Mischief and Love /Loki fanfic/ {BEFEJEZETT}

A megérdemelt pihenés

Thor szemszöge

Azonnal az útnak vették az irányt,ami hazavezette őket,Asgardba. Thor óriási megkönnyebbülést érzett,mikor látta,hogy öccse még életben van. Viszont ha ezt meg akarja tartani,sietnie kellett. Loki égett  láztól,a sebeit gyorsan,hevenyészetten ellátták,de itt nem kaphatott megfelelő kezelést a sérülésekre. A nagy sereget,azt a hatalmas tömeget egy kapitányára bízta. Neki adta a feladatot,hogy vigye haza  katonákat. Thor tudta, a sereg menetele hosszú idő. És Lokinak nincs ideje. Ezért pár őrt választott maga és testvére mellé,és azonnal indultak is. Bár Lokit  lóhoz kellett kötözni,szinte alig volt magánál,egész gyorsan haladtak. 

Thor gyors tempót diktált a lovának,és a maroknyi embernek,aki még velük volt. Aggódott az öccse miatt,egyfojtábn attól félt,a lóra kötözés ellenére lebukik. De sietniük kellett,amennyire csak tudtak. Erdőkön,mezőkön,fel a dombon,le a dombon. Nem számított,csak az,hogy a gyógyító mesterekhez érjenek. Időben. Mindig az idő....

Egy fél nap alatt már ott is voltak. A király lovának már habzott a szája,és a végletekig ki volt merülve. Thort még a ló sem érdekelte. Loki lova is engedelmesen jött,bár a rajta ülő a nyakára volt előrebukva,kezei a ló két oldalán lógtak lefele. A bátyj egyre jobban félt. Berobogtak a macskaköves utcákra,majd Thor elkiáltotta magát:

-A kapukat! Kinyitni  kapukat!-ordította,és nem lassított. A nagy vaspántos monstrumokat kinyittatták nekik,ők pedig Asgardba száguldottak. Az udvaron a ló még meg sem állt,Thor máris leugrott és a barna pej kantárját elkapta,amin Loki feküdt. leszedte onnan a testvérét,aki már csak lógott mint egy zsák zab.  A király a hátára dobta és otthagyva csapot papot,elsietett be a főkapun,el az oszlopos folyosón. A hideg márványpadlón hallotta a  lépteit. Újra itthon...gondolta. A gyógyítók tiszta,és fehér falú termébe robbant be,hátán a száműzött herceggel. A gyógyítók azonnal feltűntek a zajra,és odasiettek. Levették a királyról a herceget és az egyik ágyra helyezték. 

-Égés. Valószínűleg fém,vagy valamilyen vas.-szedte le az egyik a kötést a mellkasáról,lerángatták a mellényét is. Loki egy szál gatyában feküdt ott ájultan. 

-Gyorsan a kenőcsöt!-intette az a nő a többit,akik ott sürgölődtek. Addig  hátára fordították. Még az idős hölgy is felszisszent. Loki hátán összevisszaságban korbács által ejtett csíkok,a felnyílt sebek körül piros és duzzadt a bőr. A vágásokból véres,gennyes nedv szivárgott. Csodálatos látvány volt.

-Bort. Most.  Valaki hozzon forró vizet is,és tiszta kötést.-Thor összefont  karjait és nézte az öccsét,összeszorítva a száját. Rendbe jössz Loki. Tudom. A bor meg is érkezett,és  víz is. A gyógyító megfogta a szivacsot és a forró vizet a férfi hátár öntve letörölte a vért,és a gennyet. Majd jött  a bor. Azzal kifertőtlenítették,majd a tiszta,gyógynövényekbe mártott kötést  férfi mellkasára kötözték. Az asztalkára,z ájúlt,de már lekezelt Loki mellé,egy bögre gyógyteát helyeztek,ha felébred meg kell innia.

-Nem szabad betakarni,akárhogy kéri,nem szabad,hogy valami meleggel bebugyoláljuk. Ég a láztól.-intette a többi gyógyítót az idős asszony. -rendben lesz királyom.-fordult végül Thorhoz-de nagyon sok ideig ágyban kell maradnia. Ez akár hónapokba is telhet. Ez nem játék,vagy vágás,amiből felépül pár hét alatt az ember. Az öcséd meghűlt,megégették,korbácsot kapott,és valószínűleg enni is alig evett.-Thor elszomorodva bólintott.

-Legalább a szobájába vihetem? Ott jól érzi magát.-kérdezte. A nő bólintott. A szőke olyn óvatosan ahogyan csak tudta,felemelte a testvérét majd halkan,és zajtalnúl,átvitte a kacskaringós folyosókon a saját szobájába. Benyitott az öccse hálótermébe,majd az ágyra helyezte. A takarót elvette,az ágy végébe helyezte. Egy gyógyító még utánajött,és bevitte  a teát,majd el is tűnt. Thor elhúzta  száját. Miattam jött el a háborúba. Ő segített rajtunk. Mégis ő bánta meg. Oh Loki...mivel fizessem ezt vissza? Abba bele sem mert gondolni,hogy mennyi ideig lesz távol a testvére a szerelmétől. Fejét ingatva ült le a fotelba,majd hátradőlt,és lehunyta a szemeit. Nem akarta itt hagyni őt,és figyelt rá. De hamar elkapta őt is az álmosság,ott szunyókált el a fekete hajú herceg mellett. 

Loki szemszöge

Sötétség. Milyen unalmas. Vagy...akár nézhetnénk más szempontból is. A sötétségben nyugalom van. Nem kell láss,nem kell érezz,és nem kell szenvedj. Sokkal jobb mint az élet. Loki legalábbis így érezte. Elege volt az úgynevezett életből. Abban most ő csak fájdalmat ismert. És minél távolabb akart tőle lenni....amennyire csak lehet. 

De ebből az édes semmittevésből,a nyugalmas pillanatokból valami kirángatta. Gyógynövények illatát érezte,és villanásnyi fájdalom suhant át a gerincén. Felsóhajtott és szemeit lassan ki-kinyitotta. Egy szobában volt,falai nagyon ismerősek voltak. Túlságosan is....

-Loki!-hallotta  hangot-hát ébren vagy! Valkűröknek hála!-látta meg Thor borostás arcát,és copfba kötött szőke tincseit. Aha. Szóval a szobámban vagyok...

-Ahhh-próbált Loki az alkarjára támaszkodni,de ez csak egy elfojtott kiáltásra késztette.

-Ne. Nem kell. Feküdj vissza.-tolta a bátyja a nagy tenyerével az ágyra.-pihenned kell. 

-Mióta vagyok itt?-fektette engedelmesen vissza a fejét a párnára. Thor elpillantott az erkélyajtó fele,mintha nem volna ínyére a válasz. Újra Lokira tekintett.

-Négy napig eszméletlen voltál. A tested izzott a láztól,attól féltem...-elhúzta a száját.-de még mindig meleg a fejed....a gyógyító szerint-vakarta a tarkóját zavarában. Loki csak pislogott. Azt tudta....tudta,hogy szarul van,de hogy ennyire? Négy nap. Mi vagyok én? Csipkerózsika?

-Úgy néz ki,ágyhoz leszek kötve egy ideig. Igazam van?-kérdezte elpillantva a könyvespolca fele. Nem akarta látni THor szemében a szánalmat.

-Igen.-ennyi volt a válasz. Csend telepedett rájuk. Thor megköszörülte a torkát. A herceg odapillantott.-Loki,sajnálom. Örökké hálás leszek a segítségedért,de nem akartam,hogy bajod essen. Nem így. nem tudom,hogyan fizessem vissza...-szomorodott el a hangja. Loki közbevágott.

-Nem. Thor én vállaltam a felelősséget. Nem csak miattad tettem. Frigga miatt. És Thrace miatt. Te a barátja vagy. Nem kéne elveszítenie,nem gondolod?-húzta el keserűen a száját.-Megtörtént. És ennyi.-mondta beletörődően. Igyekszem Thrace. Sietek haza. Had gyógyuljak meg.

-Tudod,nem is vagy te olyan rossz ember.-mosolyodott el halványan a bátyja. Loki jól tudta,hogy nem jó ember. csak....más. Benne mindig ott lesz,az a lehetőség,hogy a démonai,a rosszabbik énje győz. De ha harcol....és kitart,olyan ember marad,akibe Thrace szeretett bele.

-Biztos vagy te ebben?-húzta Loki félmosolyra az ajkait.

(Loki és a Rock'n Roll éljen örökké! \m/ #brofist )