𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]

2.

Felálltam helyemről és oda mentem Zaynhez. 

- Szia.

- Szia. - mondta unott hanggal, majd hátra fordult Brianahoz, az iskola kurvájához. Szóval haragszik rám.

- Beszélhetnénk? - kérdeztem kicsit ingerültebben.

- Majd, egyszer. - felelte bunkó hangnembe.

- Most haragszol rám?

- Nem csak Liam... Liam szakított velem. - bekönnyesedett szeme csillogott a nap fényében.

- Miért? Miattam? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Nem, nem a te hibád. Az enyém. Én csesztem el az egész kapcsolatunk.

- Dehogyis. Ez biztos nem igaz. És ha igen, jobbat érdemelsz nála. - uhh, ez a sablon duma. Már mindegy, kimondtam.

- Harry, te ezt nem érheted. Azt hiszi valakit teherbe ejtettem, pedig nem. Én... Én vagyok terhes.

- Mi? Terhes vagy? Liam az apa? - kérdeztem meglepődötten, ezt el sem hiszem.

- Igen. De ő ezt nem tudja.

- Miért nem mondod el neki?

- Úgyse hinné el. - csak lefelé nézett könnyes barna íriszeivel.

- Akkor majd én beszélek vele. - ajánlottam fel neki de-

- Nem, nem kell. Megoldom valahogy. - kis szünetet hagyott, majd folytatta - Tényleg.

- Akkor segítek valamiben.

- Ha kell valami szólok. Köszönöm, hogy felajánlottad. - rám mosolygott, de látszott a mosolyán és a szemén, hogy ez nem az őszinte mosolya.

- És mióta vagy állapotos?

- Ma lesz a 4-ik havi vizsgálat (szerk. pancus0828 kösz, hogy gondolkozol helyettem, így este fele)

- És lehet már tudni a nemét?

- Még nem látszott eddig, de lehet, hogy a mai ultrahangon már látszani fog.

- Elmehetek veled? - kérdeztem a pakisztáni fiútól izgatottan.

- Öhh, ha szeretnél, akkor várlak a közeli kórházba 6 órakor. 

- Rendben, mindenképp ott leszek. 

Ezzel visszasétáltam helyemre, majd előpakoltam rajzra. Ma állítólag a kedvenc sztárunkat kell lerajzolni. Szóval Louis William Tomlinson/Austin készülj fel a mesterműre. Nevettem magamba magamon, igen, vannak ilyen hülyeségeim. (szerk. ¹) Mire kipakoltam mindent megszólalt a csengő. Már unom ezt a szart. Négy év alatt nem tudtam megszokni. Szépen lassan indultam a rajzterem felé. Leültem egy székre majd megvártuk Mr. Adams-et a rajztanárunk. Nagyon kedves és szerethető tanár. Kicsit langyi, de hisz sokan vagyunk így ezzel a suliban. Van egy iszonyat helyes férje és 2 gyermeke. Két apró kis lányka, Diana és Amy. Kis ikrek, hihetetlenül aranyosak, egyszer behozta őket órára, mert nem tudta hova rakni őket. Emlékszem mikor mindenki leszólta a terhessége miatt. Pedig nagyon is jól állt neki a pocak. Na mindegy is, térjünk vissza az órához. 

Megérkezett Ethan tanár úr, majd belekezdett mondandójába. Oké, jól emlékeztem arra, hogy mi lesz a mai órán. Készülj Louis! Elmondott mindent, majd mindenki neki kezdett. Elkezdtem rajzolni, de éreztem valaki tekintetét magamon. Körbe néztem, majd megláttam, hogy Zayn bámul rám. Elővettem telefonom és írtam neki egy üzenetet.

Tomlinsonné: Valami baj van? 

Zaza: Hányingerem van.

Tomlinsonné:  Szólj Mr. Adamsnek. Nem fogja leharapni a fejed.

Zaza:  Mindegy. Túlélem valahogy.

Ezzel csak felé pillantottam egy "oké" nézéssel. Sajnálom szegényt. De térjünk vissza L.-hez. 

Már a második óra folyik javában. Már mingyárt készen vagyok vele. Nem lett a legjobb, mert már voltak ennél ezerszer jobb rajzom is róla. 

1: És itt nem magamra utaltam, áh

Nem akarom húzni a szót, köszi hogy elolvastátok! Pusz-pusz Cherryk!

A Larry legyen veletek!

-
Orsi