Mischief and Love /Loki fanfic/ {BEFEJEZETT}

Hol vagy Loki?

Thor szemszöge

Már lassan öt napja keresték Lokit. Már lassan öt napja folyamatosan nem aludt Thor,a végkimerülés kerülgette. Alig evett,szinte alig aludt,és semmit sem pihent. Igaz,bár a csatát,és a támadást túlélték,sőt,megnyerték. Elsöprő győzelemkiáltások hullámzottak végig aznap este,mikor a táborra rajtaütöttek. Voltak ugyan veszteségek,bajtársak siratták az elesett barátokat,viszont egyben boldogan,és kacagva hordták őket a máglyákra,hiszen ők már Odinnal vacsorálnak a Valhalla csarnokaiban. Ők megszabadultak ettől az árnyékvilágtól,örökre. Viszont a győzelem,Thornak mit sem ért. A testvére eltűnt. Egyszerűen nyoma veszett. A kapitányaival többször is tanácskozott,azon a helyen ahol a csata volt,hiszen addig letáboroztak. De a kapitányok sem tudtak semmit mondani. Csak tippelni tudtak. 

És ha miközben harcoltak,Lokinak baja esett,és Rack elmenekült? Hiszen őt sem találták sehol. Vagy,Loki megölte Racket,de valami gond érte? Ne adják a Valkűrök...Loki...meghalt?

Ezek a gondolatok kergették egymást újra és újra Thor fejében. Végül az egyik tábornoka küldte el aludni.  A lelkére beszélt,hogy így,kialvatlanul,nincs értelme a herceget keresni. Thor végül belátta,hogy igaza van. Bement a sátrába,és levetette magát a priccsre. 

Az istenek segítsék őt a keresésben. Loki...tudom,hogy ott vagy valahol. Tudom,hogy élsz.

Loki szemszöge

Fogalma sem volt,hogy mióta van itt lent. Bár már az sem volt biztos,hogy mi az az itt. Csak egy dolgot tudott: hogy él. És ezt is csak azért tudta,mert fájt. Ha van fájdalom,az élet,nem hagyott el,annyi szent.  És Lokinak, jelenleg fájdalomból bőven kijutott. Úgy saccolta,hogy kb az első nap égethette meg Rack a billoggal. Talán. és azóta.....azóta nem járt lent a férfi. Csak néha enni,és inni adott neki. Azt is úgy,mintha Loki egy állat lenne. Mivel a herceg keze a feje fölé volt emelve,és a csuklóin bilincs volt,nem tudott megfogni semmit. A fogvatartója az általában zab,vagy árpa,kásás keverékével teli tálat a szájához nyomta,és Loki evett. Nem érdekelte,hogy néz ki. Nem érdekelte,hogy mit eszik. Nem érdekelte az sem,hogy Rack csak röhög rajta,ahogy szinte zabálja a vizes,íztelen tál ételt. Loki megtanulta,mi az az éhezés. mert az elején csak vizet kapott. A dac kitartott benne...de nem sokáig. Teste erőtlen lett,a végén már alig bírta felemelni a fejét. És végül megtört. Ha az kellett ahhoz,hogy ne legyen éhes,hogy úgy zabáljon mint egy disznó,hát megteszi.

De minden alkalommal,mikor egyedül maradt, a kis tűzhellyel,és a szürke,rideg falakkal,mindig Thorra gondolt. Hol vagy? Miért késlekedsz? Itt vagyok bátyám! Segíts rajtam! Kérlek.... 

Thrace is egyfolytában a gondolatai közt volt,de egyszerűen nem mert rá gondolni. Mert ha rágondol,azzal csak önmagának tesz rosszat. Így hát megzabolázta az elméjét és erőnek erejével igyekezett Thrace emlékét,és a róla alkotott gondolatokat kikerülni. Ha rágondolok,csak aggódni fogok,félni, és elkeseredni. Remélem,sőt nagyon bízom benne,hogy jól van az én kis vadmacskám. Erre a gondolatmenetre elsírta magát. Igen. Loki,egy felnőtt férfi,aki már több száz évet megélt,csatákban harcolt,több fájdalmat bírt ki mint akárki más, a szerelme gondolatára,ebben a szorongatott helyzetben,könnyeket hullajtott. Na ezért,nem gondolt már onnantól Thrace-re. Újra megkeményítette a szívet.

De az egyik alkalom,mikor Rack lejött,más volt,mint a többi. Lokit azóta nem bántotta,nem kínozta,amióta megégette. Bár az égési sérülést nem kezelte,hagyta,had okozzon a fekete hajúnak ez is fájdalmat,és szenvedést. Csizmadobogások hallatszottak,majd a szakállas,barna hajú Rack,feltűnt a fáklyafényben. Mosolygott. Az egyik kezét elrejtette a háta mögött,és megszólalt.

-Nos,hogy érzed magad? remélem jól,mert igyekszem tökéletes ellátást és szállást adni. Meg vagy elégedve?

Loki felemelte az arcát,és Rack-re nézett. Szemeiből harag áradt. De tudta,ha nem fékezi a nyelvét,az a veszte is lehet. 

-Bár mindegy is.-legyintett cseverészve a férfi-beszélnem kell veled. Szóval figyelj jól rám,hercegecske.-állt elé,de a mosoly már nem volt sehol.-innen onnan hallottam pletykákat. A bátyád keres téged.-akasztott a a kezében tartott fáklyát a falra.-de én kezdek türelmetlen lenni. Ha Thor,idejön,és megtalál,persze örülni fog-állt Lokival szembe-de én alkudozni akarok. Szóval,minél jobban táncolsz a halál szélén, annál gyorsabban,teketóriázás nélkül áll rá Thor az alkumra: engedjen el,és megkap téged.-vigyort villantott-más szóval,sajnálom,de egy kicsit most ez fájni fog.-ragadta meg Loki csuklóját,és megfordította a fekete hajút,így Lokinak a mellkasa nyomódott a falnak, a háta helyett. Félni kezdett. Nem tudta mit akar most Rack. Igaza van. Ha Thor félholtan lát meg engem,sokkal hamarabb mond igent az alkura....elszomorodott. Bírd ki Loki. Azokért,akiket szeretsz.

-A nyolcágú korbács alantas eszköz,viszont fájdalmas,és ha nem kezelik..nos halált okoz. Én élvezni fogom. Azért remélem később,miután én elmenekültem,beledöglesz.-Loki minden ízében megfeszült. Ne..ne....csak korbácsot ne. Egyszer kapott életében,de annak csak egy szára volt. Elég is volt az Lokinak. Bírd ki...bírd ki Loki...

Rack lecsapott a herceg hátára,Loki pedig teljes valójában megfeszült,mint egy íj,és torkaszakadtából felüvöltött. Nem volt,miért visszatartania a kiáltást. Ujjai a bilincs láncára kulcsolódtak,és görcsösen rámarkoltak. Szíve csak úgy eszeveszettül vert a mellkasában,Loki azt hitte talán ki is ugrik. Érezte ahogy a hátán vékony patakokban folyik a forró vér. Homlokát a falnak nyomta és semmi mást,csak a saját szívverését és zihálását hallotta.

-Egy.-számolta a barna hajú.

Még egyszer lecsapott. Ha Loki azt hitte eddig,mi az a fájdalom,csalódnia kellett. Nem tudta,mi az,hogy kín. De most már,igen. Újra felhördült,kezei remegni kezdtek.

-Kettő.

Érezte,ahogy a vért megszívja a nadrág,és a szíj ami a derekán tartja a gatyát. A háta égett,lüktetett,és azt hitte majd széthasad. Ujabb csapás.

-Három.

Loki itt vesztette el a fonalat. fekete pöttyök jelentek meg az orra előtt,majd elnyelte az édes sötétség nyugalma.

************************************

Sötétség. Mást nem észlelt. De egyre valóságosabb,és közelibb lett a fájdalom,és maró érzés amit a hátán érzett. Kinyitotta a szemeit. Lassan. Körbepillantott. A feje hasogatott, a torka száraz,teste erőtlen. Fészkelődni próbált de ez az egész próbálkozás,kiáltásba torkollott. A háta kibírhatatlanul fájt. 

Halvány fáklyafény derengett a szürke falak közt. Meddig lehettem eszméletlen? Agya lázasan forgott. Ha Rack ezt így folytatja,Thor már csak egy hullát fog megtalálni. Ezt nem tehetem. Gondolkozz Loki. Gondolkozz.

Viszont ez nehezen ment. Alig volt lélekjelenléte,de egy apró kis szikra lobbant a fejében. Valkűrökre....talán sikerülhet. Lehunyta a szemeit,próbálta felidézni a rúnával írt sorokat,amiket olvasott abban a könyvben,ahonnan a mágiát tanulta. 

-Inveniet eam. Respice in papilionibus-suttogta Loki fáradtan,lelkileg és testileg kimerülve. -találj meg Thor. Segítek...-ezzel azonban újra elájult. Nem bírta az ébrenlétet,inkább átadta magát a pihenésnek,és az áldott csendnek. 

(Loki és a Rock'n Roll éljen örökké! \m/ #brofist )