Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

12.

Az utolsó óráról csöngettek ki.
Gyorsan eltettem a cuccaimat, majd elindultam az ajtó felé.
Óvatosan Yoongi-ra néztem, aki halványan elmosolyodott.

-Hé Jungkook! – állt meg mellettem Hobi karba tett kezekkel.

-Igen? – kérdeztem, de nem néztem rá.

-Ide nézz, ha hozzád beszélek légy szíves...

-Bocsi...Csak... – néztem felé, majd egyből félbeszakított.

-Tudod... Nem értek valamit. Mégis kivel áll össze? Velünk vagy velük? Jungkook.... Lehet, hogy Te ezt nem veszed észre, de én igen. Alig vagy velünk. Taehyung-gal szórakozgatsz az órák alatt és a szünetekben is. Mi van velünk? Az elején utáltad őket, most meg?....

-Elég! – kiáltottam rá. – Ti vagytok a barátaim. Értsd meg. Taehyung-gal szórakozgatok? Nem az én hibám volt, hogy felborult az asztalunk... Meg amúgy is... – temettem kezeimbe az arcomat. – Ez olyan bonyolult...

-Csak.... szeretném, hogy velünk is foglalkozz.... Nem akarlak elveszíteni. – hajtotta le a fejét.

-Te voltál az első barátom. Nem foglak elhagyni. – öleltem magamhoz a fiút.

-Lehetne egy kérdésem? – húzódott el.

-Persze. – mosolyodtam el.

-Lemondtad a hétvégét... Miattuk igaz?

-Hát... Én... Sajnálom. – hunytam be a szemem.

-Ez van. Majd legközelebb. – sóhajtott. – Első barátok... Minden új... Gondolom keresed a helyed a klikkekben. Végén ott ragadsz. – közölte, majd kisietett az osztályból.

Talán... Tényleg elhanyagolom?
Tényleg többet lógok Taehyung-gal, mint velük?
Borzalmas barát vagyok...
Ezt még helyre kell hoznom...

Elhagytam az osztálytermet, majd az iskola előtt kezdtem el keresni Yoongi-t.
Folyamatosan nézelődtem, de nem találtam.

Most ez csak egy szívatás volt?...
Átvert?

Sóhajtva indultam el, majd meghallottam a közelből a nevemet.

-Jungkook! – kiáltotta Yoongi. Felé néztem, majd közeledni kezdett. – Hazamész Taehyung-gal, aztán találkozunk a buszmegállóban. Az utcátok végén fogunk felszállni. Le ne késsed nekem. – nevetett fel.

-Nem fogom. De miért megyek haza Taehyung-gal? Mehetnénk egyből is... – húztam fel a szemöldökömet.

-Tudok pár dolgot. – közölte, majd elindult az ellenkező irányba.

Mi? Ugye nem a titkomról beszélsz?...

Feszülten álltam egy helyben, majd Taehyung hirtelen átdobta a kezét a vállamon. Átkarolt és magához rántott.

-Indulhatunk Kookie? – kérdezte.

-A-azt hiszem... – közöltem, majd elindultunk. – Muszáj ölelgetned? – kérdeztem.

-Igen. Rendes barát módjára gondoskodnom kell arról, hogy élvezd a velem töltött perceket. – húzta mosolyra a száját.

-Barátok vagyunk? – lepődtem meg.

-Csak nem többre gondoltál?

Egyből kibújtam karja alól és felé fordultam.

-Taehyung. Megköszönném, ha békén hagynál.