Mischief and Love /Loki fanfic/ {BEFEJEZETT}

El kell válnunk

Loki szemszöge

A búcsúzás volt a legnehezebb része az egésznek. Loki mindenhogyan próbálta szépíteni Thrace számára a helyzetet. De,úgy néz ki nemigen sikerült.  A kedvese folyamatosan zokogott. Loki nem hibáztatta. Megértette a lány félelmeit. Most tudta meg magáról,a lány,hogy várandós,lelke csak úgy dagadt az örömtől,és rá pár percre szembesül azzal,hogy a fekete hajú hercegének háborúba kell mennie. Isten tudja meddig lesz távol,és hogy túléli-e. Egyszer már látta meghalni. Még egyszer nem akarja. Arról nem is beszélve,hogy az az idő,míg Loki nincs itt,akár több hónap is lehet.

-Thrace....kérlek,bízz bennem. Igyekszem,ahogy erőmből telik. Minden porcikámmal azon leszek,hogy visszajöjjek. Ígérem. Higgy nekem.-nyugtatta a kedvesét.

-Hogy.....hogy mondhatsz ilyet?-csuklott el Thrace hangja-minden nap,azon fogom rágni magam,hogy élsz-e még. Vagy,hogy jól vagy-e. Loki...ne menj..könyörgöm..-fulladt a beszélgetés újra sírásba-nem akarlak elveszíteni.-suttogta a férfi mellkasába. Loki szorosan átölelte,majd lassú,búcsúcsókba hívta.

*******************************

Loki a szokásos bőrkabátjában ment Thorral,Asgardi ruhát vett fel,Asgardhoz. Szíve legmélyére rejtette el a félelmét,és az aggódást Thrace-el kapcsolatban. Attól még,hogy féltem,és bánom,hogy nem lehetek vele,nem tehetek semmit. Csak igyekszem véget vetni ennek a hülye háborúnak!

-Heimdall!-kiáltott a szőke fivére-a kaput!-Loki feje így is sajgott,Thor kiabálása még rátett egy lapáttal. El sem hitte....gyermeke lesz,egy csodás újrakezdés a számára. Megmutathatja mindenkinek,hogy benne is van jó. Persze a csínytevésekről nem mond le! De a legfontosabb: Thrace boldog volt. Ennyire szeret? Hogyhogy nem láttam ezt eddig. Én balga. 

A Bifröszt ismerős színkavalkádja fogadta Lokit,a megszokott gyorsasággal száguldott testvére mellett,felfele, a csillagos égbe. A férfi elhatározta magában: amilyen gyorsan csak lehet,elvégzi itt a dolgát,és minél kevesebbet gondol Thrace-re,annál jobban tud figyelni a megoldandó problémára. Gondolatban bocsánatot kért kedvesétől,és az agya hátsó rekeszébe tolta szerelmét.

Nagy zajjal megérkeztek,Heimdall változatlan külsővel fogadta a csínyek urát. Biccentett kettőjük fele.

-Királyom. Loki. - nézett a szőkeség,majd a fekete hajú fele. Loki elnyomott egy gúnyos fintort. A kapuőr elzárta a Bifrösztöt,az óriási pallossal. 

-Dugd fel a kardot a seggedbe Heimdall-jegyezte meg éllel. Thor jól tarkón csapta.

-Odinra öcsém! Viselkedj! Egy kis tiszteletet!-rótta meg és inkább vállon ragadta,és a lovakhoz tolta,amik a híd elején várakoztak rájuk.

-Tiszteltem én valaha valakit is?-gúnyolódott a testvérével. Erre még egy tockost kapott. megdörzsölte  a fejét.

-Befejeznéd végre?!-akadt ki Loki. Thor összefonta  a karjait.

-Tudom,hogy ideges vagy. És tudom,hogy legszívesebben nem itt lennél. De kérlek a haragodat,és a szarkazmusodat,ne rám,vagy másra ereszd ki.-fordult meg,majd felhúzta magát a nyeregbe. Pej ménje megérezte lovasa ingerültségét és toporzékolni kezdett. Loki csak fújtatott. Tudta,hogy Thornak igaza van. Hogy pukkadna meg.

Ő maga is felszállt a fekete kancára,amit hoztak neki,és vágtára késztetve száguldott végig a szivárványhídon,a bátyjával az oldalán. Egyikőjük sem szólt semmit,így is elég nagy volt a feszültség köztük.

A hátasa fújtatva és verítékezve érkezett meg a palota boltíves kapujához,a pej mén is másodperceken belül utolérte társát. Loki leugrott kecsesen a nyeregből,és egy lovászfiúnak adta a kancát. 

-Öcsém!-kiáltott oda neki Thor-gyere!-intette és leszállva a lóról elindult a palota arany folyosóján. Loki követte,egymás mellett haladtak,két testvér.

-Szóval...pontosan mi is a helyzet?-törte meg a csizmájuk koppanásának hangját Loki.

-Mint mondtam,Vanaheim támadott meg minket-nyitott be egy kis megbeszélőszobába,a vastag tölgyfaasztalon egy térkép volt szétfeszítve. Odalépett-a határmenti falukat gyújtották fel,és fosztogattak,erőszakoltak no meg gyilkoltak.-jegyezte meg keserűen. Az asztalra támaszkodott két kezével. Loki fürkészően nézte a térképet.

-Provokálnak.

-Pardon?-értetlenkedett a szőke. Loki megforgatta a szemeit.

-Te vagy a király és még ennyit sem tudsz a hadviselésről. Provokálnak. Hogy haragos legyél és meggondolatlan döntést hozz. Tudtommal elég hirtelen haragú vagy. És ezt használják ki-fonta össze a karjait.

-Valószínűleg igazad van.-vakargatta meg a borostáját Thor. A falon lévő fáklyák némán álltak őrt felettük. Már kezdett lemenni a nap. 

-Sőt. Biztos.-vágta oda szarkasztikusan. Ujjával a térkép egy csücskére bökött.-azt mondtad,hogy a hatérmenti falukat fosztogatják. Igaz?

-Igen.

-Nos,hagyd nekik. Tudom,hogy sok árva gyermek,halott férfi és ártatlanságukat vesztett nő marad utána. Had higgyék azt,hogy félsz. El fogják bízni magukat.-vázolta fel kezdetleges ötletét.

-Nem! Erről szó sem lehet!-dörrent fel Thor-nekem minden ember fontos. Nem áldozhatom fel őket!-ellenkezett. Loki az arcát dörzsölte ingerülten.

-Éppen erre számítanak te seggfej!-torkollta le-ne légy bolond! Muszáj! Vagy 100 ember hal meg,vagy 10 000. Választhatsz.-húzta össze a szemeit. Thor kék szemei megteltek bánattal és tanácstalansággal. Bólintott végül lassan. 

-Ám legyen. Nem küldök katonákat.-adta be a derekát.

-Ha már itt tartunk,küldj hollókat a falukba. Lessék meg mi történik. Ők lesznek a füleink és szemeink. Mást nem tudunk tenni,várunk. Várunk és megtudjuk milyen mérvű a hadserege van az ifjú királynak.-koppintott a térképen Vanaheim fővárosára.-hogy is hívják?-kérdezte.

-Rack. Rack Walder. Az apját ismertük. Béke poraira,jó király volt.-sóhajtotta Asgard ura. 

-Akkor fivérem-villantott Loki egy sunyin gonosz tekintetet-pörköljünk oda jól annak a kis nagyravágyó királynak.

(Loki és a Rock'n Roll éljen örökké! \m/ #brofist )