Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

6.

Idegesen hagytam el az iskola épületét a két barátommal és a fenyegetőmmel.

Hogy fogom én ezt túlélni?...

-Jungkook, ráérsz hétvégén? – kérdezte Jin.

-Azt hiszem igen. – mosolyogtam. – Miért?

-Elmegyünk valami beülős helyre és degeszre esszük magunkat. – nevetett.

-Ki gondolta volna, hogy Jin enni fog... – mondta unottan Taehyung mögöttünk.

-Meg sem látszik rajta egy falat sem. Ki kell használnia. – közölte Hobi.

-Bizony. Szóval jössz? – kérdezte Jin.

-Persze. – feleltem.

Elől hallgattam Jin-éket, ahogy tervezik a szombatot, majd Taehyung elkapta a karom és hátrahúzott.

Karjával végigsimított a hátamon, amitől a hideg futott végig rajtam.
Zavartan néztem oldalra, majd Taehyung átkarolt.

-Tényleg ráérsz hétvégén? Úgy hallottam, hogy már van programod. Valami házibuli... – suttogta halkan.

Ki is ment a fejemből, hogy Taehyung közölte, hogy mennem kell.

Hobi hirtelen hátranézett, majd felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta Taehyung karját a derekam körül.

Rácsapott a hátamra, amitől megijedtem és dühösen néztem rá.

-Bocs, csak bogár volt rajtad. – közölte. – Mi van? – nézett hülyén Hobi-ra.

-Semmi... – mondta furcsállva, majd előrenézett.

-A világ összes pénzéért sem akarnék semmit tőle. Nekem nehogy kombinálj. – közölte Taehyung.

Hát én ezt nem állítanám....

-Nem kombinálok. Jungkook-nak van esze. Nem kéne neki egy ilyen alak mint te. – közölte Hobi.

-Ilyen alak? Milyen? Helyes, vonzó? Tökéletes? – mondta mosolyogva.

-Egy ilyen egoista barom, aki csak szemétkedni tud. – vágta hozzá.

Erre a kijelentésére muszáj volt nevetnem. Próbáltam visszatartani, de látszódott a vállaim mozdulásaiból, hogy nevetek.

-Meg látjuk ki nevet a végén. – nézett rám Taehyung.

Egyből abbahagytam és szótlanul mentem tovább.
Hobi-ék leváltak az egyik utcában, mi pedig tovább folytattuk az utat.

-Szüleid otthon vannak? – kérdezte.

-Igen. – mosolyogtam rá egy gonosz vigyorral.

Hamarosan megérkeztünk. Az ajtó előtt állva nyomtam le a kilincset, ami nem mozdult.
Megpróbáltam még egy párszor, majd Taehyung levette a kilincsről a kezemet.

-Be van zárva nem látod? – kérdezte.

-De... Észrevettem. – sóhajtottam. – Nincs kulcsom.

-Azt mondtad, hogy otthon vannak a szüleid.

-Itthon is kéne lenniük. – feleltem.

Előkaptam a telefonomat, majd megcsörgettem anyát.

-Szia Kicsim. – vette fel a telefont. – Pár perc és otthon leszünk.