Someone like you ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ [✓]

11.

Beértem az osztályba.
Egész úton egyedül mentem, így sóhajtva tettem meg az első lépést.
Elindultam a padunk felé, majd megláttam Taehyung-ot, viszont háttal ült.
Megfogtam a vállát, és köszöntem neki.
A fiú lassan fordult felém, majd mosolyra húzta a száját.

-Helló, Kookie! – mosolygott.

Ijedtem egy lépést hátráltam.
Taehyung arcát csupa seb és rászáradt vér borította.
Szeme körül egy lila karika díszelgett.

Jézusom...

-Mi történt? – kérdeztem rémülten.

-Az anyám. Megígérted, hogy velem leszel... Elhagytál. Nem volt ki segítsen. Ez lett az eredménye. Nem segített senki nekem Jungkook. Egyedül maradtam. Magamra maradtam... – közölte.

A fejemet kezdtem rázni.
Éreztem, hogy könnyek szöknek a szememből..
Én nem akartam ezt...

-Csak egy délutánt volt...

-Épp elég volt. – közölte mérgesen, majd felpattant a székéről.

Ijedtemben, pedig felijedtem.
Remegve ültem fel az ágyamban, miközben végig magam előtt láttam Taehyung sebes arcát.

Mégis miért álmodtam ilyet?
Talán, mert láttam, hogy az anyja megpofozta...
De azaz egy délután... Lehet, hogy a mai délutánra értette?
De nem tudja, hogy Yoongi-val leszek... Viszont csak ekkor lenne az a délután, amiről beszélt...
Ez túlságosan is arra utal...

Remélem, hogy nem lesz baja mikor nem leszek vele...

Az időre néztem, majd megpillantottam, hogy egyetlenegy órám maradt a kelésig.

Remek...

Idegesen feküdtem vissza, de nem jött álom a szememre.
Folyamatosan Taehyung járt a fejemben.

Féltettem, mert... Szerettem.
Félek kimondani, és nem is akarom elsietni, de mintha szeretném...

Hamarosan mégis sikerült elaludnom.
Mikor újra felkeltem az már a jelzés volt.

Ásítva keltem ki az ágyból, majd elvégeztem reggeli rutinjaimat.
Amint megvoltam levittem a táskámat a nappaliba.

-Anya! – kiáltottam be a konyhába.

-Mondjad. – nézett rám.

-Ma, akkor később jövök haza... – közöltem.

-Jól van. – felelte, majd kimentem a konyhából.

Felkaptam a táskámat és már indultam is.
Elszomorodtam, mikor nem láttam a ház előtt Taehyung-ot.

Örültem volna, ha ma is eljön elém, de nem így lett.
Egyedül indultam el az iskola felé, majd útközben összefutottam Jin-nel.

-Szia Jungkook. – mosolygott, miközben a reggelijét ette.

-Szia. – mosolyogtam rá. – Hobi?

-Ma előbb kellett bemennie. – közölte.

***

Egyedül ültem becsengetés előtt a padban.
Féltem, mikor beléptem az ajtón...
Tartottam attól, hogy Taehyung úgy fog kinézni, mint az álmomban, de nem így történt.
Sőt, meg sem jelent.

Elkezdődött az első óra és hamarosan a tanár megkezdte az óra tartását Taehyung nélkül.

Mi van, ha történt otthon valami?
Mi van, ha az anyja bántotta és azért nem jött?