Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

17.

Sziasztok! ❤️
Elég késve hoztam a következő részt, és ezért elnézést kérek.
Kárpótlásul most több résszel érkeztem. 😇
Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is.
Hamarosan hozom a következőt. 😊
---------------------------------------------------

Reggel Taehyung mocorgására ébredtem. A fiú felé fordultam és mosolyogva figyeltem. Halkan nyöszörögni kezdett, majd lassan szavakat kezdtem el kihallani.

-Kookie... - motyogta a nevemet. - Ne menj el.

Felhúzott szemöldökkel figyeltem, amint egyre kisebbre húzta magát.
Pár perc múlva újra megszólalt, aztán leesett minden. Taehyung rólam álmodott. Újra álmodta azt, mikor elmentem otthonról.

Ennyire aggódsz értem Taehyung?

Elmosolyodtam ezen a gondolaton, majd lentről, a földszintről kiabálás hallatszódott.

-Még mindig itt vagy? Megmondtam, hogy menj el! Mit nem értesz ezen? - üvöltött anya.

Megint kezdik...

Felültem az ágyban és felhúztam a lábaimat, majd átöleltem azokat. Lehajtottam a fejemet és úgy hallgattam az újrakezdődő veszekedést.

Egy apró érintés által összerezzentem, majd Taehyung felé kaptam a fejemet. Keze a hátamon pihent, miközben szomorúságot fedeztem fel szemeiben.

-Ezért mentél el otthonról? - kérdezte reggeli rekedtes hangján.

-Igen... - sóhajtottam. - Sajnálom, hogy erre kellett kelned.

-Mi a vita tárgya?

-Nem tudom... - hajtottam le ismét a fejem.

-Kookie... Gyere ide. - kapta el a kezemet és húzott hátra.

Visszafeküdtem az ágyba a fiú mellé, akinek a száján egy aprócska mosoly jelent meg.

-Minden rendben lesz. - mondta, miközben egyre jobban közeledett.

-Majd meglátjuk. - szorítottam rá a takaróra.

Taehyung vészesen közel volt hozzám, ami által arcom színe teljesen megváltozott.

-Most mi az? - kérdezte halkan. - Már voltam sokkal közelebb is hozzád.

-Tudom. - feleltem halkan, mire a fiú elmosolyodott.

Taehyung egy szempillantás alatt ajkait az enyémekre helyezte. Lassú csókot kezdeményezett, amit én egyből viszonoztam. Taehyung hamarosan pozíciót váltott, ezáltal fölém került. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást, míg végül kezeim útnak indultak. Fedetlen mellkasán kötött ki a kezem, ami által ismét megváltozott az arcom színe. Nem sejtettem, hogy póló nélkül volt, így kicsit meglepetten ért.

-Kookie.. - vált el ajkaimtól. - Ideje felkelnünk... Menjünk. - köszörülte meg a torkát.

Szélsebesen pattant ki az ágyból, majd magára kapta a ruháit.

-Ki kelsz még ma az ágyból? - nézett felém.

-Megyek. - feleltem, majd kimásztam az ágyból.

Vajon most Taehyung és én...
Most mi együtt vagyunk?
Együtt igaz?

Az ágyam szélén ülve gondolkoztam el a köztünk lévő kapcsolatról, majd Taehyung nevetni kezdett.

-Ennyire elvettem az eszed? Nem nagyon vagy itt fejben.

-Nagyon vicces. - forgattam a szemeim, majd a szekrényemhez léptem.

Amint megkerestem a megfelelő ruhadarabokat az ajtó kilincsére tettem a kezem. Óvatosan visszanéztem a fiú irányába, miközben az alsó ajkamra haraptam.

-Taehyung... - szólítottam meg, mire kíváncsian nézett rám. - Mi most... - kezdtem volna rákérdezni a kapcsolatunk állására, de nem tudtam folytatni.

-Mi most mi? Oh, azt hiszem tudom, hogy mire gondolsz. Nem Jungkook. Én csak úgy szórakozásból csókolom meg az embereket. - nevette el magát. - Kookie... Hiába ellenkeznél, te már az enyém vagy.

Ellenkezni? Azt várhatod Taehyung.

Sietősen elhagytam a szobámat, majd a fürdőszobába mentem. Gyorsan átöltöztem, rendbe szedtem magam és már rohantam is vissza Taehyung-hoz.
Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem mellé az ágyra.

-Meddig maradsz? - kérdeztem.

-Miért? Szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdezett vissza.

-Erről szó sincs. - vágtam rá egyből.

Taehyung mosolyra húzta a száját, majd kopogásra figyeltünk fel. A következő pillanatban, pedig anya dugta be a fejét az ajtón.

-Zavarok? - kérdezte.

-Nem. - néztem rá.

-Jungkook beszélnünk kell...

-Jó. Beszéljünk.

-Négyszemközt. És el fog tartani egy ideig...

-Oh. Értem a célzást. Majd beszélünk Jungkook. Köszönök mindent. - mondta Taehyung, majd felkelt az ágyról.

-Én köszönöm a tegnapit. Bármikor szívesen látunk. - mosolygott rá anyu.

-Kikísérsz? - kérdezte tőlem Taehyung egy apró mosollyal.

-Ki. - ráztam a fejem mosolyogva.

Taehyung felkapta a cuccait, majd lesiettünk a földszintre. Átvágtattunk a folyosón és megálltunk az előszobában. Taehyung felhúzta cipőit és kihúzott az ajtó elé. Becsukta az ajtót, majd hirtelen az ajkai újra az enyémeken kötött ki.

-Ma még biztosan hallasz felőlem. - vált el tőlem hamarabb, mint gondoltam.

-Remélem is. - mosolyodtam el.

-Kitartást itthonra. - ölelt magához, majd intett egyet és elindult.

Figyeltem egészen addig, míg le nem fordult az utcában és el nem tűnt a szemeim elől. Mosollyal az arcomon mentem vissza a házba, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Jungkook... - került elő anya hirtelen.

-Igen? - kérdeztem.

-Valamiről tudnod kell. Nyilván észrevetted, hogy apáddal nem olyan fényes már a kapcsolatunk. Az a helyzet, hogy válni fogunk. - közölte.

Szemeim kétszeresére nőttek, amint ezt meghallottam.

Válni fognak?