Mischief and Love /Loki fanfic/ {BEFEJEZETT}

Rossz döntés volna?

(Bocsánatot kérek mindenkitől a kihagyásért,nem volt időm kb semmi,és még szülinapoztam is. De remélem tetszeni fog a rész,nagyon remélem. )

Loki szemszöge

Már nem is számolta az időt. Már egyáltalán nem izgatta magát. Úgyis belebolondult volna abba,ha tudja,mennyi ideje fekszik már. Tagjai zsibbadtak,de rosszabb volt,ha nem feküdt az ágyban. A háta miatt alig bírt kiegyenesedni,az oldala folyamatosan lüktetett. Átkozott mindenkit és mindent amiért ilyen helyzetbe került. Ki ne tette volna?

Thor rendszeresen belátogatott hozzá minden este. Már ez kezdett az agyára menni,de végűlis megbékélt ezzel. Thor a sok dolga mellett vele is foglalkozik. Hát jó. Legyen. Talán még jól is esett neki. persze a gyógyítók sem voltak restek,minden nap kétszer cseréltek kötést a herceg hátáról,és az oldaláról. Persze Lokit ez már az őrületbe kergette,legszívesebben elzavarta volna őket,viszont a gyógyítók "vezetője",az idős asszony,hajthatatlan volt. 

Viszont az idő itt is úr volt. Loki eljutott odáig,hogy felkeljen,és segítséggel,ami általában egy nemes kőrisfából faragott sétabot volt,sétált egy kicsit. Viszont...mint minden történetben,itt is vannak olyan dolgok,rosszak,mik megtörténnek.

Lokiban nőtt a keserűség,és a bánat,ami a haraggal párosult. Bátyjával már ezerszer beszélt arról,hogy hozza el Thrace-t Asgardra,míg a herceg gyógyul. A válasz,nemleges volt.

-És ugyan megmagyaráznád kérlek,miért nem?!-akadt ki a fiatalabbik számonkérő hangnemben,a sétabotra támaszkodva,a szobájában állva.

-Loki. Gondolkodj már! Thrace már négy hónapja ott van egyedül. Szerintem most is ki fogja bírni. Halandó nem jön Asgardra,főleg nem úgy,hogy a száműzött herceg fattyú gyerekét is hozza-förmedt rá a király-mint emlékezhetsz,száműztelek. A tanács,és mindenki más Asgardban úgy tudja,csak azért nem dobtalak még ki,mert Asgardért harcolva sérültél meg. Utána vissza kell küldjelek. És ha még elhozom a szerelmedet,végleg kihúzom a gyufát! Elég baj az is,hogy ápollak!-mutatott az ujjával Lokira.

Loki szája vékony vonallá préselődött össze. Szóval így állunk. 

-Fattyú mi?-vetette oda.-Csak mert nem kértem meg Thrace kezét, a gyerek ugyanolyan értékes lesz,mint másé.-sokkal értékesebb mint másé. Az Én gyermekem.

-Nem ez a bajom. Loki ne forgass ki a szavaimból! Nem szeretném ha elkergetnének. Legalább míg meggyógyulsz. Thrace-el kihúznád a gyufát!

-Oh hát persze.-vicsorgott Loki-száműztél,emlékszem. És az én drága bátyám félt engem,nem enged el,míg fel nem épülök ezekből a haaaaatalmas és életveszélyes sérülésekből!-hangja csöpögött a gyunytól.

-Öcsém ez nem játék.-csikorogta Thor-majdnem meghaltál. 

-Persze. Nem tudtad,hogy nekem minden játék he?-lett haragos.

-Maradsz. És Thrace is marad Midgardon. Felépülsz,és mehetsz isten hírével. Nem nyitok vitát.-elfordult és kiment,az ajtóból visszafordult-ja és ha szökni próbálsz,tudod,a jelenlegi állapotodban egy hatvan esztendős katona is leelőzne.-ezzel ki is ment,becsukva az  ajtót. A zár kattant,és csak a csend maradt. 

Loki magában fortyogva,iszonyatos dühvel szorította össze az ujjait, a sétabot faragott felületén. Meg fogod te ezt még bánni. Ohh,de még mennyire. Lokiról tudjuk,hogy bonyolult személyiség. A lelke háborgott,szíve újra rossz irányba kezdte húzni. Ez a sok távollét a szerelmétől...ez egyáltalán nem tett jót. A lány mellett szinte kedves,törődő,és már majdnem boldog is volt. De eljött. Thrace változtatta meg,viszont ha a farkas,nem kap friss,gőzölgő húst,vaddá,és kiszámíthatatlanná válik. Ilyen Loki is. neki Thrace kell,és a lány végtelen szeretete,türelme. Ezt lassan négy hónapja nem kapta meg. Saját gondolata méreg,önmaga számára. A düh,és a keserűség,sok mindenre ösztökélhet. 

Kivettem a részem a harcból,segítettem,mégis én húztam a rövidebbet. Otthon hagytam a szerelmem,azt hittem hamar viszontlátom,viszont tévedtem. Azt hittem Thorral legalább megértethetem magam,de nem érdekli amit mondok. Azt hittem nem fog fájni,mégis fájt. Hát fájjon neked is. Bátyám.

A herceg jól tudta,hogy nem a fizikai sérülések fájnak a legjobban. Hanem a lelki sebek hagynak örök,és mély nyomot. Tapasztalta már. Hát tapasztalja meg Thor is. Érezze azt amit én. Minden érezzen át,minden fájdalmat,amit nekem kellett. Ha nincs hála,a segítségemért,akkor megkapod a magadét,Thor. és még egy dolog: jól tudta a bátyáról,hogy kötődik hozzá. Én vagyok az öccse. Akit úgy véd,mintha egy vérből valók volnánk. Akire figyel. Akit még most is óvni akar. Hát innentől nem leszek az öccse. A bosszújára hosszú ideig kell majd várnia,de a gyümölcse annál édesebb lesz. És Thrace nem tudhatja meg. Amit nem tud,az nem fáj neki. Óvnom kell a szerelmem,ilyen rossz dolgoktól....nem igaz?

Lassan két hét telt el Loki és Thor veszekedése óta. A herceg járása javult,már elég sok mindent tudott egyedül elvégezni. A hegek beforrtak,de Loki tudta,hogy egy életen át hordozza majd őket. A fekete hajú férfi,úgy tett,mintha megbocsájtotta volna Thornak azt,hogy nem hozhatja el leendő gyermeke édesanyját. Pedig nem tette. Csak nem mutatta,hogy mit érez. Ebben már jó volt. 

Már esteledett,Loki az ágyban költötte el a finom vacsorát,sült kappant,és egy kis bort kapott. Kopogtattak. A király jött be,bár a sötétben csak az arcáról,és a mozgásáról ismerte meg. Az ágy mellett egy kis asztalon gyertya lángja égett. Félrerakta a könyvet,és a férfire nézett várakozóan. 

-Jobban vagy öcsém?-kérdezte a szőke az ágyhoz állva. Loki sóhajtott.

-Mint látod. Már a sétabot sem kell. Bátyám.-kínos csend telepedett közéjük.

-Tudod,csak beszélni akartam veled. Sajnálom azt,hogy így lehordtalak. De tudod,hogy nem gonoszságból teszem. Csak védeni akarlak,hogy ne haragudjanak rád még jobban.

-Tudom. Felejtsük el Thor.-mondta halkan. Soha nem felejtem el. Mindent megtettem amit kértél,te mégsem teszed amit én kívánok. Thor elmosolyodott. 

-Gondolkoztál már feleségen?-kérdezte hirtelen Loki. Thor meglepődve pislogott. Megvakarta  a tarkóját zavarában.

-Hát...igen...de nem nagyon tudtam...

-Layana. Layana Svenson.-válaszolt Loki komoly arccal.

-Ugyan hogy jutott ez az eszedbe?-ráncolta  a szemöldökét értetlenül.

-Kell a király mellé királynő is. Ezt még én is tudom. És már több mint egy éve vagy király,a feleséged sehol. Segíteni akarok. Hisz a bátyám vagy.-húzta óvatos mosolyra a száját. Thor kicsit furcsán nézett Lokira. Gondolkodott.

-Végűlis igazad van. Nem akarok ezzel vesződni. Szerelemre pedig nem várhatok. Bízom benned.-jelentette ki. Nagy hiba Thor.

-Nidavellir hercegnője. Biztosan tetszeni fog neked. Régebbről ismertem,bálokról. Tudod jól,apánk sokat rendezett ilyet. Ott ismertem meg. Nos,rühell engem,de téged nagyon nézett. Ez...ez régen volt,azóta valószínűleg felnőtt nő.-merengett.

-Akkor meghívom. Írok levelet az apjának. Köszönöm,Loki.-mosolyodott el Thor a bajsza alatt.

-Nincs mit. Hiszen,testvérek vagyunk,nemde?

(Loki és a Rock'n Roll éljen örökké! \m/ #brofist )