Zayn megcsinálta a zöldséges csirkét, ami nagyon finom volt, nem hittem volna, hogy ilyen jól tud sütni-főzni.
- Harry, beszélhetünk? - kérdezte meg tőlem Louis.
- Persze, akkor menjünk ki a teraszra. Liam, Zayn kimegyünk beszélgetni.
- Rendben. - mondták szinkronba.
Ezzel kimentünk a hátsóajtón, majd a kis kanapéra ültünk. Szemébe néztem, és szólásra nyitottam szám.
- Mit szeretnél mondani?
- Tudod nagyon bejössz, mikor meglátlak majd kiugrik a helyéről, nem éreztem még ilyet, először nem tudtam mi ez az érzés, végül rájöttem. Szóval, ha nem bánnád, akkor eljönnél velem egy randira?
- Persze, de nem lesz baj a paparazzik miatt?
- Majd szólók a testőröknek.
- Rendben. - mosolyogtam rá boldogan, olyan boldog vagyok. Közelebb ültem, majd egy apró puszit nyomtam szája szélére. Meglepődötten nézett, én magam is meglepődtem saját magam kreált műveleten.
- Ezt miért kaptam?
- É-én csak... - dadogtam össze-vissza paradicsom vörösen.
- Ne-nem minthogyha baj lenne. - mondta halkan lehatott fejjel. Mindketten felkaptuk fejünket, mert hirtelen megszólalt Lou telefonja. - Jó napot! Igen azonnal! - mondta ijedten. - Sajnálom Angyalka, most mennem kell próbára, teljesen kiment a fejemből a koncert. - ezzel felállt, odahajolt hozzám és egy lágy csókot lehelt párnácskáimra. - Szia! Majd írok. - ezzel el is ment. Majd én is utána mentem. Elköszönt Zaynéktől is, majd kilépett a ajtón, és elhajtott kocsijával.
Leültem Zaynék mellé, és telefonozni kezdtem, 10 perc után, meguntam e műveletet, szóval felálltam.
- Szerintem én haza megyek. - szólaltam meg hirtelen.
- Biztos? - kérdezett vissza Liam.
- Igen, kicsit fáradt vagyok.
- Akkor kikísérlek. - mondta Zayn, majd felállt és kijött velem a kapuig.
- Mi történt köztetek? - nézett kíváncsian.
- Bevallottam neki, és Ő is nekem. Majd a szája szélére nyomtam egy puszit. Majd felhívták, és elment próbára.
- És, együtt vagytok?
- Nem tudom. - hajtottam le fejemet. - Nem mondtunk semmit.
- Biztos megkérdezi majd. Higgy nekem Harry.
- Rendben. - mosolyodtam el. - Most megyek. - majd kimentem a kapun és elindultam házam felé. Egyedül lakok, már 1 éve. A szüleim sokat dolgoznak, és össze vesztem velük, és elköltöztem tőlük. Azóta igaz, anyával már kibékültem, apa pedig... meghalt, tőle nem sikerült elköszönnöm. Ami nagyon bánt.
Tíz perc alatt hazaértem, majd rábasztam magam a kanapéra. Telefonomat kezdtem fürkészni, de nem csináltam vele semmi különöset. Felmentem fürdőmbe, mert úgy döntöttem, hogy lezuhanyzok. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. Hűvösebb vizet engedtem magamra, majd megfogtam tusfürdőm (szerk. azt hitted mást igaz?!) és magamra kentem. Megmostam vele testem, majd kiszálltam. Magamra kötöttem egy törölközőt, majd beléptem szobámba. Odaléptem szekrényemhez, és kivettem belőle egy lenge pólót és egy szabadidőnadrágot. Na meg persze a fiókból egy alsót. Magamra kaptam ruháim, majd megszólalt telefonom: Ismeretlen szám. Megfogtam, majd elhúztam a kis zöld gombot.
- Szia Harry, Louis vagyok. - szólt bele telefonba az ismeretlen szám gazdája.
- Oh, szia Lou. Miért hívtál. - kérdeztem meg tőle. Remélem átakar jönni, gondoltam magamba.
YOU ARE READING
𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]
Fanfiction"Vajon hány búcsút bír elviselni az ember? (...) Talán többet, mint gondolná. Talán egyetlenegyet sem. Mindig csak a búcsú, akárhol maradunk, akárhová megyünk, ezt azért elmondhatta volna valaki.,, - Robert Seethaler - bl/homoszexualitás - Csak Loui...