𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]

14.

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit kellett várni erre a részre. Remélem mindenkinek tetszeni fog, lesz benne egy pár fordulat. :) Jó olvasást 💙💚

Louis pov.

Egy lövésre lettünk figyelmesek. A golyó Harry vállába fúródott. Elájult. Körül néztem, csak a testőrök voltak ott. Oda futottak, közbe én karjaim közt tartottam szerelmem. Paul – az egyik testőrünk - egyből hívta a mentőket, addig a másik próbálta elállítani a vérzést.

A mentősök 10 perc alatt kiértek, én addig majd összefostam magam a félelemtől. Idegességembe sírtam. Nem bírnám ki Harry nélkül.

Beültem mellé mentőautóba, majd azonnal elindultunk.

▪▪▪

Egyből a műtőbe vitték. A nővér próbált megnyugtatni. A fiúk is ide jöttek. Halálra aggódták magukat.

Az orvos kijött a műtőből, mind rákaptuk a tekintetünket. Ugye minden rendben?

- A műtét sikeres volt, a golyót sikeresen eltávolítottuk. A fiúnak sincs semmi baja, és a babával is minden rendben. - hál'istennek. Már kezdtem megijedni.

- Köszönöm doktor úr. Nagyon hálás vagyok érte. - nem győztem köszönni.

- Nincs mit, ez a munkám. - mosolygott rám.

- Belehet menni hozzá? - tette fel Zayn a kérdést.

- Persze, a 169-es kórteremben van. - majd ezzel el is ment.

Mi gyorsan megkerestük a szobát, és leültünk a kis kanapéra, ami a betegágy mellett volt. Csak néztünk hol Harryre, hol a pocakjára, hol az EKG gépre. Idegesített a csipogása, bárcsak ne hallanám.

A gép csipogására kelltem, ami még mindig felkúrta agyam. Zaynék időközbe hazamentek Julia-hoz, hisz nem hagyhatnak egyedül egy csecsemőr, hiába van jó kezekben. Én ez idő alatt pedig bealudtam.

Átültem a székre, hogy Harry kezét megfoghassam, és hogy a picit simogathassam. Remélem minden rendben lesz. Nem akarom, hogy bármi bajuk legyen.

"If I could fly, I'd be coming right back home to you" - kezdtem el énekelni hallkan.

"I think I might give up everything, just ask me to. Pay attention, I hope that you listen 'cause I let my guard down" - de nem ment tovább. Könnyeimnek utat engedtem. - Hazzy, kérlek. Kérlek Szerelmem, kelj fel. - suttogtam el neki sírva. - Mindent megbánok, mindent, amit veled tettem és rossz volt. Sajnálom. - bújtam hozzá kezéhez. Fejem rajta pihent azon a kezen, amelyiken van az az ujja, ahová egy gyönyörű gyűrű kerül majd.

Könnyeim Harry kézfején landolt. Féltem, rettegtem attól, hogy elveszíten Őt és a babánk. Éllítólag minden rendben van velük, de érzem, hogy valami nem stimmel.

Felemeltem fejem, majd arcára néztem. A hold fénye megvilágította. Hosszú szempillái árnyékot vetettek arcára, szája kissé elnyílva.

Egy nővér jött ve ekkor.

- Jó estét. Jöttem infúzió cserére. - ment oda kicserélni az infúzószacskót. - Ne aggódjon, minden rendben lesz. Az orvosok nagyon figyelnek rá, hisz Ő a főorvos úr fia. - erről nem tudtam. Hazz sosem mondta, hogy az apja orsvos, mindig azt mondta, hogy a szülei elmentek otthonról.

- Tessék? Harry szülei nem üzletemberek?

- A nevelőszülei igen. Ha szeretne beszélni Dr. Styles-al, akkor menjen fel az irodájába. - mosolygott rám kedvesen az ápoló.

- Rendben, köszönöm. - majd felkeltem a kisszékről. - Magára bízhatom addig?

- Persze. - és ezzel indultam is az irodába.

Mikor az ajtóhoz értem, félve bekopogtam. Az ajtó másik feléről nyögések hallatszódtak át. Már megvan, miért van nevelőszülőknél. Az ajtót nem nyitották ki, így hát újra kopogni kezdtem, de most erősebben.

- Mi a fasz van már? - hallottam meg egy férfi morgását, de ajtót azonban így se nyitottak. Úgy döntöttem bemegyek. Nem érdekelt semmi.

A férfi csak nézett rám, mikor bementem.

- Ki a fasz vagy te? - de ez nem a főorvos volt. A névtáblája alsó részén egy gyermekorvos felirat szerepelt. Egy gyerekorvosnak komolyan így kell viselkednie?

- Dr. Styleshoz jöttem.

- Nem látod kölyök, hogy épp dolga van.

- Nem veled szeretnék beszélni, még mindig. Vedd ki magadat a szájából - igen, előttem éppenséggel egy orális kielégítés zajlott le. - , ha nem akarod, hogy két lábbal rugassalak ki innen.

- Mégis ki a lófasz vagy te? Kirugatni egy ilyen civil? - horkantott fel.

- Tudod te, hogy én ki vagyok? Egy világhírű énekes, aki bármelyik pillanatban elpicsázhat.

- Te vagy Louis Tomlinson, igaz? - szólalt meg az orvos, közbe pedig letörölte száját.

- Honnan tudja ki vagyok?

- Láttam a hírekbe, hogy te vagy Harry párja és gyermeke apja. - válaszolta mosolyogva. Ártatlannak tűnt és kedvesnek, de lehet, hogy ez csak álca.

- Igen, így van. - bóéintottam rá.

- Bruce, kérlek elmennél? Szeretnék Louis-val beszélni.

- És mi van, ha én is hallani akarom?

- Kiakadnál, és azt nem szeretném.

- Ki az a Harry? - fogta meg derekánál Dr. Styles-t.

- Maradj, úgy is elkell mondanom valamit.

Ezzel leültünk a kanapéra. Én ezzel a Bruce-al, a főorvos úrral szemben.

- Harry a fiam Bruce, aki már 18 éves. Ne szakíts félbe. Az apjáról annyit, hogy... Az te vagy. - csak néztem erre az alakra. Igazából hasonlítanak is, főleg a zöld íriszeik. - Louis pedig a vejünk. Harry a kórházban van, meglőtték, ráadásul terhes is.

- Eddig miért nem mondtad el Marcel?

- Féltem. - hajtotta le fejét. A férfi felkelt a kanapéról, majd odament hozzá.

- Szívem - ölelte meg párját. - sosem haragudtam volna rád. Tudod, hogy szeretlek. - ahhoz képest az előbb szinte megerőszakolta.

- De akkor nagyon fiatalok voltunk. Mindössze 18 évesek.

- Örökletes ez a terhességi életkor úgy néz ki. - nevetett fel. - Louis, kérlek vigyázz rá, mégha nem is ismerem, de a fiam.

- Mindent megteszek érte.

- Bruce, bemegyünk hozzá? - kérdezte meg Marcel mosolyogva tőle.

- Rendben, Louis, odavezetnél minket? - erre csak bólintottam, majd indultunk is.

A szobába érve, a nővért vettem észre. Tényleg itt maradt?

- Anna, köszönöm, hogy vigyáztál a fiamra. - mosolygott kedvesen az ápolóra Dr. Styles.

- Nincs mit Marcel. - és ezzel el is ment.

- Tényleg hasonlít rám. - vette szemügyre fiát Bruce.

- A szemeit magától örökölte. - tettem kezem vállára.

- Bárcsak felébredne. - ebben pillanatban Harry zöld íriszeit láttuk meg, amit a hold fénye megvilágított.

Köszönöm, hogy elolvastátok. Remélem tetszett :) Csillagozatok, kommenteljetek 💙💚 

💙Puszi💚