Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

2.

Fejem az ajtó felé kaptam, mikor meghallottam kinyílni.
Visszatért az osztályfőnök, aminek most kifejezetten örültem.

Leült az asztalához, majd csendben elfoglalta magát.

Fenébe...

Sehogy nem tudtam kikerülni Taehyung szavait.

Hacsak...

-Mr. Wang! – szólítottam meg az osztályfőnököt.

-Mondjad Jungkook. – nézett fel a füzetéből.

-Kimehetnék a mosdóba? – kérdeztem.

-Menj, de siess.

-Rendben, köszönöm. – mosolyogtam.

Mikor terveztem felállni Taehyung megragadta a csuklómat.

-Segítsek? – kérdezte egy hatalmas vigyorral.

-M...Mi? – kérdeztem sokkos állapotban.

Választ nem várva téptem ki kezem az övéből, majd kimentem az ajtón.
Megkerestem, majd amint bementem idegesen a csapnak támaszkodtam.

Nem hiszem el, hogy ez mind velem történik meg.
Miért jöttem zavarba ettől az idiótától?

Megmostam hideg vízzel az arcomat, majd a tükörbe néztem és figyeltem, ahogy a vízcseppek végigfolynak az arcomon

Nem hagyom, hogy Taehyung átlásson rajtam.
Erős leszek...

Idegesen a csap szélét szorítottam. Erőt vettem magamon és elindultam vissza.
A terembe érve, feszülten haladtam a padunkhoz, majd leültem.

Az óra végéig Taehyung nem szólt hozzám. Amint kicsöngettek felállt, majd a mellettünk lévő pad tetejére ült.

Elővettem a fülhallgatómat és elindítottam a legelső zenét. A szám feléig sem jutottam el, de már Taehyung próbálkozott. Egy papírdarab repült egyenesen nekem. Sóhajtva állítottam meg a zenét, majd kivettem a fülemből a fülhallgatót és Taehyung-ra néztem.

A fiú látványosan levette a pulóverét. Ahogy leszedte magáról az anyagot, a pólója felcsúszott és ezzel rálátást biztosított a hasára.

Miután megszabadult tőle felém küldött egy mosolyt, majd nekem dobta a pulcsiját.

-Rakd le a székemre. – utasította.

Unottan nyomtam le a ruhadarabot a székére, majd egyenesen Hobi-hoz mentem. Mellette, úgy ahogy mondta üres volt a hely. Ismét kiment a padtársa így le tudtam ülni mellé.

-Egyik nap suli után nem lenne kedved találkozni? – kérdezte mosolyogva Hobi.

-De. Itt az ideje, hogy barátokat szerezzek, ha már eddig úgy sem voltak. – mosolyogtam rá.

-Nem voltak barátaid? – döbbent le.

-Nem. Sokszor váltottam iskolát és feleslegesnek tartottam. – ráztam meg a vállam.

-Értem. Hát, már szerezték is egyet. – mondta boldogan.

-Hé, Jeon! – szólt Taehyung.

-Ezt nem hiszem el... – mondtam halkan sóhajtozva. -Mi az? – fordultam hátra.

-Tudtommal te itt ülsz. – mutatott a helyemre.