𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]

7.

Louis pov.

Hogy mondhatja az, hogy nem csinálja azzal akivel nincs együtt? Hogy lehet ilyen önző? Szerinte miért vallottunk egymásnak szerelmet? Sírva hajtottam el házától. Haza mentem, majd felhívtam Niallt. Csak Ő van nekem. Nincsenek barátaim, sosem voltak. Hiába ismerek sok "híres" embert, őket soha nem vallottam a barátaimnak. Nem hiszem, hogy valamelyikük most azonnal jönne megvigasztalni. Niallt középiskola óta ismerem. Eleinte nem voltunk jóba, de rajta kaptam egy fiúval, és félt, hogy szétkürtölöm. Ekkor bevallotta, hogy meleg. Én voltam az első akinek el merte mondani ezt. Kicsit összebarátkoztunk. Ekkor én még nem tudtam melyik nemhez is vonzódom. Utolsó évben elmondtam neki, hogy a fiúkat szeretem. Akkor már bíztam benne. Ő nem mondott semmit, csak mosolygott.

Azt mondta 2 perc, de már 3 perce várok rá. Ha azt ígéri 2 perc múlva itt van, akkor miért nincs még itt? Halálra aggódom magam. Nyugi Louis, nyugi! Nem lesz semmi baj, - nyugtatgattam magam - megint elkezdtem sírni. Leültem egy bárszékre, és homlokomat megtartottam kezemmel. Mért csinálja ezt velem? Letöröltem pulcsim ujjával arcomról lecsorduló könnycseppet. Felálltam a székről, majd a fürdőbe vettem az irányt. Hideg vízzel meg mostam arcomat. Hánynom kellett. Hányingerem volt, de ne tudtam hányni. Belülről mar a szomorúság. Hol van már Niall? Komolyan azt akarja, hogy elővegyem pengém? Azt akarja megint a mentő vigyen el? Már Ő sem akar mellettem lenni?

Remegő kezekkel nyúltam a fiók felé, és remegő kezekkel kinyitottam. Már a pengéhez nyúltam volna, de csöngettek. Niall ajánlom hogy te legyél az. Kimentem a kis helységből, majd a nappalin át vágtattam az ajtóhoz. Kinyitottam, de nem Niall volt az, ez nem Niall. Egy göndör zöldszemű angyal volt az. Magyarán Harry. Egy angyal akit most gyűlölök, de mégis szeretek. Mit keres itt? Hogy jutott ide? - tudni illik nincs kocsija - Honnan tudja hol lakom?

- Mit keresel itt? - kérdeztem meg komoran.

- Mi rosszat tettem? - nézett rám könnyes szemekkel. Zöld íriszei csak úgy csillogtak. Vöröslő szemkörnyék, könnyes szemek. Pirosló ajkak, csókolni valóak, csak úgy hívogat. Ajkait néztem, de gyorsan el is kaptam onnan tekintetem.

- Még van pofád megkérdezni? - ordítottam rá mérgesen, könnyes szemekkel.

- Itt meg mi történik? - jelent meg hirtelen szőke már-már barna - kivan szőkítve a haja - hajú barátom. Tapsod neked Niall! Nobelt vagy Oscart, bánja a faszom mit.

- Ő ki? - néz rám szúrós szemekkel Harold.

- Semmi közöd hozzá.

- Legalább mond el mit tettem. - mondta szomorúan egy kis zavarodottsággal fűszerezve.

- Azt mondtad nem flörtölsz , vagy etye-petyézel akivel nem vagy együtt.Hogy mondhatsz ilyet? Nem ezért vallottunk szerelmet egymásnak?

- De nem mondtál semmit! - ordított rám.

- Azt hittem nem kell semmit mondani, mert egyértelmű.

- Sajnálom hogy egy ilyen barom vagyok. - ordította, majd a végén utat törtek könnyei. Niall csak állt mellette mint fasz a lakodalomba. Közelebb létem hozzá, - mármint Harryhez, nem Niallhez, eszem ágában sincs, most haragszom rá kicsit - majd átöleltem. Egy "Ne sírj"-t súgtam fülébe, és elkezdtem ringatni.

- Nem akarom eme pillanatot megzavarni, de most maradjak, vagy sem? - felé pillantottam, majd a kezemmel legyintettem, hogy elmehet. Intett egyet és el is ment. Elváltam Harrytől, majd állánál fogva felemeltem fejét.

- Sajnálom, hogy így kiborultam.

- Nem, én sajnálom, hogy félreértettelek. - nézett szemeimbe, majd megcsókolt. Viszonoztam tevékenységét, majd bevezettem a házba. Megfogtam fenekénél, - jegyezzük meg, hogy nem semmi popókája van - majd felemeltem és átöleltem, így csókoltuk egymást tovább. Hátsóját markoltam, mikor megszólalt telefonom. Megnéztem ki az: Liam. Mit akar ilyen fontos pillanatokban? Elakarja baszni? Nem nem. Nem fogom fel venni. Ne hogy azt higgye.