hogy még nincs - e vége, de úgy látom még hosszabítás lesz. Jó éjszakát szeretnék kívánni, elégcge elfáradtam ma. Reggel találkozunk - lépek hozzá, s puszival köszönök el tőle.