𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]

17.

Mivel Louis csak feküdt rajtam és aludt, nem tudtam megmozdulni. Nem mintha megakartam volna, de nem is tudtam. Inkább csak gondolkoztam.

Biztos jó ez így?
Biztos jó döntés volt megtartani a babát?
Nem bántam meg, de ez így biztosan jó?

Louis pov.

~ A mezőn futunk, egy kisfiú is velünk van.
Kicsiket lépked, nevetése visszhangzik.
Göndör világos barna fürtjei vannak, tenger kék szemekkel.
Harry az én kezemet fogja.
Hazz hasa gömböjű, de még elég kicsi.
Velünk szemben Zayn, Liam és két pici lányka ül.
Marcel és Bryan egy pléden ül, melletük Jackson.
Mellette egy ismeretlen fiú.
Nem tudom ki az.
Ebben a percben az ég sötétebb színbe borul.
Sötétszürke felhők jellenek meg.
Az eső szakadni kez.
Ahogy a felhők összeérnek, dörögni kezd, majd villálik.
Mindenki eltűnt körülöttem.
Egyedül vagyok.
Nincs itt senki rajtam kívül.
Síni kezdek.
Sírok, mint egy kisgyerek.
Könnyeim arcomon tengerként folynak le.
Térdre rogyok.
Szenvedek.
Felnézek a holdra.
Az előbb még a nap sütött.
Mi történt?
Segítség!
Nem esik már az eső.
Csak a tücskök ciripelnek.
Megnyugszok.
Hátamra fekszek.
A csillagokat kezdem pásztázni.
Behunyom szemem.
Már nem hallok semmit.
Nem érzek többet.~

- Louis, Louis. - ki ez? Harry? - Minden rendben? - kinyitom szemeim, de égnek.

- Harry?

- Itt vagyok Lou, mi a baj?

- Nem látok.

- Tessék? Mi? M-miért sírtél? - végre kiélesedik minden. Harry aggódó arca, akár egy anyukáé.

- Nem emlékeszem. - hazudtam kicsit.

- Minden rendben?  - simított arcomra.

- Nem tudom. - néztem zöldjeibe. Kezem hasára tettem, majd hátához bújtam.

- Biztos, hogy nem emlékeszel, vagy csak nem akarod elmondani?

- Majd elmondom, de most inkább mosakodjuk meg.

- Oké. - válaszolta egyhangúan, majd elővette a tusfürdőt. Nyomott egy kicsit a kezembe, majd övébe is. 

- Megmossam a hátad?

- Felőlem. - ezzel pedig elkezdtem a mosakodószert felekenni hátára.

◇♡◇

Kint ülök a teraszon, a cigimet szívom. Nem tudom mire vélnmi ezt az álmot. Azt mondják minden álomnak van valami jelentősége. De ez...

Erősen beszívtam a nikotint, majd becsuktam szemem, és kifújtam. Ekkor lépteket hallottam meg magam mögül.

- Mit szeretnél?

- Csak kijöttem hozzád. - Liamet véltem felfedezni mögülem, már azt hittem Harry jött ki.

- Értem. - csend telepedett közénk, magyarán vagy 5 percig egyikünk sem szólalt meg. Nem szeretem a csöndet. Csak akkor, ha egyedül szeretnék lenni. - Volt egy álmom... - kezdtem bele.

- És mi volt benne?

- Fájdalom.

- Ezt meg hogy érted? - ezzel elmeséltem Liamnek, hogy mi is volt az álmomba.

◇

- Harry tud róla?

- Nem merem elmondani neki.

- De hát miért nem?

- Mert félek, hogy kihatással lenne rá. - fakadtam ki barátomnak.

- Louis, aggódik érted.

- Én is aggódnék a helyében. Ez nem kérdés. - ráztam meg fejem. - De nem akarom, hogy valami bajuk essen.

- Jobban ártassz ezzel, mint hogy nem mondod meg neki. - kezét vállamra tette, majd így szólt. - Azt fogja hinni nem bízol meg benne.

- Sosem tudtam senkiben sem igazán megbízni... 

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen nagy kihagyással térek vissza, de azt hiszem
írói válságba kerültem. Bocsi azt is, hogy ilyen rövid lett. Remélem azért tetszett.
Puszi🖤
19.04.11. - 17:14