Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

13.

Amint tudtam egyből kiszabadítottam magam és elképedve néztem a fiúra.

-Y-Yoongi... M-mégis mi volt ez? – kérdeztem idegesen.

-Te akartad, hogy adjak választ...

-De ezt szavakkal is el lehetett volna mondani! – kiáltottam.

-Ne húzd fel magad. Ez csak egy csók volt...

-Csak egy csók? Kérsz csak egy pofont? – emeltem meg a kezem.

-Jó bocs. – emelte fel a két kezét.

-Egyáltalán, hogy gondoltad ezt? Miből gondolod, hogy bármit is éreznék irántad? Sőt... Miből gondolod, hogy én a fiúkat... szeretem? – kérdeztem rá.

-Taehyung.... – kezdte el, de egyből közbeszóltam.

-Elmondta?! – akadtam ki. – Megígérte, hogy titokban tartja... – temettem idegesen a kezeimbe az arcomat.

-Mi? Nem mondott semmit rólad... Csak tudok róla valamit, amit Te valószínűleg nem... – mosolyodott el. – Most nagyon elárultad magad. – nevetett fel.

Jézusom.... Most mit csináljak?

-Gondolom most elmondod mindenkinek... – sóhajtottam.

-Nem. Nem mondom el senkinek. Megígérem.

-Köszönöm. – mosolyodtam rá. – Attól függetlenül haragszom rád. – tettem keresztbe a kezeimet.

-Hiba volt tudom... De... Nem tudtam szavakban kifejezni...

-Mindegy... Felejtsük el.

-Megpróbálom. – mosolyodott el.

-Yoongi!

-Jó... Elfelejtem...

Pár perc múlva már a buszon ültünk.
Ismét csendben telt az út, majd leszállás után felé fordultam.

-Mit tudsz Taehyung-ról? Mit mondott neked? – kérdeztem.

-Ahogy a Te titkod, úgy az Ő titka is nálam van. És nem mondom el senkinek. – közölte, majd elsétált.

Nocsak... Taehyung is titkol valamit...

***

Reggel sokkal előbb keltem a kelleténél.
Gyorsan összeszedtem magam és már rohantam is ki a házból.
Egyenesen Hobi háza felé siettem.
Amint odaértem már lépett is ki az ajtón.

-Jó reggelt! – mosolyogtam rá.

-Neked is. Hát Te? – kérdezte, amint kilépett a kapun.

-Nem jöhetek a legjobb barátom elé? – kérdeztem mosolyogva.

-De. – nevette el magát.

-Egyik napra szervezhetnénk valamit. A hétvége kilőve... Plusz ott a házi dolgozat is... – gondolkoztam el.

-Jungkook... – állított meg. – Becsülendő az igyekezeted, de most nincs jó alkalom. Végzünk a dolgozatokkal, majd utána találkozunk. Addig viszont segíts... Hogy vegyem rá valamire azt a nőt? – nevette el magát.

-JiWoo-t? – mosolyodtam el. – Ez jó kérdés.

-Neked könnyebb dolgod van... – sóhajtott, majd tovább indultunk.

-Tudod Taehyung-gal sem könnyebb...

-Pedig sokszor vagytok együtt.

Mivel zsarol persze... Jaj Hobi, ha tudnád a dolgokat...

-Ez... Ez nem jelent semmit.

-Ha Te mondod. – nevetett fel.

Amint beértünk az iskolába egyenesen az osztályterem felé indultunk.
Az ajtó előtt szokatlan nagy hangzavar csapta meg a fülünket.

-Yoongi! Te szemét! – hallottuk Taehyung hangját.

Benyitottunk az osztályba, majd egyből felénk nézett mindenki.

-Nocsak, nocsak... Hát ki van itt? – nevetett JiWoo.

-Kussolj már el! – kiáltott rá Taehyung.

-Miért véded ennyire? Csak nem Te is másképp állsz a dolgokhoz? Ennyit a nagy Kim Taehyung-ról emberek. – mosolygott a lány az asztal tetején ülve.

-Ezt nem mondtam! – kiáltott rá Taehyung.

Körbenéztem az osztályban, majd észrevettem az ijedt arcokat.
A hátsó sor kíváncsian hallgatta a történéseket, míg Yoongi és Taehyung egymás előtt állva néztek idegesen egymásra.

-Mi folyik itt? – kérdeztem rá óvatosan.

-Kérdezd meg Tőle! – mutatott Taehyung Yoongi-ra.

Taehyung idegesen meglökte a mellette lévő asztalt, ami nagy csattanással dőlt hátra.
A következő pillanatban pedig kiviharzott az osztályból.

-Na kezdődik az osztálybalhé... – sóhajtott Hobi, majd a padja felé lépett. – JiWoo... Szállj le arról a padról.

-Nekem Te ne dirigálj. Hm... Te is annyit lógsz Jungkook-kal... Talán Te is meleg vagy? – kérdezte tőle.

Teljesen lefagytam.
Kikerekedett szemekkel néztem JiWoo-ra, aki folyamatosan kuncogott a padon ülve.

-Mi? – nézett felé értetlenül Hobi.

-Jól hallottad. A mi kis újoncunk meleg. Ja és másik nagy menő is. – mutatott Yoongi-ra.

-Rohadj meg JiWoo! – csapott az asztalra Yoongi. – Szerencséd, hogy nem szokásom lányokat megverni.

-Most megijedtem...

-Elég legyen! – keltem ki én is magamból.

-Na. Megszólalt végre. Már azt hittem, hogy Yoongi leharapta a nyelved. – nevetett fel.

-Ebből elég legyen! JiWoo mégis mi a fenét képzelsz magadról? – emelte fel a hangját Jimin.

-Itt a következő... Még valaki? – nézett körbe.

-Mekkora egy szemét vagy! – morogta a fiú.

-Befejeznétek? –lépett be az osztályfőnök a terembe. – Tőletek zeng a folyosó! Ki kezdte? – kérdezte idegesen.

-JiWoo! – vágtam rá Yoongi-val.

-Kis mocskok! Még én legyek a szar? – akadt ki a lány.

-Yoongi, Jungkook fel az igazgatóiba! JiWoo Te is! – közölte az osztályfőnök.

-Mi? Akkor már Jimin is! Nem mondhatja rám, hogy szemét! Milyen viselkedés ez már? – tette keresztbe a kezeit.

-Ezer örömmel nézem meg, ahogyan kirúgatod magad. – pattant fel Jimin.

-Mégis mi a fene ütött belétek? Mindannyian fel az igazgatóiba! És valaki állítsa már fel azt a padot... – morogta.

JiWoo magabiztosan ment legelöl, mi pedig hárman kullogtunk mögötte.
Amint megérkeztünk az igazgatói elé megpillantottuk Taehyung-ot az egyik széken ülni.
Leültünk mi is a székekre, majd a fiúra néztem.
Taehyung szemében nem láttam mást, mint haragot és csalódottságot.

Jól kezdődik a reggel mondhatom...