𝑯𝒐𝒏𝒆𝒚 𝒇𝒐𝒓𝒈𝒊𝒗𝒆 𝒎𝒆 [Larry Stylinson]

3.

- Harry, ez eszméletlen jó lett!

- Köszönöm Mr. Adams. - köszöntem meg. - A családja hogy van?

- Jól, hála istennek. Suli után ráérsz? Szeretnék veled pár dologról beszélni.

- Hány óráról lenne szó? - kérdeztem meg. Miért akar velem találkozni? - Mert nekem 6 órakor el kell mennem.

- Suli után közvetlen gyere a Rainbow Coffeeba. - jelentette ki. Meg sem várva válaszon kisétált a teremből.
Én is így tettem. Zayn az ajtó mellett várt. Láttam rajta, hogy rosszul van. Ezért megkerestem a tanáriban osztályfőnökünk, majd elmondtam neki, hogy Zayn nem érzi jól magát. Oda mentünk a fiúhoz, majd félrehívta a tanár. Zayn visszament padjához, majd táskáját felkapta.

- Nem kellett volna szólnod neki. - nézett rám ártatlanul. - De azért köszi.

- Miattad tettem. Nem jó ilyen állapotban látni. És nincs mit.

- Suli után átjössz? - mondta reménykedően, de sajnos hiába nézett rám csillogó szemekkel, nemet kellett mondanom Mr. Adams miatt.

- Sajnos suli után az RC-be kell mennem, mert Mr. Adams beszélni akar velem. Nem tudom miről, de ahogy végzek egyből megyek hozzád és utána együtt elmegyünk a dokihoz.

- Rendben. - látszott rajta, hogy le van törve. Sajnálom szegényt. Miért történik ez mind vele? Olyan jó lelkű és barátságos. Mindig a jó embereknek van a legnehezebb életük.

ÓRÁK UTÁN

Kiléptem az iskolából, majd bedugtam a fülesem a fülembe. Louistól a Miss You-t indítottam. Elindultam az RC-ba. Csak egy utcányira van innen. Mikor odaértem, beléptem, majd megkerestem tanárom, de ehelyett nem Őt láttam meg. Hanem Őt, az igazi Louis Tomlinsont! Úristen olyan fangörcsöt kaptam, hogy elájultam.

Arra ébredtem, hogy a királyom ébresztget.

- Hé, jól vagy? - kérdezte meg tőlem. Én csak számhoz kaptam kezem és elkezdtem sírni. Ő csak értetlenül nézett le rám. - Valami baj van?

- Éhn cshak- Úristen! - mint egy dedós, ott bőgtem. - Te az igazi Louis William Tomlinson vagy?

- Igen, az igazi.

- Nagy rajongód vagyok, és ÚRISTEEEN! - már kezdtem volna lenyugodni, de nem, nekem megint bőgnöm kellett. Felültetett, majd megölelt. Olyan biztonságot éreztem karjai közt, amilyet ezelőtt még soha.

- Harry! Jól vagy? - futott oda hozzánk Mr. Adams. Bazdmeg, ezt a fontos pillanatot az életemben is kell baszni. Bassza meg.

- Igen, Mr. Adams, minden rendben. Csak megláttam-

- Nem ezt a férfit rajzoltad le az órán?

- De, de igen.

- Engem? Megnézhetem ezt a rajzot? - mi? Megakarja nézni? Előre vettem táskám, majd kivettem a mappám, amiben a rajzokat tartom. Kivettem azt a rajzot amit kért, majd a kezébe adtam.

- Harry, igaz? - bólintottam. Szóval megjegyezte a nevem? Úristen! - Ez eszméletlen. - mosolygott, élőben még szebb a mosolya. A vékony kis rózsaszín ajkai, ami csókolni valóak, a tengerkék íriszei. Elbűvölőek. El sem hiszem, hogy a példaképem áll előttem. Érezni akartam a melegét a bőrömön, a leheletét az ajkamon. Az érintését. A románcát, ami csak nekem szól. De hiába álmodozom ilyesmiről, úgysem történik meg. Miért is történne?